English

Egy nap a városban

Túlélni 17 fogást a Dining Guide díjátadón

szucsadam 2011 január 21.
Címkék: étel dining guide

Tegnap, mint a Facebookon olvashattátok, a Dining Guide díjátadón voltam, ami több szempontból is kihívást jelentett. A legfontosabb kihívás abban állt, hogy egy viszonylag rövid ideig tartó húsmentes időszakot írtam elő magamnak, és a vacsorával egybekötött díjátadó pont ebbe az időszakba esett.

Csaba még délelőtt Amszterdamból üzent nekem, hogy nem tud részt venni a díjátadón, pedig szívesen jönne. Amit meg is értek, hiszen Csaba továbbra is tömi magába a négylábúakat az én átmeneti megingásom ellenére is, és egy ilyen menüsor mellett ez szinte elengedhetetlen:

 

Viszont így egy érdekes kísérlet részese lehettem: hogy élhetnek túl egy ilyen estét a vegetáriánusok? SPOILER: sehogy.

Szerencsémre az előtérben még az éttermek standjainak megnyitása előtt lehetett kérni sajttálat, ebből benyomtam kettőt az este folyamán. A menüsorban két hús nélküli étel szerepelt, az egyik a Costes marinált céklája kecskesajttal, a másik a Chateau Visz sütőtök levese különböző textúrákban. Még a rendezvény elején bejelentették, hogy 2010-ben a Chateau Visz lett az év étterme, így örülhettem, mert a nyertestől is tudok kóstolni valamit (a Chateau Viszről Csaba írt posztot, ezt itt olvashatjátok).

Ezeket kaptam:

Tovább olvasom

Óriási rántott hús Bécsben

Magyarósi Csaba 2011 január 20.
Címkék: külföld bécs

Az elmúlt hetekben folyton ugyanabba a hirdetésbe botlottam a 47-es villamoson. Erre gondolok:

Hogy lélekmelengető-e, azt nem tudom, szerintem a hatályos jogszabályok nem is engedélyezik ennek a szónak a használatát, de tény, hogy karácsony környékén az osztrák főváros a legjobb arcát mutatja. Szinte minden évben kilátogattam Bécsbe az adventi időszakban, a program többnyire úgy szokott kinézni, hogy reggel elindulunk Budapestről, délelőttől estig megy a forralt borozás a városban, aztán irány Pozsony, ahol a szállás elfoglalása után sörrel zárjuk a napot. Másnap megnézzük a szlovák főváros ünnepi izéit is, aztán estére visszaérünk Budapestre. Három főváros 36 órán és ötszáz kilométeren belül, kompakt, praktikus, teljesíthető.


View Larger Map

Idén viszont kimaradt a karácsonyi Bécs, csak január második hétvégéjén ugrottunk ki barátokkal. A lányok természetesen fél napig vásároltak (és nem találtak semmi érdekeset egy hálóingen kívül), én többször el akartam szökni az Albertina Picasso-kiállítására, végül maradtam, amit életem rossz döntései közé fogok sorolni. Kora délutánra azonban mindenki belátta, hogy nincs értelme a további szenvedésnek, ezért befejeztük a vásárlást (hahaha) és elindultunk ebédelni.

Ha Bécsben vagyunk, rendszerint a Figlmüllerben szoktunk kikötni. Az étterem idén 105 éves, a családi vállalkozás működtetésében már a negyedik generáció vesz részt. Valahogy így kezdődött:

A hely mára híres, talán túl híres is, rendszerint 20-30 perces sorok szoktak állni előtte főleg az adventi időszakban, de január elején is érdemes néhány perc várakozásra számítani, akkora az érdeklődés.

Tovább olvasom

Dupla parkolási büntetés a kilencedik kerületben

Magyarósi Csaba 2011 január 19.
Címkék: közlekedés

Az autón kerékbilincs volt, ami elég fura, tekintettel arra, hogy szabályosan parkolt egy félreeső kilencedik kerületi utcában, a Ráday mellett. Ott volt mindenki, az autó tulajdnosa és a kerületi közterületfelügyelő embere, és bár Dórával vacsorázni indultunk, lefékeztünk, hogy megtudjuk, mi történik éppen. A környéken ugyanis még sosem láttunk kerékbilincset, elképzelni sem tudtuk, hogy a látszólag szabályosan parkoló autó mivel szolgált rá a különösen kegyetlen büntetésre. Kérdezősködtünk és kiderült, hogy csak a díjfizetéssel volt a probléma: a sofőr nem tudta, hogy a kilencedik kerület belvárosi részén hat után is fizetni kell a parkolásért, így nem dobott pénzt az automatába. A hatezer forintos mikuláscsomag tehát jogos. Na de mi a magyarázat a kerékbilincsre?

