Van egy ismerősöm, nevezzük Móninak, aki szerint minden troli az ördögtől ellen való szerkezet, és tervei szerint amint meghódítja a Földet, ez lesz az első, amit elpusztít. Ugyanis ha egy troli lerohad, akkor utána az összes lerohad, ez pedig állítólag gyakran előfordul a budapesti járműparkkal, leginkább a 30-35 éves ZIU-9-es szovjet típusokkal, amiken utazni a mai napig egy kisebb időutazás.

Ennek azonban mostantól vége, a romantikázást és anyázást felváltja a modern technológia: megjöttek az első eberswaldei trolik Budapestre. A fotókat a BKK (Budapesti Közlekedési Központ) tette fel Facebookra, még az eredeti pompájukban, német termékeket reklámozva díszelegnek a használt járművek.

15 darab MAN NGE 152 troli áll szolgálatba őszig, az index korábbi cikke szerint a megkímélt műszaki állapotú járművek darabja kevesebb mint 10 millió forintba került Budapestnek. Eberswalde egyébként folyamatosan váltja le a járműparkját, ezért Budapestre is ilyen ütemben érkeznek majd az új trolik, amik a fent említett ZIU-9-eseket váltják majd.

Csak hogy érzékeltessük a különbséget, így utazhatunk az új trolin:

És így utazunk egy ZIU-9-esen:

A 11 milliárd forintos budapesti közlekedésfejlesztésnek ez csak egy része, a villamospályák felújítása, HÉV-rekonstrukció, a forgalomirányítási rendszer megújítása mellett a használt autóbuszokat is vásárol majd a főváros.

Éljen-éljen.

Amikor körülbelül három éve E. a születésnapján reggelizni hívott, azt mondta, csak a Két Szerecsenbe mehetünk. Nem sokat tudtam a helyről, de E. szerint legendás a reggelijük, gondoltam próbáljuk ki.

Azóta annyi történt, hogy E. is, meg én is három évvel idősebbek lettünk, és a Két Szerecsen reggelije még legendásabb lett, szóval a múlt hét közepén náluk kezdtem a napomat. Magyaros omlettet rendeltem, amiben a tojás mellett van hagyma, paradicsom, paprika, kolbász, minden, ami illik.

Körülbelül tíz perc várakozás után meg is kaptam ezt:

Omlettből ilyen ízléses darabot én még nem láttam. Még arra is jutott energia, hogy díszítsék a tányért és a fogást, nagyon meggyőző látványt nyújt ez a reggeli, még ha a kenyérért (ami friss, ropogós, egyenesen meleg) külön is kellett szólnom.

Az adag meggyőző és az íz is rendben van, főleg mert jó minőségű alapanyagok kerültek bele, és mert megfelelő ideig lett sütve az omlett, nem volt nyers, száradt ki. Pár dolog azért zavart. Egyrészt kicsit sótlan volt a fogás, a Stex után ez már másodszor jelent problémát, és a réteges elrendezés miatt a Két szerecsen omlettjét is nehéz utólag sózni.

Másrészt az én ízlésemhez képest talán kissé túlságosan a zöldségek felé borult el az arány, kevésbé voltak hangsúlyosok a kolbászdarabok, inkább a kicsit édes paradicsomok és paprikák domináltak, amitől kevésbé volt férfias a fogás. Jó volt, kiemelkedő a budapesti mezőnyben, ráadásul biztos sokan szeretik, ha a rántotta inkább zöldség, mint disznótoros, én viszont inkább húspárti vagyok.

Ezzel együtt kellemesen elteltem a fogástól, és nem is fizettem érte vészesen sokat, 890 forint abszolút védhető ár egy ilyen reggeliért, még ha a két deci narancsléért kifizetett hatszáz forintot túlzásnak is éreztem. 

Ha érdekelnek a színvonalas reggeliző helyek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan az Egy nap a városban minden fontos írásáról értesülsz.

Eljött megint a nyár, előkerültek a fagyiárusok. Tavaly megkerestük a város legjobbjait, a lista erre az évre is érvényes, ennek ellenére beszámolunk róla, ha különleges, új versenyző találunk. A Deák téren és a Bazilikánál találkoztunk a Rózsafagyi intézményével.

