Sétálgatsz a Kazinczyban, elérsz a kanyarhoz, amitől annyira szerethető ez az egész utca, nézel magad elé, hogy meglásd, mi van a kanyar után, és közben csodálatosan elmulasztod észrevenni a Kazimír bistrót. Én is vagy tucatnyiszor elmentem mellette, mielőtt megmutatta, hogy heló, itt van ám egy hely:

Méghozzá nem is rossz. Ha bemész a hátsó udvarra, nem hiszel a szemednek: olyan rendezett, nyugodt minden, mintha egy gazdag vidéki kisvárosban lennél, nem Budapest bulinegyedének a közepén.

A hangulat egyébként odabent sem változik, csak már nagyvárosiasabb. Ugyanakkor nincs bent semmi trendi, ez a hely nem erről szól, inkább klasszikus, megnyugtató, és egy kicsit rímel a szemközti szecessziós zsinagógára. Nézzétek csak az ajtómintát a kép jobb szélén:

És most nézzünk ki együtt az ablakon:

Ezt persze nem én vettem észre. Én általában nem veszem észre a dolgokat.

Az viszont feltűnt, hogy a falakat Marcus Goldson képei díszítik.

Ez sem az én érdemem, Goldson képeit semmivel sem lehet összetéveszteni, mert annyira szerethető módon mutatja be a mi Budapestünket, amire képtelen lenne bárki, aki itt született. Nem véletlen, hogy az egyik első írás pont róla jelent meg az Egy nap a városban blogon lassan három éve (oké, nem az első, hanem a negyvenedig, de az időközben megjelent ezer íráshoz képest azért ez az elsők egyike).

Szóval a beltérbe nem lehet belekötni. A hely hangulatához egyébként hozzájárul az a tulajdonosok szempontjából nyilván kellemetlen körülmény, hogy nagyrészt fél ház alatt üzemel a Kazimír, sosincs tömeg.

Pedig. Egyrészt hajnal négyig nyitva van, ennél jobb menedéket el sem tudok képzelni az éjszakában. A teák, kávék rendben vannak, a személyzet kedves, ha hülyén magyarázod el a rendelésed, és te is tudod, ő is tudja, hogy te hibáztál, akkor is szó nélkül, mosolyogva kezelik a helyzetet, hoznak még tejet, vagy öntik le, ami nem kell.

Az ebédmenü meg remek. Kezdjük a csirkebecsinálttal. Ilyet nagyanyádnál sem eszel:

Nézzük meg közelebbről:

Tele van hússal! Hatalmas, finom húsdarabokkal. Ez nem jelzésértékű, ez majdnem egy teljes állat. És szív is van benne. Nem egy, hanem több. Meg friss zöldségek. Esküszöm ez volt a legjobb hagyományos leves, amit ebédmenüre eddig Budapesten ettem.

A gombapaprikás is finom volt, de már nem aratott ekkora sikert. A galuskába nem tudtam belekötni, a paprikásnak viszont valamitől erőteljes köményíze volt. Nem elviselhetetlenül, de a kevesebb több lett volna:

Az almás rétes viszont megint a kihagyhatatlan kategória. A levesbe beledaráltak egy egész csirkét, itt meg az almával bántak el csodálatos módon. Ha alma lennék, ebben a tésztában szeretném végezni:

Jó hír, hogy a kaja nemcsak finom, de olcsó is: a három fogás 1190-be kerül, a hülyének is, ugye. Látogassátok a Kazimír bistrót, hogy sokáig ott legyen. És ha már itt tartunk: nézzétek meg az Örkényben a Kasimir és Karoline-ét, mert az meg egy jó darab.

Kazimír bistro
Budapest, Kazinczy utca 34.
0617985747
H-P: 08:00-04:00
Sz-V: 10:00-04:00

Jó kis hely ez, amit mindenki ismer az ELTE jogi karán: ott van mellette az egyetem, vagy a kávézó van az egyetem mellett, viszonyítás kérdése. Mindenesetre remekül kiegészítik egymást, aki kiugrik egy kávéra az oktatás után a klasszikus-romantikus hangulatban akár úgy is érezheti magát, mintha valójában a Sorbonne kapuján lépett volna ki. Ilyen környezetben meg könnyebben jönnek a világmegváltó ötletek.

Az atmoszféra mindenesetre tényleg remek: a 2000-ben nyitott helyen már kopnak az asztalok, a székek, pont annyira, hogy az Alibi időtlennek tűnjön, mintha mindig is itt lett volna. Sinatra vagy francia zene szól, angol diákok vitatkoznak öltönyben egy szomszédos asztalnál, az ablaknál egy tanár javítja a jegyzeteket. Hátul meg, a sarokban, szerelmesek csókolóznak.

És van reggelijük is. Van mindenféle. Kóstolhattam volna az Alibi rántottát is bazsalikommal, erdei gombával, parmezánnal, de ebben szomorúan kevés a hús (nincs benne).

