A vasárnap egyre inkább hű a nevéhez, és a vásárokról szól az egyébként piacozástól idegen embereknek is Budapesten. Csaba írt legutóbb a menő belvárosi helyszínekről, én most a Millenárisra látogattam el, ahol egy időben zajlott a Kézműves Magyar Ízek vására és a WAMP vásár, amit Évivel nagyon szeretünk, és ami szerencsére karácsonyig hetente megnyit a Millenáris Fogadóban.

A helyszínre érve adta magát a WAMP-on kezdeni. Évivel imádjuk ezt a vásárt, mert nagyon ötletes és minőségi, egyedi magyar termékeket lehet kapni. Semmi fröccsöntött műanyag meg pókemberes poszter, ez tényleg egy olyan hely, ahol minden standnál érdemes elidőzni, és mindenhol úgy csillan fel a szemünk, mint a gyerekeknek.

Apropó gyerek. Ez a vasárnap épp róluk szólt, sok játék meg gyerekruha, mesekönyv volt szétterítve a standokon. Ez egyrészt pech, mert ép nem volt nálunk egyetlen gyerek sem, ráadásul mindent elöntöttek a babakocsik és az agresszív kismamák (nem bántani akarom ezzel őket, én úgy veszem észre, törvényszerű, hogy a szülés utáni egy évben a feléledt anyatigris nem hajlandó elaludni), ennek ellenére egy szuper karácsonyi hangulat volt a csarnokban a sok gyerekkel, meg karácsonyi zenével.

Már ismerősként üdvözöltük a ruhakészítő Havrán Ágnest (Évinek vettem egy szoknyát, ez majdnem minden WAMP-on kötelező elem nálunk), vettünk egy mesekönyvet Évi öccsének, meg egyet magunknak (Garmann nyara, isteni grafikák vannak benne, visszarepít a gyerekkorba).

Közben nézegettünk gyönyörű festményeket, illusztrációkat Szegedi Katalin és Rofusz Kinga standjánál:

A Bonboniernél ékszereknek beillő falatokat kóstoltunk, engem legalábbis a balzsameceter ruby (a képen balra) és a rumos-mogyorós gyémánt (jobbra) teljesen elvarázsolt.

Meg is kóstoltam őket, belül is nagyon izgalmasak voltak. Egy jó bonbonnál a kettő együtt jár: egy izgalmas külső, ami felkelti a kíváncsiságot, mi lehet belül, aztán egy odacsapós csokikrém. Így kell.

Persze a vásár közben én is megfogadtam, hogy a gyerekemnek nem hatvan kiló fröccsöntött műanyag játéka lesz, hanem 90 deka minőségi cucca, mert én tényleg úgy gondolom, hogy olyan dolgokkal kell körülvenni magunkat, amit valóban szépnek találunk. Persze, ezeket is megunja a gyerek ugyanúgy, de amíg játszik vele, hordja vagy csak nézegeti, hasznosabb dolgok játszódnak le benne, mint az olcsó tömegtermékek esetén. Én legalábbis erre jutottam tegnap, aztán hogy mi lesz majd a nagy elméletből, ki tudja.

Ezek után átmentünk a Kézműves Magyar Ízek Vásárára. Elég húzós a belépő, 2000 forint egy főnek, szerencsére a Bónusz Brigádnál előzetesen vettem két kupont, így féláron mehettünk be.

A hatalmas alapterületű Millenáris B épületben 120 termelő sorakozott fel 5000 termékkel. Hogy érzékeltessem, mit jelent ez: a 4300 négyzetméter alapterületű csarnok 73 ezer köbméter levegőjét úgy megtelítették az illatok, a zsíros, nehéz illatok, hogy mire az első standig eljutottunk, már jóllaktunk.

Én a Kiss Manufaktúra sajtjait kóstoltam, vettünk is egy pehelykönnyű krémsajtot, amit útközben elhagytunk valahol, mert a hűtőnkbe nem érkezett meg.

Az állatokból készült termékeknek esélyük sem volt, hogy ebben a környezetben kóstolgassam őket, így inkább a bonbonokra mozdultam rá itt is. Óriási a felhozatal ezen a piacon, a Rózsavölgyi és a ChocoMe sokak által ismert nevek, és ezt a két vonalat láthatjuk elburjánzani mindenhol: az ékszereknek beillő bonbonokat és az átlátszó csomagolású, különlegességekkel megszórt táblákat. A csokoládé jó ajándék karácsonyra, viszonylag olcsó, mégis egyedi és stílusos.

A Cadeau-t emelném ki a mezőny fölé, az itteni bonbonok olyan mélységet nyitnak meg, olyan ízkavalkádot mutatnak be, olyan hosszú és összetett útóízzel, amiért érdemes bonbont enni.

Én most a St. Andrea Áldás bikavéreset és a tonkababosat kóstoltam, mindegyik igazi költészet a szájban. A Pelle-Molnárnál nagyon szerettem a kapros bonbont, a szarvasgombás változat viszont inkább volt kellemetlen élmény, nem való ez a fűszer a csokiba.

Nagyon jó volt még a Bobojka kecskesajtos bonbonja, a sajtot fehér csokival és citrommal keverték el, ezáltal egy friss, nyárt idéző ízt értek el.

A bevonóként használt csokoládé a Rózsavölgyitől van állításuk szerint, ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos megjegyzés: tényleg érdemes lassan fogyasztani, mert a szájban kábé fél perc után kezdi meg az igazi életét a csokoládé, ekkor másznak elő a gyümölcsös vagy egyéb aromák, szóval aki ez előtt nyel, az sokat veszít.

Persze ez nem olcsó mulatság. Érdekes módon a kedvencként kikiáltott Cadeau manufaktúránál viszonylag olcsón adták a bonbont a többiekhez képest, a két darabért 340-et kértek (ez volt a legalacsonyabb ár a vásáron), sok helyen viszont 200-250 forint volt egy szem. És sokszor ezek egyáltalán nem voltak kiemelkedőek.

Közben a színpadon folyamatosan ment a főzős show kóstolókkal, találkoztam kitömött vadkannal és szürkemarha burgerrel, de képtelen voltam kóstolni.

A Donum Terrae-nál vettünk tökmagkrémet, ami gyakorlatilag esszenciája a tökmagnak, és tejföllel-fokhagymával keverve remek szószt lehet készíteni belőle. Kóstoltam még borzalmas, száraz eperbort, senki ne csinálja utánam. Legalábbis aki szereti a bort, ne tegye.

Hát ez volt a vásár napja nekem, hazaérve kiborítottuk a táskában talált névjegyeket, hogy tudjuk, hol rejtőznek a kiváló magyar kézművesek Budapesten.

(A Bónusz Brigád az Egy nap a városban blog hirdetője)