English

Egy nap a városban

A bálna gyomrában jártunk

Magyarósi Csaba 2011 január 26.
Címkék: épület cet

A CET építése mindig is érdekelt: tetszik a formája, tetszik a funkciója, tetszik, hogy némi izgalmat hoz a lapos és unalmas modern budapesti építészetbe. Éppen ezért többször is írtam már róla: először, amikor kiderült, hogy milyen éttermek lesznek benne, aztán amikor megsajnáltam a bálna púpján télen is dolgozó munkásokat, végül egy olvasói levelet hoztam le, amiben egy szakértő elcseszett gányolásnak nevezte a CET-ben folyó munkálatokat. Úgy látszik, ez hozta meg a kívánt áttörést, mert a poszt megjelenése után a beruházást végző cég képviselői megkerestek. Arra számítottam, hogy egy építés közben sérült üveglappal elvágják a torkom, de inkább bejárásra hívtak, hogy közelebbről is nézzem meg az épületet, ha már pofázok róla.

Persze elfogadtam a meghívást, hónapok óta arra várok, hogy belülről is lássam a CET-et, amire 95 százalékos készültség mellett végre módom is nyílt. A csoportunk négytagú volt: ismét velem tartott Takács István, aki Ferihegy és a Párizsi udvar után most is remek 360 fokos képeket készített nekünk (saját oldalán még többet láthattok), valamint a CET kommunikációját intéző Kolesár Krisztián és Molnár Katalin ügyfélkapcsolati igazgató.

Papírokkal felszerelkezve érkeztek, hogy kivédjenek minden olyan támadást, ami a korábbi posztomban bukkant fel. Még be sem léptünk az épületbe, a bálna fölénk magasodó orra előtt álltunk, amikor magyarázatot kaptam arra, hogy miért kerültek az üvegen kívülre a tartópántok: mert a tűzoltóság csak így adott engedélyt az építésre. "A homlokzat kifelé dől, nem lehetett kockáztatni, hogy a tűz elől menekülő emberekre zuhanjanak a lehulló üvegelemek, így a magyar előírásoknak megfelelően azokat kívülről is rögzíteni kellett" - mondják a hivatalos magyarázatot. Itt-ott tényleg megtörik a pántok íve, viszont nem zavaró az összkép és ha ez az ára, hogy ne vágjon ketté egy lezuhanó üvegtábla, akkor részemről maradhat a rögzítés.

Az épület előtti teret azért jobban megnézzük: 1800 négyzetméterről van itt szó, ami számos kulturális, gasztronómiai és egyéb program megvalósítására ad lehetőséget. Télen lesz itt műjégpálya, máskor biopiac, lesznek vásárok, bornapok, pálinkafesztiválok, az a cél, hogy a terület élő legyen.

Tovább olvasom

A perverz bíró esete a kikapós titkárnővel

Magyarósi Csaba 2011 január 25.
Címkék: kultúra színház

G. már vagy egy éve próbál rávenni minket arra, hogy menjünk el a Momentán társulat valamelyik előadására, de eddig mindig kimentettünk magunkat. "Olyan, mint a Beugró, csak jobb" - mondta, mi meg inkább otthon maradtunk pihenni, tévét nézni, vagy csak aludni. A Szíriusz egyszerűen nem kedvezett a részvételnek.

G.-ben azonban nagyon erős volt a tettvágy, akarta, hogy lássuk a társulatot, ezért karácsonyra az egész családnak jegyeket vett: a vasárnapi előadásra összesen tizenhatot, ha jól számoltam.

Nem volt mit tenni.

A Momentán társulat tíz tagból áll, közülük nyolcan végzik az improvizációt, pontosabban kilencen. Jól meggondolva tízen, csak Bódy Gergely színészkedés helyett műsort vezet, hangulatot fokoz, bevonja a közönséget, méghozzá elég magas színvonalon, míg Pirisi László drámai zenével festi alá a vicces jeleneteket. Ezeket spontán dobja ki a gép az épp megszülető helyzetekre.

A koreográfia izgalmas. Gergely elmondja az alapszituációt (most épp: tárgyalótermi krimi), ehhez kér a közönségtől három konfliktushelyzetet. Zaklatás, kartell, meg még valami volt, már nem emlékszem. A színészek előadják az alaphelyzeteket, mi meg kiválaszthatjuk, hogy melyik tetszett a legjobban, hogy azt alakítsák, alakítsuk tovább.

A darabot ugyanis a színészek és a közönség együtt rakja össze: Bódy Gergely időnként megállítja az előadás, és kérdéseket tesz fel nekünk.

Valami drámai fordulat hiányzik, mi legyen az? Essenek szerelembe? Jó!

Az ügyvéd és a tanú ma megírják a vádiratot a kartellező cégekkel szemben. Mi történjen ma este? Idézzenek Bibliai szövegeket? Remek! Rágják a tollat? Csodás!

Mit csináljon a csalódott főszereplő? Üvöltsön lengyelül a kamerába? Üvöltsön!

Olyan unalmas, szürke ez a bíró, adjunk neki egy tulajdonságot! Dadogós? Lehet! Tikkelős? Mint belső tulajdonság? Próbáljuk meg! Szexmániás? Csodás, legyen akkor szexmániás az a dadogó, tikkelő bíró!

Tovább olvasom

Olcsó ebéd menő helyen: Manga Cowboy

Magyarósi Csaba 2011 január 24.
Címkék: ebédmenü

A Manga Cowboy fura hely. Kicsit olyan, mint a Penge technodiszkója, ahol éjfélig békésen táncolnak a fiatalok, aztán amikor tizenkettőt üt az óra, bezárják az ajtókat, a társaság egyik fele meg felfalja a társaság másik felét.

Elmondom, mire gondolok: ez az étterem meglehetősen extrém. Extrém a laza, beszólogatós kommunikációjában ("Fogadjunk, hogy nem mered megkóstolni a csípős csirkeszárnyakat!), az étlapjában, koncepciójában, meg minőségében is: gyorskaját adnak, na de milyet? Elmondom: kiválót, a hamburgertesztünk második helyezettje a Manga lett, sőt, ha klasszikus és nem gourmet burgert keresünk, a Ráday utcai étteremben adják a legjobban a városban.

Tovább olvasom

Reklámforgatás a belvárosban

Magyarósi Csaba 2011 január 23.

Tegnap gyanútlanul sétálgattunk Ádámmal az Andrássy úton a "Budapest legszebb lépcsőházai" sorozatunkhoz gyűjtve a témákat, amikor belebotlottunk az Opera mellett egy reklámforgatásba. Hosszú métereken keresztül sorakoztak egymás mögött a stábautók, a sminkbuszok, így már viszonylag könnyű megérteni, hogy miért kerül egy kisebb afrikai ország éves költségvetésébe (mínusz a korrupciós pénzek) leforgatni a félperces klipeket.

A hosszú sor végén meg ott volt Balázs és Vadon Jani, akik sokadszorra vették fel ugyanazt a jelenetet. 

Hát így.

süti beállítások módosítása
Mobil