Attila küldte nekünk a lenti videót, amin Budapest olyan, mint egy igazi filmcsillag. Mint Penelopé Cruz: nemcsak gyönyörű, de tehetséges is. Ugyanis olyan ügyes színész, hogy mindjárt öt másik fővárost is képes eljátszani. Hogy a videó egyes jeleneteit valójában melyik helyeken forgatták, a videó után elárulom, ha ti szeretnétek kitalálni, ne olvassatok előre.
Párizst tehát az Anker köz játssza. A hűvös, kissé magányos, de lassan új életre kelő színész 1910-ben született, az Anker élet- és járadékbiztosító Rt. palotájának üzletsoraként. Itt lakott haláláig Hofi Géza.
Londont az Opera hátsó fertálya játssza, a színésznő kissé zavarban volt a felvételeknél, mivel nem az arcára meredt a kamera, ezért a rendező kénytelen volt kiegészíteni játékát egy piros telefonfülkével.
Moszkvát a Müpa épülete alakítja meggyőzően. Fiatal kora ellenére - 2005-ben született - nagyon tehetséges, széles, statikus, de tele energiával.
Annyira jól alakított, hogy részben Koppenhágát is ő játszotta, csak megvárták a felvétellel estét. Bizonyítékként a háttérben a Nemzeti Hangversenyterem betűi közül rajzolódik ki néhány.
Berlin szerepét még fiatalabbakra osztották, a 2006-os a Duna Tower irodaháznak és a Margit híd nemrég átadott új átjárójának jutott a megtiszteltetés.
Ne feledkezzünk meg a statisztákról sem, öt farkas is részt vett a produkcióban.
Mindez a Grundfos szivattyúinak bemutatására készült kisfilm volt.
A TripAdvisor felmérést készített a világ nagyobb városairól, azt vizsgálva, hol kerül a legtöbb pénzbe eltölteni egy alkoholmámoros éjszakát. Megnézték, az egyes helyeken átlagosan mennyiért lehet hozzájutni ezekhez két főnek:
- egy éjszaka egy négycsillagos hotelben - egy kétfogásos vacsora - egy-egy koktél - egy üveg bor - egy négymérföldes, 6,5 kilométeres visszaút a hotelig taxival
A legdrágább város ebben a tekintetben London lett, ott 330 fontért, 122 ezer forintért lehet abszolválni egyetlen görbe estét. Oslo lett a második 320 fonttal (118 ezer forinttal). A tavalyi első helyezett Párizs most a negyedik helyen végzett, New York pedig csak a hatodik lett.
De minket nem is ez érdekel, hanem a saját szereplésünk. Külön érdekes látni a magyar főváros helyezését, Budapest lett ugyanis a legolcsóbb város Európában, ahol a fenti partit le lehet zavarni, nálunk a külföldiek 123 fontból, 45 ezer forintból jutnak egy jó éjszakához. Hangsúlyozom: a TripAdvisor számításai szerint.
Ha hozzávesszük, milyen környezetben telik el ez az este, a best buy kategóriát is mindenképpen mi nyertük.
Az egy nap a városban blog túrái negyedennyiből megmutatják a turistáknak és a budapestieknek, hol a város legjobb arca. Az Egy tökéletes nap a városban résztvevői egy napra turistának érezhetik magukat, míg a legújabb, boros programunkra jelentkezők remek magyar borokat kóstolhatnak a legjobb és legérdekesebb budapesti helyszíneken.
Folytatjuk a sorozatot, amiben a megfizethető, színvonalas, magyaros éttermeket keressük, azokat a helyeket, ahová szívesen visszük a hozzánk látogató külföldit: látod, ezt ettem én gyermekkoromban, ezt ettük mindannyian. Ilyen a magyar konyha.
Ti is ajánlottatok egy rakás éttermet, ezek közül választottam egyet. Egy olyat, ami kiesik a belváros nyüzsgéséből, a kék metróvonal végén túl, kertes házak között bújik meg, az Ady Endre út 37. szám alatt. A Nótafa Vendéglő:
Egy múltjára különösen büszke helyről van szó, ugyanis 1980 óta üzemelnek, és állításuk szerint 32 év alatt a XIX. kerület egyik legkedveltebb éttermévé váltak. Ezt igazolja, hogy amikor délután fél kettő körül meglátogattuk őket, szinte tele volt a kerthelyiség, és a megürült asztalokra pár perc alatt új vendégek ültek. Az udvar egyébként nagyon hangulatos, hatalmas gesztenyefák adnak árnyékot a vendégeknek. A székeket és az asztalokat viszont nem ártana lecserélni.
