Amikor vasárnap belefutottam a Gyalogoshíd épül a Dunán című hírbe, hatos fokozatú izgalmi állapotba kerültem: az elmúlt hetekben sokat tanulmányoztam Budapest városfejlesztési koncepcióit, és szinte mindegyiknek hangsúlyos eleme volt valamilyen belvárosi gyalogoshíd. A szakértők szerint pompás lenne, ha ilyesmi épülne a Lánchíd meg az Erzsébet híd közé: a Vigadó tértől indulhatna és valahol a Várkert bazárnál futhatna be. Egy ilyen építmény óriási ajándék lehetne a budapesti idegenforgalomnak, mert a pesti oldal nyüzsgéséből átterelhetné a turistákat a budai nyugalomba, ahol egy felújított Várkert bazárt meg egy új életre keltett Budai vár fogadná a vendégeket.
Szóval elég izgatottan kattintottam a hírre, de pár másodperc múlva inkább ideges lettem: kiderült, hogy Fellegi Tamás fejlesztési miniszter Finta József értelmezhetetlen tervét, a Bolyai hidat tervezi megvalósítani a Széchenyi Terv keretében.
Hogy mi ezzel a baj? Hát hogy a tervezőikon egy nehezen magyarázható elképzelése szerint a híd a Petőfi és a Lágymányosi közt helyezkedne el, tehát valahol itt:
Na és mi van itt? Hát semmi. Nincs egyetlen olyan építmény sem, ami indokolná a gyalogoshíd megépítését, nincs a két parton semmi, ami okot adna a több milliárd forintos beruházásra. Ráadásul ennek belátásához nem is kell komolyabb szakértelem. Amikor elmeséltem ismerőseimnek a hírt, szinte mindannyian ugyanazt kérdezték: oda? Minek? Amikor volt pár hónapja egy esélylatolgatás a gyalogoshíd majdani helyéről a HG.hu-n, akkor is ez a verzió kapta a legkevesebb pontot. Sőt, az olvasó szavazatok alapján is az utolsó előtti helyen végzett.
Vegyük csak át, mi a probléma: a budai oldalon az egyetemi városrész és az Infopark van, amik nappal élnek, hiszen diákok és dolgozók nyüzsögnek benne. Azért vannak ott, mert arra van dolguk, nem azért, mert épp ráérnek, vagy mert ott jó nekik: ők nem szelik keresztül-kasul a várost, reggel megérkeznek, délután menekülnek a különösebb koncepció, rendezőelv nélkül épült kamuvárosból.
És mi van a túloldalon? Irodák, irodák, és néhány lakóépület, de semmi olyan, ami feltételezné, hogy a budai oldalról tömegesen áramolnának majd át ide az emberek, pontosabban a városlakók, mert turista egy szál sem fog járni erre. De az ellenkező irányba sem indul majd el senki, mert minek?
Két olyan épület van a pesti oldalon, ami legalább minimális érdeklődésre tarthatna számot: a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája, de ezek este jönnek lendületbe, amikor a budai oldal már tök üres, a hidat nem fogja tehát használni senki. Arra meg nem is érdemes gondolni, hogy a pesti oldalról bárki át akarna gyalogolni a budai egyetemi városrészbe, pláne az Infoparkba. Vagy ha nagy ritkán mégis, ne tudná használni a Petőfi vagy a Lágymányosi hidat.
Persze Finta tervein nemcsak egy sima átkelő szerepel, ő több szintes épületet tervez hotellel, kulturális termekkel, de be kéne látni, hogy ez csak egy drága, víz fölé felhúzott épület lenne, nem híd: eredeti funkciójának nem tudna megfelelni, nem kötne össze két városrészt, nem használnák közlekedésre az emberek, nem eszköz lenne, hanem végcél: ilyen alapon viszont a szárazföldön is megépülhetne, a gyalogoshídra szánt keretet meg sokkal okosabban is elkölthetnék ott, ahol arra valóban szükség van. Mert Budapestnek kell egy jó gyalogoshíd, csak egészen máshol, ott, ahol be tudna tölteni egy úgynevezett funkciót, nemcsak öncélú tervezői ábrándként nőne ki a vízből.