Csak véletlenül vettem észre, hogy a sok díszburkolat összeért, a Nagykörúton belül hihetetlenül sok felújítás történt egy évtized alatt.

Az történt, hogy ültem a taxiban, mentem a reptérre, és az ablakon kinézve láttam, ahogy épp szedik le a kordonokat a Kálvinon. Egyből tudtam, hogy erről lemaradok, nem tudom majd időben megírni, hogy végre elbontották azt a szarkofágszörnyet, ami évek óta elcsúfította a teret, és aminek a folyamatos visszaszorításáról annyiszor írtam már itt a blogon. Először, amikor elkészült a Kálvin észak-keleti része, aztán amikor a négyes metró bejárata körül szűkebbre vették a kordonokat, erre a finishről lemaradok.

Aztán hazajöttem, tegnap meg úgy döntöttem, hogy ha két hét késéssel is, de csak megírom, hogy mi történt a térrel, hogy néz ki most az átadás után, tartozom ezzel a blognak meg nektek is.

És itt kezdődött az őrület. Mert elmentem én a Kálvinra, és le is fotóztam, hogy milyen jól sikerült a tér, kiszabadult a Ráday, van térérzet, értelmet nyernek ezek a mutáns lárvabogarak, amik a villamosmegállók és a metrólejáratok felé kerültek, és végre ki lehet ülni a Pata Negra elé:

De jött a durva rész. Csak át akartam tekerni a korábban átadott észak-keleti sarokra, hogy egybe is lefotózzam a már teljesen felújított teret:

Amikor váratlanul begurultam a szintén szépen felújított Baross utcába is, hogy legyen rálátásom a Kálvinra:

Ha odáig eljutottam, megnéztem a kedvenceimet, a Szabó Ervin könyvtárnál találkozó Ötpacsirta és Reviczky utcákat, amik csodás díszburkolatot kaptak néhány éve:

És akkor már átugrottam a Mikszáth térre is, ami a Krúdy Gyula utcával, meg a kedvenceimmel, a Vostróval, ami korábban Nostro volt (szerethető, de apró kávézó, ideális randihelyszín), meg az első budapesti zöldkávézóval, a Lumennel, meg a többiekkel együtt szintén elképzelhetetlen lett volna még tíz éve a fővárosban.

Aztán beugrott, hogy a közelben, a Markusovszky téren is felújítás volt, tavaly adták át a parkot, ami korábban egy indiai nyomortelep belső udvarára emlékeztetett (csak nem bádogházak vették körül):

A Rádayt mindenki ismeri, igazi sikersztori, de most már a környéke is az: a Kálvin elkészült, de végre befejezték a Csarnok teret is, ami néhány hete még mindig csak félkész volt. Pedig évek óta építik. Na most már nem:

És persze kész a Corvinus másik oldalán a Fővám tér is:

Aminek az észak-nyugati részét már tavaly átadták, de mégiscsak új:

Indulhatnánk tovább dél felé, de nem érdemes, mert a CET-et még mindig nem használhatjuk. Elég méltatlan sztori, de előbb-utóbb abból is lesz valami, és akkor már a Petőfi hídig tudunk szaladni a díszburkolaton (és ötcsillagos szállodát is terveznek errefelé). Most viszont inkább áttekertem a Veres Pálné és a Bástya utca sarkára, ahol épp készül a tereprendezés, és elvileg augusztusra készen lesznek vele.

Tovább mentem a Veres Pálnén, párhuzamosan a Váci utcával és a szintén felújított Királyi Pállal meg Kecskeméti utcával, ami folyton változó néven, de jellegében a Kálvintól egészen a Szabadság térig tart, és végig szerethető, és végig jól néz ki, és az is csak néhány éve készült el.

Értitek már, mire akarok kilyukadni?

Jó tíz évvel ezelőtt, amikor 1989 után először jártam Prágában, rácsodálkoztam a gyönyörűen felújított, meseszerű városra, és biztos voltam abban, hogy az ilyesmi Budapesten elképzelhetetlen. Itt sosem lesz ennyi sétálóutca, díszburkolat, nem történik majd semmi. Egy évtizeddel később körülnézve viszont azt látom, hogy tévedtem: a cikkből óriási területek maradtak ki, nincs benne a hetedik kerület nyüzsgő része, a Ferenciek tere és a Szabadság tér közti rész, a belváros belvárosa, ami természetes, hogy jó formában van, a fejlődő és leküzdhetetlenül szerethető Újlipótváros. Olyan területeket jártam végig, amik nem jutnának eszünkbe, ha turistaútvonalat keresnénk, mégis minden annyival szebb, menőbb, szerethetőbb, nyüzsgőbb, mint egy évtizede, hogy csak kapkodom a fejem.

Budapesten bőven van még tennivaló, de a belváros kis felújított szigetei kezdenek összeérni, és lassan egy nagy remek formában lévő magunk van a Nagykörúton belül. Szeressétek a várost, egyre több okunk van rá.