A pincérek olyan gyakorlottan forognak, mintha egész életükben itt dolgoztak volna. Egyébként mind nagydarab ember, és mivel sejthető, hogy többé-kevésbé a Nótafa kosztján élnek, tudtam: a szakácsok nem éppen a reformkonyha hívei. Nem is baj, ezért jöttünk, tobzódni a magyaros közhelyekben.
Az étlap terjedelmes, nagyon és gyanúsan terjedelmes, több mint száz étel közül lehet választani, ami sosem jelent jót. Ennyiféle ételt friss alapanyagokból, jól elkészíteni nagyon nehéz, hacsak az egyes ételtípusok alig térnek el egymástól. Éppen ezért én rendeltem egyet a számtalan sertésborda alapú étel közül (Avar módra), míg Évi harcsapaprikást kért túrós csuszával. Előételnek ketten kértünk egy adag halászlét.
Úgy tűnt, egy fél leves és egy főétel elég lesz kettőnknek. Fogalmunk sem volt, végül mennyire igazunk lesz.
A halászlét gyorsan kihozták, mellé friss kenyeret is tettek, letakarva. A friss kenyértől jó kedvem lett, a halászlétől még jobb.
Pakoltak bele harcsát rendesen, a szálkák miatt ugye nem kellett aggódnom, az íze pedig igazi nehézfiúra vallott: paprikás, fűszeres, intenzív, és a léből sem sajnálták a halat, megfelelően sűrű volt. Nem finomkodtak, nem is ezt vártuk.
Miután ketten megettük a levest, úgy elüldögéltünk volna még egy fél órát, de nem volt rá esélyünk. Hamarosan érkezett két akkora tányér étel, hogy amikor közeledtek vele, azt hittünk, a szomszéd asztal rendelt valami négyszemélyes tálat. Ahogy letették elénk a tányérokat, mintha a szomszéd asztalnál csörrent volna fel a hamutartó. Bumm.
A minőséggel viszont itt sem volt probléma. A két hatalmas, kéttenyérnyi húsra (amiből egy is sok lett volna egy étkezésre) bőségesen pakoltak jófajta tejfölt, és sajtot, ez utóbbi is rendben volt: békebeli trappista ízű, nem a legolcsóbb, ami kapható. A két, húsból készült lángos alatt vagy fél kiló köret bújt el, a krumplit kézzel vágták, és noha láthatóan kicsit megnyomódtak a sütés előtti ömlesztett tárolástól, teljesen rendben voltak. A rizs pergő, száraz, mint afféle magyaros éttermi rizs.
Lássuk a harcsapaprikást. Ebben sem kell a finoman egymásra illesztett ízkombinációkat keresni, viszont a kóstolás után az sem marad kérdéses senki számára, milyen is a magyar konyha. A gondosság, a minőségre való törekvés viszont az itt elvárható szinten teljes mértékben jelen van: a hal friss, a tészta ugyan nem kézzel készült, de a kereskedelemben kaphatóak közül a jobbak között van, a pirított szalonna meg annyira füstölt, hogy láthatóan esze ágában sincs a a háttérben meghúzódni, és némi sóval és zsiradékkal segíteni be a falathoz. A hal kapott paprikát és fokhagymát rendesen, egy izmos anyagot készítettek a harcsából, ebbe az összképbe a túró már nem tudott semmit hozzáadni. Az olyan volt, amilyen a boltokban is kapható: jellegtelen.
Természetesen nemsokára csomagolásra jelentkeztünk, Évi a harcsapaprikás négyötödét küldte vissza, én az Avar-sertésem több mint felét. Még három étkezésre elegendő étellel távoztunk tehát.
És az árak: a két főétel egyenként 2200 forint volt, a leves 1400 forint, ami, tekintve az alapanyag minőségét és mennyiségét, teljesen elfogadható. Nem itt ebédelünk tehát a legolcsóbban, de az biztos, hogy senki nem marad éhes, és megtaláljuk a magyar konyhának azt a vidám, féktelenül örömzabálós arcát, amit meg szeretnénk mutatni.