Ehelyett inkább croque-ot kértem, ami lényegében a sajtos-sonkás melegszendvics, a franciáknál. A múlt század elején lett népszerű Párizsban és Proust például annyira szerette a croque-ot, hogy beleírta Az eltűnt idő nyomában második kötetébe. És ha már, akkor jöjjön a crogue-madame: ez annyiban különbözik a croque-monsieur-től, hogy van egy nagy tükörtojás a tetején. Így ni:

Szóval tudom én, hogy csak egy melegszendvics, de ez így egyben nagyon rendben volt. Több réteg sonka, több réteg sajt, ami önmagában persze kevés lenne a boldogsághoz, de a jó sütés, amitől ropogós a kenyér, de nem száraz a szendvics, sokat segített. És akkor jött a lényeg: a tükörtojás tökéletes lett, sem túl vizenyős, sem túl száraz és a szendvics mellé adott zöldségek nemcsak frissek voltak, de a dresszing is remek kiegészítője volt a croque-nak. Tetszett.

A szendvics a körettel 1290 forintba kerül, szóval nem különösebben olcsó, de engem arányaiban sokkal kevésbé visel meg, mint a 720 forintos, igaz, frissen facsart narancslé. A szervizdíj külön felszámítva, úgyhogy okosan a borravalóval.

Café Alibi
Budapest, Egyetem tér 4.
Nyitva: 08:00-23:00
0613174209

Ezt a posztot egy hónapja írtam, csak épp nem volt aktuális. Akkor volt utoljára WAMP Spájz, de semmi értelmét nem láttam (vagyis látom, hiszen most írom, február végén) kirakni egy írást egy eseményről, ami jó egy hónapig nem lesz látogatható. Belelkesedtek, aztán március végére, mire újra lesz WAMP Spájz, szóval mához egy hónapra, vagyis ma (vasárnap), el is felejtitek az egészet.

Túlteszem magam azon a fantasztikus gondolaton, hogy mennyi minden megváltozhat március végéig, talán már nem is lesz világ, mert tényleg beszakítják a maják, vagy minden marad a régiben, utóbbira azért nagyobb esély van, és elmesélem, milyen a WAMP, mintha a megírása után azonnal publikálnám a cikket, nemcsak valami bizonytalan, távoli jövőben kerülne erre sor.

Szóval a WAMP átköltözött a Váci1-be, Budapest új luxusépületébe, ami a Vörösmarty tér sarkán található, és ami ha jól tudom, a válság után egyedüliként maradt meg az Orco nagy projektjei közül (bárcsak Zaha Hadid Szervita térre tervezett épülete is megépülne).

Az Első Pesti Takarékpénztár 1915-ös épületében sokáig a Budapesti Értéktőzsde működött, aztán nagyszabású felújításba kezdtek, valami egyedit, izgalmasat, végtelenül elegánsat akartak létrehozni, ami első ránézésre sikerült is: a Váci1 kívülről a most rákerült kiegészítőkel New York-i épületek erejét, gazdagságát, presztízsét sugallja.

Belül játékosabbak voltak a tervezők, pontosabban Christian Biecher, aki számos rangos nemzetközi díjat elnyert már. A bejáratnál, a lift környékén vagy a mozgólépcsőknél kimondottan szórakoztatóra sikerült a kísérlet:

A beltér többi része viszont szerintem kissé unalmas, a mosdók meg remélem, hogy csak átmenetileg estek áldozatul a sietségnek, és senki sem gondolja komolyan, hogy laminált A4-es lapokkal kell jelezni egy ilyen épületben, hogy merre van a wc. Az utólag nyomtatott és kiragasztott fehér papírtól egyébként is meg tudnék őrülni, örökre el kéne már felejteni az ilyesmit, mert ennyi erővel oda is lehetne szarni a folyosó közepére.

Szóval egy nap az épület tele lesz üzletekkel, most viszont főleg a WAMP-pal van tele vasárnaponként, havonta egyszer a Spájzzal, mint tegnap, vagyis egy hónapja, meg egy hónap múlva, tehát ma (vasárnap). Koncentráljunk tehát erre.

Kreatív napot tartunk Csabával: a TEDx Danubia rendezvényen vagyunk. Akinek ismerős az Ideas Worth Spreading jelszó, vagy aki már látott akár egyetlen izgalmas TED-videót, az tudja, miért említek kreatív napot. Aki nem, annak gyorsan összefoglalom: a TED mögött egy non-profit alapítvány áll, ami konferenciákat szervez a világon több helyen. Ezeken a rendezvényeken tudósok, dizájnerek, kreatív és a megszokottból kiszakadni vágyó emberek, véleményvezérek lépnek a színpadra, olyanok, akik meg szeretnék változtatni a világot. Néhány perc alatt megpróbálnak minket lehengerelni azzal a felfedezéssel, amire évek során jöttek rá. A beszédekre nagyon sokáig készülnek profi szakemberek segítségével, hogy minél rövidebb idő alatt a legtöbb információt adják át, és az meg is ragadjon a fejekben.

A TED-videók nekem azon dolgok egyikét jelentik, amiért érdemes volt feltalálni az internetet. Ismeretek, megszerzett, friss tudás összesűrítve, megszerkesztve, célbe juttatva. 1990 óta évente, eleinte csak az Egyesült Államokban, mostanában már Európában és Ázsiában is tartják.