A közterületisek nem tudták megmondani.

El is felejtettük volna az esetet, ha két órával később, amikor épp hazaértünk a vacsorából, nem futunk bele egy másik kerékbilincses autóba. Ebbe:

Az Opel tulajdonosai kétségbeesetten futkároztak az autó kőrül, várták a közterületiseket, hiába: felhívták őket, de negyven perc után sem érkeztek meg, hogy levegyék a kerékbilincset. Három vidéki nőröl volt szó, és ugyanarról az esetről: örültek, hogy el tudtak igazodni a bonyolult pesti közlekedésben, meg hogy találtak helyet, eszükbe sem jutott, hogy hat után még fizetős az övezet. A hatezres mikuláscsomag jogosságát persze nem vitatták, de azt képtelenek voltak megérteni, miért kellett bilincset is rakni az autóra.

Egyre érthetetlenebb volt az eset: a két büntetésből kiderült, hogy a kerületben bekeményítettek, de azt nem értettem, milyen alapon. Miért raknak egy autóra egyetlen hiba miatt két büntetést, egy hatezres mikuláscsomagot és egy 15 ezres kerékbilincset? Vagy akkor már miért nem nyomják punkban? Álljon oda az autó mellé egy parkolóőr, és percenként rakjon rá egy hatezres büntetést, a közterületisek meg addig csavarozzák a bilincset, amíg van szabad kerék!

Hogy kiderítsük, mi folyik a kilencedik kerületben, elsétáltunk az utca elejére, és ezt a táblát találtuk:

Az alsó, amelyik a bilinccsel fenyeget, új, a kerület tehát csak most vezette be ezt a szolgáltatást. Felhívtam a közterületiseket is, egyrészt, hogy ha már ilyen keményen büntetnek, legalább jöjjenek ki a vállalt húsz percen belül, és ne várakoztassanak három nőt közel egy órán keresztül este tíz után az utcán, másrészt meg hogy magyarázza már el, milyen alapon büntetnek duplán? Az ügyintéző persze nem tudott semmit a jogszabályi háttérről, de azt ő is megerösítette, hogy új jelenségről van szó, a kerület január óta él ezzel a lehetőséggel.

Megnéztük azt a papírt is, amit a közterületesek hagytak hátra, és ami a KRESZ 15. paragrafusának első bekezdésének c pontjára, tehát a díjfizetés nélküli várakozás hivatkozott, elvileg tehát a jogszabályi háttér rendben van, jár a kerékbilincs, ha nincs parkolócédula.

Viszont van itt számos aggályos kérdés:

Mi szükség két büntetőszervezet fenntartására, miért nem elég egy?

Milyen alapon lehet Magyarországon kétszeresen is büntetni egyetlen szabálysértésért?

Ha kettőig eljutottunk, mi akadályozza meg a három, négy, még több büntetést?

Miért kaptak bilincset ezek a nők, ha a kettővel mögöttük jegy nélkül parkoló autó csak mikuláscsomagot kapott? Mi alapján szelektálnak? A kerékbilincsek száma határozza meg a büntetés mértékét?

És a legfontosabb újságírói kérdés: ezt így hogy?

Sikertörténet lehet a magyar kaviár

szucsadam 2011 január 18.
Címkék: étterem kaviár

Készülődik valami Magyarországon, amit már hetek óta nagy érdeklődéssel figyelek, és most veletek is megosztom. Ez a valami a minőségi magyar kaviár születése, vagy mondhatnám úgy is, hogy a készítői szerint az egyik legjobb halfarmos kaviár a világon. Magyar cégtől, nem feltétlenül csak magyaroknak.

Hogy mindenki pontosan értse, miről beszélek, egy kis kaviáralapozás következik. A kaviár nem mindig számított különleges ételnek, a Kaszpi-tengerben korábban ugyanis annyi volt a tokhal, hogy a halikra fogyasztása egészen mindennapos elfoglaltság volt. Viszont mivel eléggé romlandó dologról beszélünk, csak a vízparti településekben volt mindennapos. Még Budapesten sem ment ritkaságszámba, szakácskönyvek is megemlékeznek azokról az időkről, amikor a Duna elég tiszta volt ahhoz, hogy a tokhalak feljöjjenek ívni errefelé, így a kaviár az ételek alapanyaga volt. És hát a kecsege is tokhalféle, az ikráját pedig kaviárként nyomhatjuk be az arcba.

