A vasárnap egyre inkább hű a nevéhez, és a vásárokról szól az egyébként piacozástól idegen embereknek is Budapesten. Csaba írt legutóbb a menő belvárosi helyszínekről, én most a Millenárisra látogattam el, ahol egy időben zajlott a Kézműves Magyar Ízek vására és a WAMP vásár, amit Évivel nagyon szeretünk, és ami szerencsére karácsonyig hetente megnyit a Millenáris Fogadóban.

A helyszínre érve adta magát a WAMP-on kezdeni. Évivel imádjuk ezt a vásárt, mert nagyon ötletes és minőségi, egyedi magyar termékeket lehet kapni. Semmi fröccsöntött műanyag meg pókemberes poszter, ez tényleg egy olyan hely, ahol minden standnál érdemes elidőzni, és mindenhol úgy csillan fel a szemünk, mint a gyerekeknek.

Apropó gyerek. Ez a vasárnap épp róluk szólt, sok játék meg gyerekruha, mesekönyv volt szétterítve a standokon. Ez egyrészt pech, mert ép nem volt nálunk egyetlen gyerek sem, ráadásul mindent elöntöttek a babakocsik és az agresszív kismamák (nem bántani akarom ezzel őket, én úgy veszem észre, törvényszerű, hogy a szülés utáni egy évben a feléledt anyatigris nem hajlandó elaludni), ennek ellenére egy szuper karácsonyi hangulat volt a csarnokban a sok gyerekkel, meg karácsonyi zenével.

Már ismerősként üdvözöltük a ruhakészítő Havrán Ágnest (Évinek vettem egy szoknyát, ez majdnem minden WAMP-on kötelező elem nálunk), vettünk egy mesekönyvet Évi öccsének, meg egyet magunknak (Garmann nyara, isteni grafikák vannak benne, visszarepít a gyerekkorba).

Ez nem könnyű, de volt már szó az épületről a blogon, nem is olyan régen. Hol járunk?

(kattintásra a kép nagyobb felbontásban is elérhető)

Nehézség: 5/5

A poszt este frissül a válasszal.

A képet Anita készítette, a checkmybudapest.blogspot.hu oldal készítője, köszönjük.

Megfejtés: ez a Bródy House, a lomizott, régi bútorokból kialakított, egyedi hangulatú szálloda a Nemzeti Múzeum mellett, a Bródy Sándor u. 10 szám alatt, az Olasz Intézet mellett. Eredeti neve Tauffer-palota, ugyanis dr Tauffer Vilmos szülész-nőgyógyász, a magyar bábaképzés elindítója számára épült Schannen Ernő építész tervei nyomán. A ház az orvos otthonaként és magánrendelőjeként szolgált. Kállay Miklós kormányfő is lakott itt két évig.

Amikor először írtunk a magyar fővárosban forgatott reklámokról, még nem tudtuk, hogy rövidesen elszabadul a pokol: azóta kiderült, hogy itt egymás szájába lógnak a forgatócsoportok, és nem az a fura, ha nálunk készül egy nemzetközi reklám, hanem az, amikor nem. Ráadásul az első posztunk óta mások is ráéreztek a téma izgalmára, szóval a hazai blogok, weboldalak tele vannak a hasonló írásokkal.

Ami viszont most jön, az még nem volt. Én legalábbis nem láttam. Szabolcsi Richárd hívta fel rá a figyelmünket. És hát csodálatos. Szavakkal el nem mondható. De nézzétek inkább meg a saját szemetekkel:

Akinek esetleg nem jött le a videóból (körülbelül a harmadik percig én is közéjük tartoztam) egy indiai motormárkáról, a Hero Motorcorpról forgattak, méghozzá a legjobb bollywoodi giccs elvárásainak megfelelően. Van itt szerelem, áldozathozatal, akció, csoda, hogy nem fakadnak dalra a szereplők, a lényeg mégis az, hogy nálunk készült a reklám.

A helyszín kiválasztásában óriási szerepet játszott a város hangulata, a rendező szerint ugyanis Budapesten csodálatosan vegyes képet mutatnak a régi épületek, amik nagyban segítették a film látványvilágát.

A forgatás egyébként öt napig tartott körülbelül akkor, amikor a Die Hard 5 is készült. Ahogy a hazai gyártásban részvevő PPM Filmsnél dolgozó Kisgergely Zita fogalmazott a The Locationguide-nak: egyszerre három helikopter körözött Budapest fölött - az egyik az övék volt, kettő Bruce Willisé.