Sőt, hasonló konferenciát szervezhet bármilyen független szervezet is, a világon bárhol, ezek TEDx névre hallgatnak. Magyarországon négy ilyen rendezvény van, a Danubia volt az első a sorban. És ezen vagyunk mi itt, egyrészt hogy érdekes gondolatokat hallgassunk meg olyan emberektől, akik egészen máshogy látják a világot, mint mi, ezáltal kiszellőztessük az agyunk porosabb szegleteit. Másrészt én bízom abban, hogy a nap végére patetikus gondolatokkal, annak a biztos tudatában csukjuk le a laptopunkat, hogy a sci-fi-íróknak volt igazuk, és évezredek vannak még az emberiség előtt, ez a hosszú idő pedig jó eséllyel egészen elviselhető lesz.

A nap programja itt található, Csabával rendszeresen frissítjük ezt a posztot, amikor különösen megtetszik valamelyik gondolat a színpadról. A videókat később ti is megnézhetitek, remélhetőleg a TED.com-ra is felkerül pár, de a TEDx Danubia oldalát is érdemes figyelni a következő napokban-hetekben, folyamatosan frissül majd.

Ez a poszt frissül tehát folyamatosan, érdemes visszanézni a mai nap folyamán. Ha valamelyik programról feltétlenül szeretnétek tőlünk hallani itt a posztban, kommentben jelezzétek.

Már a sorozat legelső részében, a Méterről szólóban leírtam, hogy nehéz ma nagyot dobni Budapesten, nem elég, ha szép, jó egy hely, valamivel világosan meg kell különböztetnie magát a többiektől, különben nehéz lesz beazonosítani. A Méternek ez a méterben számolt italokkal, ételekkel és dögös ikrekkel jött össze, a Zizi Bárnak a világ bármely táján menőnek számító belső terével, pezsgőkoktéljaival és németes szigorával, a Gin Shopnak meg azzal, hogy élnek-halnak a ginért.

Ennek örömére rögtön negyvenféle tétel van az itallapon, de azt ígérik, hogy év végére elérik a nyolcvanat.

Egyébkén fogalmam sincs, hogy a hely hivatalosan is megnyílt-e már, mindenesetre kívülről nézve még láthatóan nem készültek el az arculattal, hiszen nincs semmi cégér, logó, csak egy krétás felirat, belül meg még mindent ural a festékszag, ami a saját lakásfelújításomból és a szag erejéből ítélve még hetekig, akár néhány hónapig is így lesz.

Jól át kell gondolni, hogy milyen festéket használsz egy pubnál.

A hely berendezése egyébként rendben van, nem fekszel ki a zsenialitásától, de hozza azt a hangulatot, amit akar, a falon elhelyezett piázós idézetek rendben vannak, a wc meg már egyenesen vicces:

Nem sokat tudok a ginekről, szóval remek, hogy a pincér kellően felkészült, ami elengedhetetlen ezen a helyen. Ahogy mesélt az italokról, az volt a benyomásom, hogy nem a ginekkel nőtt fel, még egy kicsit bemagolt a tudása, de jó úton halad. Még elmondja vagy száz vendégnek, és nemcsak adatokkal lesz tele a feje, de azokat a kellő lazasággal is tudja majd előadni.

Lényeg, hogy tőle tudtam meg, mi az a gin: egy olyan alkoholpárlat, amit borókabogyóval ízesítenek. Pont. Aztán hogy ebbe mennyi fűszert raknak, hatot vagy 24-et, hogy a párlat alapanyaga gabona-e, szőlő, esetleg valami egészen más, az a ginkészítőre van bízva.

Az a jó, hogy a Gin Shopban, mint egy jó borbárban, meg tudod szagolni a gineket, mert kérésre bármit kihoznak, és ha látják, hogy komolyak a szándékaid, kapsz kóstolót is. Hihetetlen, hogy milyen különbségek vannak az italok között, talán a szegényes alapismereteim miatt, de egy tök új világ tárult fel előttem a Ráday utcában.

Amikor kiszaglásztuk magunkat, a pincér javaslatára egy francia, szőlő alapú gint, a G'vine Floraisont kóstoltam meg, és hozzá Fevertree prémium tonicot kértem, de az asztalnál hárman együtt aztán tényleg mindenféle alapanyagot meg párosítást kipróbáltunk, és mindegyik máshogy, de működött.

A ginek ára egyébként jellemzően 1000-1800 forint között mozog, a ginkoktélokat meg 1550-ért adják.

Miután bepiáltunk, megkóstoltuk az ételeket is. Én libamájas csodát kértem, de ez elég jellegtelen volt, megbántam:

De jött az asztalra spéci miniburger is, na azért még majd vissza fogok menni, mert kimondottan jó volt.

Más méretben, koncepcióval, árral, de kapott egy kis konkurenciát a környék legjobb hamburgerezője, a Manga Cowboy. És végre van egy gin pubunk is, hurrá!

Gin Shop
Budapest, Ráday u 9.
06303550600
K-Szerda: 18:00-00:30
Szerda-Szombat: 18:00-02:00