Az elnevezés arra utal, hogy egy rézlapát segítségével formálnak egy rózsavirágot a fagyiból. A helyen nagybetűkkel hirdetik: olasz receptek alapján dolgoznak, tartósítószer, színezék és mesterséges adalék nélkül, és készítenek nyírfacukros fagyikat is.

Van itt néhány különleges íz, például a bazsalikomos citrom sorbet és a fehércsokis levendula. A fagyik egyébként nem kimondottan tejszínesek-krémesek, inkább a könnyű fajtából valóak, az ízek nem tolakodóak, viszont a háttérben operáló fűszerek új élménnyé teszik a nyalást.

És ha már szóba került a különleges gombócformázás, eszembe jutott a lisszaboni Santini, de ennék most ott egy tripla adagot:

Tegnap a Gozsdu udvaron keresztül vetett az utam, ahol ismét meglepetéssel készült nekem a C udvarban található kiállítóterem. Amikor a nyitott ajtón beléptem, és lelépcsőztem a föl alatti garázsszerű terembe, ezt láttam:

Legutóbb egy szürreális hangulatú megnyitóba botlottam bele itt, most pedig a Crosstalk video art fesztivál dokumentumfilmjeit vetítették néhány embernek. A fenti kánikula után belépve a hűvös pincébe, meglátva a mozdulatlanul üldögélő embereket, miközben a filmek hangjai összemosódtak a térben - szóval megint megleptek, na.

Ma és holnap is lesznek vetítések déltől este nyolcig, közben beszélgetős programokat is szerveznek a B udvarban. És hogy mi is ez:

Nemzetközi, nyílt pályázaton keresztül, valamint meghívások alapján több mint 400 pályaműből válogatva állt össze az idei, a műfaji változatosság lehetőségeit kiaknázó videóprogram. A Gozsdu C udvarában, a fő kiállítóteremben három tematikus szekcióban futnak a zsűrizett nemzetközi, valamint a felkért magyar alkotók videó művei. A válogatást két további kategória egészíti ki: egy dokumentációs és egy fiatal generációs blokk. A Gozsdu B udvarában a videó fesztiválhoz kapcsolódó elméleti diskurzusok kapnak teret előadások és kerekasztal-beszélgetések formájában. A Crosstalk Video Art Festival idei kiadásának fókuszában a dokumentáció áll.

Nem egy Mediawave, de jópofa, hogy a belvárosban járkálva beülhetünk egy-egy vetítésre, akár csak lehűlés céljából. Jobb esetben kapunk egy adag kultúrát is az arcunkba.

A metró már akkor is ezt mondta be, amikor a tábla szerint még a Ferenc körút megállóhoz érkezünk: Corvin-negyed. A napokban az átmatricázás is megvolt a szerelvényekben. Nemrég arra jártam (dekantálót kerestem a Corvin áruházban plázában az otthoni borvacsoránkhoz), a földszinten találkoztam ezzel:

Az új ingatlanok eladásával vagy bérbeadásával foglalkozó irodában bárki megnézheti ezt az impozáns kis makettet a földszinten, kivilágítva a már megépített, és terveken már szereplő, építés előtt álló lakó- és irodaházak.

Gondoltam érdemes elnézni, hogy állnak az építkezéssel, a kilenc hónapja írt posztom óta mi történt az akkor még kihalt sétánnyal az áruház háta mögött.

Az itteni téren most több emberrel találkoztam, akik az árnyékban ücsörögtek, a fák alatt. A napsütés ellen védtelenül hagyott ülőalkalmatosságokon senki sem próbálkozott.

Elgyalogoltam a Nagytemplom Leonardo da Vinci utcáig, ezt láttam:

Itt semmi nem változott azóta, hogy utoljára erre jártam, a hírek szerint a táblával azóta is védett építési területen nemrég megindultak a munkálatok. Ebben az ütemben azonban Budapest legmélyebb élményét, a Roncsfilmből megismert Szigony utcát nem egyhamar éri el az "új belváros". Pedig annak lesz csak igazán szimbolikus jelentése.