English

Egy nap a városban

Három napig élt a tökéletes budapesti gasztroszentély

Magyarósi Csaba 2016 február 08.
Címkék: gasztro

Hétvégén váratlanul megtörtént az, amiről már hónapok óta beszélek: átalakult a Belvárosi Piac, és pont úgy nézett ki, ahogy egyébként mindig is kéne néznie.

dsc00128_1280.jpg

Akik most csatlakoznak be a topicba: a felújítás után egy tök szép csarnokot kaptunk, alul zöldségesstandokkal, felül a szokásos, piacos, kétes értékű kifőzdékkel. Aztán az emeleten sorra nyíltak a fantasztikus helyek, a Séf utcája, a Vörös homár, az Italian Street food, a Buja disznók, a Steamboo és legutóbb a MoszkvaTér: ezek mind kiváló, megfizethető, gyorsan betolható ételeket adnak, szóval a menőkaja-sűrűség itt lett hirtelen a legnagyobb az egész városban. És az is látszott, hogy ezek nem gyengítik, hanem erősítik egymást, egy sima hétköznap délben meg sem tudsz mozdulni a karzaton, akkora a tülekedés.

És ott van ehhez képest az alsó szint, a termelőknek fenntartva, de alig néhány hely működik, még kevesebb előtt szokott vevő állni, mert a banknegyedben ilyesmire kevésbé vagy igény. Ami pörög, az is mind a gasztrovonalon mozog, spéci sajtok, fantasztikus halak, ezek működnek, a többi döglődik, ami rá is nyomja a bélyegét a csarnokra, a kihalt alsó szinttől kicsit kriptahangulatú az egész piac.

Pontosítok: számomra zavaróan kriptahangulatú. És sejtettem én, hogy ennek főleg a belépéskor megcsapó kongás az oka, most hétvégén azonban az elmélet bizonyítást nyert: a helyek ugyanis Forgács Zoltán, a Séf utcájának ügyvezetője vezetésével összefogtak és egy minimális összegből három napja feltöltötték mindenféle, főként balatoni étterem előretölt helyőrségével az alsó szintet, amitől az teljesen megtelt emberekkel, és váratlanul a Belvárosi Piac lett Budapest

legjobb hangulatú helye.

Hirtelen megkaptuk a lisszaboni Mercado da Ribeirát, vagy a barcelonai La Boqueriát, akárhová fordultál, fantasztikus és megfizethető fogásokat találtál, mindenfelé emberek cikáztak, a négy fal (vagy fogalmam sincs hány: szóval a tetőszerkezet alatti rész) feltelt több száz emberrel, de valahogy a tömeg sem volt zavaró, pedig engem aztán általában türelmetlenné tesz az ilyesmi: most viszont mindenki jó kedvvel evett, vagy ha kellett, akkor várt, ennyi jó kaja közt eleve kizárt a stressz. Végre nem visszhangzott minden szavad, végre nem volt hideg, mert felmelegítették a teret az emberek és pólóban is lehetett enni, végre minden a helyére került.

Bizonyos értelemben gasztrofesztivál volt a Töltött Hold, ami azonban teljesen mentes a többi hasonló budapesti rendezvény befeszült fesztiváljellegétől, a Belvárosi Piac olyan formáját mutatta, mintha egyébként mindig is így nézne ki és tök könnyű volt elképzelni, hogy egy váratlanul kiválasztott kedd este vagy vasárnap délelőtt is ebbe botolj bele.

És tényleg ott volt mindenki: tök szívesen mutatnék nektek zseniális képeket, de olyan örömmel vetettem magam a kajákra, hogy a világtörténelem lebénább fotóit készítettem el, lényeg az, hogy ettünk harcsa halászlevet (Bock Balaton, 700, a képen egy kettészedett adag), liba-kacsa-duót (Chianti, 2000), debreceni kolbászt a legendás IKON-tól (700), pacalt az ország első cigány vendéglőjétől (Kira, 900), előtted készülő carbonarát és zöldborsós véres hurkát a Séf utcájától, vargabéleses palacsintát, hülyére ettük magunkat 10 ezer forint alatt ketten, plusz a lányom, ami mondjuk bármelyik másik budapesti gasztrofesztiválon a sci-fi-kategória.

dsc00133_1280.jpg

dsc00135_1280.jpg

dsc00136_1280.jpg

dsc00137_1280.jpg

dsc00138_1280.jpg

dsc00139_1280.jpg

dsc00143_1280.jpg

A Töltött Hold megmutatta, hogy még mennyi tartalék van a Belvárosi Piacban. Az ebbe az irányba tartó átalakulást főleg az hátráltathatja, hogy több százmillió forintot kapott az önkormányzat a csarnok felújítására, méghozzá a tanyaprogram keretein belül, a lóvé tehát arra érkezett, hogy a kistermelők megmutassák a portékájukat. Valószínűleg ezért nem lehet egyik napról a másikra átadni az éttermeknek a földszintet. De az is látszik, hogy a támogatás ellenére sem tud hagyományos piacként működni a csarnok, ellenben pillanatok alatt mozgásba jön minden, ha az igény és nem az ellenállás irányába lépnek egy nagyot.

Nyilván a Belvárosi Piac ma is szuper hely, hiszen a karzaton egy rakás remek étterem üzemel fesztivál nélkül is és az a kevés termelő, kofa, aki lent megmaradt, tök jó dolgokat kínál, de ez a három nap fényesen bizonyította, hogy mire van szüksége a csarnoknak: éttermekre. Jó sok minőségi étteremre mindenhova. És ha miattuk tele lesz emberrel a piac, lesz vevője azoknak a termelőknek is, akik most sokszor bevétel nélkül malmoznak egész nap odalent.

süti beállítások módosítása