Szeretnéd megismerni a kedvenc helyeinket testközelből, szerepjátékot játszani, miközben intenzíven angolul is tanulsz? Jelentkezz az Egy tökéletes nap a városban túránkra, és mind megkaphatod egyszerre.
Mint korábban már említettük, három részes posztsorozatot indítottunk a blogon, aminek célja, hogy bemutassa mindenkinek, mire is jó a tablet.
Csaba az előző posztban arról beszélt, mi is ez az eszköz, hogyan kell elképzelni a számítógépek hierarchiájában, és miért jó a városban élőknek. Hogy könnyű, kényelmesen használható, sokáig bírja szuflával. Hogy vége a vállat húzó laptopok korának, ha az ember elmegy körülnézni a városba, és közel ugyanazokkal a lehetőségekkel szeretne online maradni, mint odahaza. És míg erre az okostelefon a szükségmegoldás, a tablet egy valóban élvezhető tartalomfogyasztó eszköz.
Míg a kilencvenes években az emberek azt kérdezgették az informatikusoktól, a processzor vagy a merevlemez-e a "gép lelke", addig a tabletek esetében ez nem is kérdés. A gép lelke az alkalmazásokat kínáló online üzlet. Hívhatják App Store-nak, Google Playnek, az operációs rendszertől függően. A lényeg ugyanaz.
Ugyanis a tabletet csak néhány, előre feltelepített programmal adják a gyártók. Lehet például böngészni vele a weben. És erre nem szabad legyinteni. Jelenleg, 2012-ben egyébként nincs a tabletnél fejlettebb, intuitívabb, ergonomikusabb módja a webes tartalmak elérésének. Az ujjunkkal parancsoljuk az oldalt oda, ahová szeretnénk, mintha csak egy darab papír lenne. Több ujjas gesztusokkal nagyítunk, navigálunk az oldalon belül és az oldalak között. Annyira kényelmes módja lett ez a böngészésnek - kiegészítve a tabletre optimalizált oldalakkal és a natív programokkal -, amit soha nem lesz képes egy számítógép utánozni. Az egér és a billentyűkombinációk ideje lejárt.
De lehet mást is kezdeni az alapprogramokkal: jegyzetelni, böngészni a weben, levelezni, navigációt indítani, fotókat nézegetni és képeket készíteni, naptárban bejegyzéseket, emlékeztetőket állítani, zenét hallgatni. Ezek mind nagyszerű alapfunkciók, nélkülözhetetlenek, de egy tablet ennél többről szól.
Ott van a fent említett alkalmazásbolt is, amibe bármilyen fejlesztő beküldheti a programját, így az mindenkihez eljuthat. Ezzel pedig a lehetőségek száma végtelen: az összes fejlesztő ötlete egyetlen helyen összpontosul, a világ tabletekre célzó kreatív erői itt koncentrálódnak, így bárki megtalálja a saját érdeklődési körének megfelelő szoftvert. Így egy tablet végül mindenkinek mást és mást jelent.
Ezért is nehéz definiálni.
Vegyünk például egy zene iránt érdeklődő tablet-használót. Ő számtalan zeneszerkesztő programot talál az üzletekben, esetleg hangszereket utánzó eszközökre is bukkanhat. Manapság már olyan fejlett keverőpultot imitáló alkalmazások vannak, hogy sok DJ tableten is dolgozik. Sőt nemrég a komolyzene világába is betört az Apple iPadje:
Külön hangszereket is gyártanak, amikbe beépíthető egy tablet, és az a hangokat egy külön program segítségével a megadott hangszínnel és effektekkel keveri. Egy tablet és egy "meztelen" hangszer vásárlásával a korábbinál jóval olcsóbban juthatunk ilyen csúcstechnikához. Aztán az ember kiveszi a hangszer "lelkét", és megnézi rajta a moziműsort.
Mondok mást. Ismerek egy magyarországi tanárt, aki a saját tabletjével oktatja a diákokat. Ezen mutatja be a grafikonokat, ábrákat, modelleket, keresi fel és állítja össze az anyagot egy mozgatható, interaktív prezentációvá. Egy tanóra hirtelen izgalmassá és korszerűvé válik, és csak egy tablet kellett hozzá, ami végül azzá vált, amivé a felhasználója akarta. Aztán utána nyugodtan lehet használni valami egészen másra.