Nem, tényleg. Esküszöm, hogy a szakácsot Rob Marley-nak hívják, jamaicai, és főz. És tegnap az ő kajáit kóstoltam végig.

Ugyanis a Lucullus Baráti Társaság tartott tegnap egy újabb lakomát, ami annyira izgalmasnak ígérkezett, hogy én sem tudtam kihagyni. A blogon más sokszor írtunk róluk, de aki nem ismerné a társaságot: ebbe a gasztronómiai különlegességeket kutató közösséghez bárki csatlakozhat, ezért cserébe egész évben rendszeresen szerveznek különleges vacsorákat, így Budapesten ehetjük végig az egész világot. Most Jamaica volt soron.

A jamaicai konyha pontosan olyan változatos, mint a szigeten lakó emberek: keveredik benne az őslakók konyhája (pl. manióka használatával), az afrikai ízek (yamgyökér és banán), az indiai curry és az európai alapanyagok széles tárháza. Ez így együtt a jamaicai konyha, nyakon öntve a híres jerk szósszal, aztán kisütve.

A lakomára a Dohány és a Nyár utca sarkán lévő Savannah étterem-klubban került sor, ami önmagában is elég izgalmas helyszín, Afrika minden részéről kínálnak fogásokat, teljesen baráti áron. Az alagsorban egy tánctér is található, ahol ha buli van, leginkább elsőre morconának tűnő, másodikra már barátságosabb fekete fiúk táncolnak leginkább fehér bőrű lányokkal afrikai zenékre. Legalábbis ezt mondta egy ismerősöm, hamarosan én is meggyőződök róla a saját szememmel, mert kíváncsivá tettek.

Egymás után nyílnak a beszaratós helyek. Bevallom őszintén, nem voltam mindegyikben, mert egy is éppen elég volt: körülbelül egy órát töltöttem az Underground Fear pincelabirintusában, és még mindig rácsapnék valamire egy vasrúddal, ha rágondolok.

Szóval elérték a céljukat.

Tudni kell, hogy forgatni érkeztem hozzájuk, a DTK Show Kipróbálom rovatába készítettük a videót. A munka úgy néz ki, hogy felvétel előtt néhány nappal felkeresem a helyszínt, átbeszéljük a lehetőségeket, ezek alapján megírom a forgatókönyvet, és már felkészülten térünk vissza a stábbal.

Az előkészületek felkapcsolt villanyok mellett zajlottak, de még így is nagyon félelmetes volt a hely. Amikor meg néhány nappal később visszatértünk, hiába volt mellettünk három operatőr, akkor is annyira rémisztő volt a közeg, hogy D Tóth Kriszta konkrétan lilára szorongatta félelmében a karomat.

Érthető, mert itt aztán felsorakoztatják az összes rettenetes horrorfilm jeleneteit, van bent Fűrész, Kör, Rémálom az Elm utcában és tetszőlegesen bármi, amiben lelkesen belezik ki az embereket. A szobákat ügyesen rendezték be, sikerült becsempészni a budapesti pincébe a hollywoodi filmek hangulatát és jó a forgatókönyv is, amihez könnyű idomulni: olyan ügyesen találták ki a kereteket, hogy aki bekerül az Underground Fearbe, az különösebb noszogatás nélkül is az előre kitalált tempóban halad majd végig a labirintuson.

Ebben persze elég nagy szerepük van a színészeknek is, akik remekül játszanak, néha viccesek, de alapvetően inkább nagyon ijesztők, és ügyesen reagálnak a játékosok spontán kérdéseire, vagy sikoltozásaira.

De nézzétek meg az alapvetően csak a rémült üvöltözésünkről szóló videót:

Itt a tél, és eleve egyre nyomasztóbb a hangulat, de aki szeretné ezt az állapotot a végsőkig fokozni, az nyugodtan nézzen be az Underground Fearhez. Reális esélyt látok rá, hogy egy részetek meggyűlöl, amiért ajánlottam a helyet.

Jobb tudni: a játékosok húsz százaléka állítólag kegyelemért könyörög és kijön, mielőtt véget érne a játék. Szóval tényleg csak a bátrabbaknak ajánlott.

Underground Fear
1083, Budapest, Barcsay utca 3.