Tovább olvasom

A legrosszabb helyre építene gyalogoshidat a kormány

Magyarósi Csaba 2011 január 16.

Amikor vasárnap belefutottam a Gyalogoshíd épül a Dunán című hírbe, hatos fokozatú izgalmi állapotba kerültem: az elmúlt hetekben sokat tanulmányoztam Budapest városfejlesztési koncepcióit, és szinte mindegyiknek hangsúlyos eleme volt valamilyen belvárosi gyalogoshíd. A szakértők szerint pompás lenne, ha ilyesmi épülne a Lánchíd meg az Erzsébet híd közé: a Vigadó tértől indulhatna és valahol a Várkert bazárnál futhatna be. Egy ilyen építmény óriási ajándék lehetne a budapesti idegenforgalomnak, mert a pesti oldal nyüzsgéséből átterelhetné a turistákat a budai nyugalomba, ahol egy felújított Várkert bazárt meg egy új életre keltett Budai vár fogadná a vendégeket.

Szóval elég izgatottan kattintottam a hírre, de pár másodperc múlva inkább ideges lettem: kiderült, hogy Fellegi Tamás fejlesztési miniszter Finta József értelmezhetetlen tervét, a Bolyai hidat tervezi megvalósítani a Széchenyi Terv keretében.

Hogy mi ezzel a baj? Hát hogy a tervezőikon egy nehezen magyarázható elképzelése szerint a híd a Petőfi és a Lágymányosi közt helyezkedne el, tehát valahol itt:


View Larger Map

Na és mi van itt? Hát semmi. Nincs egyetlen olyan építmény sem, ami indokolná a gyalogoshíd megépítését, nincs a két parton semmi, ami okot adna a több milliárd forintos beruházásra. Ráadásul ennek belátásához nem is kell komolyabb szakértelem. Amikor elmeséltem ismerőseimnek a hírt, szinte mindannyian ugyanazt kérdezték: oda? Minek? Amikor volt pár hónapja egy esélylatolgatás a gyalogoshíd majdani helyéről a HG.hu-n, akkor is ez a verzió kapta a legkevesebb pontot. Sőt, az olvasó szavazatok alapján is az utolsó előtti helyen végzett.

Vegyük csak át, mi a probléma: a budai oldalon az egyetemi városrész és az Infopark van, amik nappal élnek, hiszen diákok és dolgozók nyüzsögnek benne. Azért vannak ott, mert arra van dolguk, nem azért, mert épp ráérnek, vagy mert ott jó nekik: ők nem szelik keresztül-kasul a várost, reggel megérkeznek, délután menekülnek a különösebb koncepció, rendezőelv nélkül épült kamuvárosból.


View Larger Map

És mi van a túloldalon? Irodák, irodák, és néhány lakóépület, de semmi olyan, ami feltételezné, hogy a budai oldalról tömegesen áramolnának majd át ide az emberek, pontosabban a városlakók, mert turista egy szál sem fog járni erre. De az ellenkező irányba sem indul majd el senki, mert minek? 


View Larger Map

Két olyan épület van a pesti oldalon, ami legalább minimális érdeklődésre tarthatna számot: a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája, de ezek este jönnek lendületbe, amikor a budai oldal már tök üres, a hidat nem fogja tehát használni senki. Arra meg nem is érdemes gondolni, hogy a pesti oldalról bárki át akarna gyalogolni a budai egyetemi városrészbe, pláne az Infoparkba. Vagy ha nagy ritkán mégis, ne tudná használni a Petőfi vagy a Lágymányosi hidat.

Persze Finta tervein nemcsak egy sima átkelő szerepel, ő több szintes épületet tervez hotellel, kulturális termekkel, de be kéne látni, hogy ez csak egy drága, víz fölé felhúzott épület lenne, nem híd: eredeti funkciójának nem tudna megfelelni, nem kötne össze két városrészt, nem használnák közlekedésre az emberek, nem eszköz lenne, hanem végcél: ilyen alapon viszont a szárazföldön is megépülhetne, a gyalogoshídra szánt keretet meg sokkal okosabban is elkölthetnék ott, ahol arra valóban szükség van. Mert Budapestnek kell egy jó gyalogoshíd, csak egészen máshol, ott, ahol be tudna tölteni egy úgynevezett funkciót, nemcsak öncélú tervezői ábrándként nőne ki a vízből. 

süti beállítások módosítása
Mobil