De vegyünk egy egyszerű városlakót, aki szereti a lakóhelyét, szeret sétálni a városban, megismerni helyeket, és rendszeresen közlekedik. Szüksége van egy jó és pontos térképre, ebben szerencsére a Google megoldása megfelelő, az autós navigációt viszont inkább bízzuk a profibb appokra. Szükségünk lehet az utunkat BKV járatokkal tervezni, én erre a SmartCityt használom annak ellenére, hogy a Google is elérhetővé tette ezt a funkciót a saját térképein. A magyar fejlesztésekben jobban bízom ezen a téren.
Ha nem tudom, milyen rendezvényre látogassak, a Magyar Turizmus Zrt. programjával, a Hungary Tourism segítségével körülnézek az aktuális budapesti programok között.
Ha pontosan tudni akarom, merre érdemes utazni a városban, mely csomópontokat érdemes elkerülni, az UTV appot indítom el, és gyorsan megnézem a térfigyelő kamerák képeit iPaden. Olyan készüléken, amin elérhető az utv.hu flash-es tartalma, ott a weboldalon is lehet próbálkozni.
Természetesen egy sok helyet látogató, a közösségi alkalmazásokat szerető embernek a Foursquare app is fontos. Itt becsekkolhatunk a kedvenc helyeinken, és láthatjuk, az ismerőseink merre járnak, jártak, és mi tetszik nekik. Így tippeket kaphatunk a következő állomáshoz.
Van egy másik érdekes fejlesztés is, az augmented reality, a kiterjesztett valóság. Ha magunk elé tartjuk a tabletet (vagy okostelefont), a hátlapi kamera képére illesztve információkat, képeket, akár videókat is láthatunk, amik beazonosítják a körülöttünk lévő boltokat, kocsmákat, múzeumokat. Azonnal információt kaphatunk a nyitva tartásról, az árakról, anélkül, hogy egy lépést tennénk.
Budapesten a Layar appot próbálgattam, amire több Budapest réteg is letölthető. Ha pedig beülök egy kávézóba, az újság helyett már egy tabletet csapok fel magam elé, és elkezdem olvasgatni a leveleimet vagy megnézni a híreket, amik érdekelnek.
De nem lehet felsorolni minden egyes appot, amit letöltöttem, aztán használtam egy ideig, majd letöröltem, mert nem tetszett. Sem azokat az appokat, amiket nem próbáltam ki, vagy észre sem vettem még. Vagy ami holnap, holnapután, jövő héten jelenik meg. A T-Mobile ezért indította el a 101élmény.hu oldalát, ahol rengeteg tippet felsorolnak, mire használható a tablet, vagy a lájkjaink alapján ajánl egy hozzánk tartozó táblagép-élményt.
Egy rakás érdekes dolog történt vasárnap a belvárosban, úgy nézett ki Budapest, mint egy nyüzsgő, folyton hömpölygő mediterrán partifészek, a hét második felében lesz is erről egy poszt itt az Egy nap a városban blogon.
Ami viszont nem tűr halasztást, az maga Bruce Willis, aki még mindig azt hiszi, hogy Moszkvában van (persze nem).
Mindenesetre egy lezárt területbe és egy rakás díszletbe botlottam a Madách téren, amit egyik oldalról a fotózást is tiltó kemény biztonsági őrök védtek, a másik oldalról viszont simán be lehetett sétálni a területre.
Ügyesen berendezték a teret, ezzel együtt nem állítom, hogy Moszkvában éreztem magam, amit két dologgal magyaráztam:
1: még sosem voltam Moszkvában, fogalmam sincs, milyen az 2: holtbiztosan tudtam, hogy a Madách téren állok
Ezzel szemben az átlagos mozinézőt nyilván simán meggyőzi majd a sok cirill-betűs mentő-, és rendőrautó, hogy Oroszországba csöppent.
Akárhogy is, amíg nem üzenünk megint hadat az Egyesült Államoknak, vagy valamelyik más világhatalomnak (már bármit el tudok képzelni), kár azt várni, hogy egy Die Hardnak bevallottan is Budapest lesz a helyszíne, viszont mindannyian örülhetünk majd, amikor a moziban azt látjuk, hogy a Madách téren adják át a nukleáris indítókódokat, vagy valami hasonlót.
.jpg)
.jpg)
