Az utóbbi egy-két évben Budapesten sorra nyíltak a jó minőségű kenyereket árusító, kézműves pékségek, ahol még ismerik a kovász fogalmát, és nem adalékanyagokkal állítják be a kívánt ízt és állagot, inkább több odafigyeléssel és nagyobb kockázattal. Ha jó kezekbe kerül a liszt, a víz és az élesztő, a kenyérbe harapva megértjük, amit az ipari termelés miatt majdnem elfelejtettünk: hogy miért eszünk ilyet minden nap.
Tavaly szeptemberben vettem nyakamba először a várost, hogy Budapest legjobb pékeit felkeressem. A blogon összesen 12 poszt született a témában, de sokkal több helyen jártam, hogy megkóstoljam a sokak által ajánlott pékségeket. Voltak csalódások, meg persze meglepetések is.
A 12 posztba bekerült néhány olyan pékség is, akik nem feltétlenül férnének fel egy toplistára, így ebből a posztból őket most kihagyom. Kétfelé bontom a csapatot, aranyérmesekre és ezüstérmesekre, ezen túl nem tudnék rangsort felállítani. Ahány pék, annyi szokás, és mi sem egyforma kenyeret szeretünk. De az aranyérmeseknél a minőség garantált.
Az aranyérmes pékségek Budapesten
Leginkább a bagettek és a rozskenyér miatt szeretek ide járni, na meg a Pain au chocolat miatt. A pékség nem a barátságos áraival hódít, és a fehér kenyerükben találtam apró hiányosságokat, de a minőség megkérdőjelezhetetlen. És egyre több ponton bukkannak fel a városban.
Ahogy a Marmorsteinben, úgy a Jaques Lisztben is Misi készíti a kenyeret. De nem ugyanaz a két személy: Juhász Mihály jogászból lett kenyérsütő, mielőtt többedmagával pékséget nyitott az Apáczai Csere János utcában. Hibátlan kenyerek, magas áron.
Nincs saját üzlete, kizárólag viszonteladókkal dolgozik Misi. A története általánosnak mondható a legjobb budapesti pékek körében: külföldön tanult kenyeret sütni, majd hazaérve, kezében a tudással, de hazai papír nélkül állt neki a munkának. Először persze muszájból elvégzi a szakvizsgát, mert anélkül nem lehet. Holott tudja, hogy amit ő megtanult, nem nagyon tanítják itthon.
Aki követi a blogot, annak nem újdonság, hogy a kedvenc pékségem. Nem csak az itt születő fantasztikus kenyerek és péksütik, de Józsi, a pék miatt is. Józsi kakaós csigájáról már akkor írtam egy rajongó posztot, amikor ő még egy eldugott műhelyben dolgozott, és kisboltoknak szállított ki ezt-azt (én is ott futottam bele). Aztán megnyílt a Pékműhely Budán, és Józsiról kiderült, hogy nemcsak kenyeret tud sütni, de a vevőkkel is jól bánik. Itt a legolcsóbb a kenyér az aranyérmes (és az ezüstérmes) helyek közül.
Biopékség, bioliszttel dolgoznak, ami nem könnyíti meg a helyzetüket. Viszont a kenyereik zseniálisak, nehezen találni szavakat rá, mennyire. Ők maguk egy gyártelepen sütnek, egy jelöletlen ajtó mögött, de a kenyereik szerte a városban megtalálhatóak. A műhelyükben sörgyárillat van, és három mosolygós, fiatal pék állja a posztunk óta jelentősen megnövekedett forgalmat: Ádám, Marci és Máté.
Az ezüstérmes pékségek Budapesten
A Facebookon Panificio il Basilico néven futnak. Óriási a választék, annak ellenére, hogy a kis, bolt felé nyitott műhelyben egyedül dolgozik a mester. A kiszolgálók pedig sorolják neked a lehetőségeket: molnárka, croissant, kiflik, kenyerek, szendvicsek és így tovább.
Náluk sima, fehérlisztből készült kovászos kenyeret nem nagyon kapni, valami extraságot mindig belecsempésznek. Vagy aszalt paradicsomot tesznek a tésztába, vagy sörrel lazítják meg egy kicsit a kenyeret, ami éppen jön. A legegyszerűbb fehérkenyér tehát itt a “sörös”, ami elég jól hangzik.
Egy dabasi pékség, akik nemrég nyitották meg az első üzletüket Budapesten. Specialitásuk a grissini, a kenyereiket csak akkor érdemes megvásárolni, ha gyorsan elfogyasztjuk őket.
A pékség gyönyörű, jó hírű és tényleg a minőségre törekszik. Az árak viszont űrtechnológiára utalnak, a végeredmény pedig jó, de nem csillagászati.
Óbudán nyitottak, a tulajdonos vaktában vett fel egy péket, a Bélapátfalváról érkező Szőke Pétert. Nem az alap kenyerük az ajánlott, hanem az ízesítettek. Mondjuk a pepperonis.
A legjobb fehérkenyér különdíj:
Pipacs pékség, Fehér, 500 g, 450 Ft
A legjobb félbarna kenyér különdíj:
Pékműhely, Félbarna kenyér, 500 g, 250 Ft
A legjobb rozskenyér különdíj:
á table, Rozskenyér, 500 g, 850 Ft
A legjobb alternatív kenyér különdíj:
Marmorstein, Diós-mazsolás kenyér, 500 g, 990 Ft
A legjobb kakaós csiga különdíj:
Butter Brothers, Kakaós csiga, 320 Ft
A legjobb croissant különdíj:
Pékműhely, Rongyoskifli, 250 Ft
Itt pedig térképen találjátok a legjobb pékségeket (pirossal) és a viszonteladóikat (bézzsel).
Kenyértesztjeink itt olvashatóak.
Disclaimer: a helyekre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!