Ma 10 órakor megnyitották az Árkád új szárnyát. Én is ott jártam, az Appleblog révén az új iStyle Apple-üzlet megnyitása miatt, meg egyébként is kíváncsi voltam, mekkora lett Magyarország legnagyobb alapterületű kiskereskedelmi komplexuma.

Az Árkád 2 azonban, a nevével ellentétben nem egy különálló épület, inkább arról van szó, hogy hozzácsaptak 20 ezer négyzetméternyi bérbe adható területet a már meglévő 48 ezerhez keleti irányban, a Gyakorló köz felé. Errefelé mutat egyébként az új épületszárny "arca" is, a Kerepesin az Örs Vezér tere felé érkezők ezt láthatják:

Az Árkád sikere egyébként pont ennek kelet-nyugati forgalomnak köszönhető. Azzal, hogy a 2-es metró (sajnos) nem elővárosi vasúttá változva robog tovább Gödöllő felé, hanem át kell szállniuk az embereknek, az Árkád a város központjától távol is köszöni szépen, jól megvan.

Ennek megfelelően a gyalogos forgalomra továbbra is a metró-villamos vonal felől számítanak, ezen az oldalon inkább a már korábban is meglévő, most bővített parkoló bejárata szívja majd be a négy keréken érkező vásárlókat. De a legtöbben továbbra is az Árkád 1-ből sétálnak majd át észrevétlenül a 2-be.

Itt volt ma a sorban állás is, 10 órakor ennek megfelelően így nézett ki az átjáró:

Kábé 300-an állhattak sorba - tömörülésbe -, hogy bejussanak az új szárnyba, a legtöbben idősebbek, akik az Interspart keresték. Ez ugyanis 7 másik, már meglévő bérlővel költözött át az Árkád 2-be, az ő bérleményeiket lezárták, és ezen keresztül alakították ki az átjárót.

Aztán megnyitották negyed 11-kor a kordonokat, az emberek közül a legelöl állók kissé kocogni kezdtek, de miután látták, hogy mások nem akarják megelőzi őket, belassultak.

Sokan fantasztikus akciókra számíthattak, az iStyle zajos sikere borítékolható volt, máshol viszont nem álltak méteres sorok a kasszáknál. Kissé unalomba fulladt a dolog (a lenti kép még a nyitás utáni percekben készült).

Sokfelől hallottam csalódott beszélgetést, nagyobb valamire számítottak. Valóban nem látszik az új szárnyon, hogy alapterülete a régi Árkád 42 százaléka lenne, ez amiatt lehet, mert a bérlemények jobban elnyúlnak a folyosó tengelyétől, ezáltal a közös terek kisebbek. Minden bérbe adó álma.

Amikor hetekkel ezelőtt megkérdeztek minket egy rádiós interjúban, mi a véleményünk a Római parti mobilgátról, különböző választ adtunk Csabával. Én azt mondtam, még nem látni tisztán az ügyben, Csaba radikálisabb véleményen volt: a hullámtérbe építkezőknek ne a város fizesse ki a védelmet.

Tény viszont, hogy ki lettek adva az építési engedélye üdülőkre, és hogy üdülőkben lakhatnak is az emberek. A partra épített szálloda persze más kérdés, és szerintem pont ez az, ami miatt sokan felháborodtak: egy profitorientált vállalkozás értéknöveléséhez senki sem szeretne adót befizetni. Érthető, én sem.

Közben kiderült, hogy ingatlanérték-növekedési adót vezetnek be a kerületben, így kényszerítve az ártéren lakókat arra, hogy ők is járuljanak hozzá a mobilgáthoz. A demonstrálók viszont nem is erre, hanem inkább szakmai érvekre hivatkoztak, három okot jelölnek meg a gáttal kapcsolatban: rossz helyre épül, nem elég magas, és túl nagy környezetrombolással jár. Tarlós erre azt válaszolta, hogy ha nem a parton, hanem a Nánási út-Királyok útja szakaszon építik a gátat, akkor több mint kétszer annyiba kerül (a magasságáról nem nyilatkozott), a környezetrombolással kapcsolatban azt állította: néhány fa áldozatul esik, a halak nem pusztulnak ki, a föveny érintetlen marad, a plázst észak felé meg is hosszabbítják. Erre megint hallhattunk ellenérveket. Szóval ahogy én látom, mindkét oldalnál vannak megfontolandó gondolatok, nem fekete-fehér a helyzet. Ami biztos, hogy a város védelmét gátakkal kell megoldani, a hová és milyet kérdése nem tisztázott.

Ez a poszt viszont azért született, mert a Szeretem Budapestet Mozgalom facebookos oldalán megjelentek a látványtervek a mobilgáttal kapcsolatban, és mivel eddig mi ezeket nem láttuk, megosztjuk veletek is. Ilyen lesz tehát a Római part, ha a mostani tervek szerint járnak el. A fotókon az is látható, hogyan épül fel a mobilgát, amikor szükséges, és hogy festene a megújított plázs akkor, amikor nincs felépítve a szerkezet.

És a végére egy kis közvélemény-kutatás:

Bár a posztjainkból úgy tűnik, mintha Budapesten kizárólag csodálatos, világszínvonalú helyek nyílnának, azért egy kicsit csalunk: csak a pozitív élményeinket írjuk meg, a többi megy a süllyesztőbe. Ebből következik, hogy sokkal több helyen járunk, mint amiről írunk, van ugyanis egy rakás olyan étterem, szórakozóhely, amik egyszerűen nem ütik meg a mércét. Nálunk meg ez van: vagy jót, vagy semmit.

A Nagymező utcai Apacuka pontosan ilyen hely volt: még tavaly nyáron látogattunk el hozzájuk a Brigád egyik bónuszával, ettünk egy nagyot, aztán elégedetlenül távoztunk. Vagyis csak én: négyen ültünk az asztalnál, a többieknek ízlett, amit kaptak, szerintem viszont a minőség legfeljebb közepes volt, miközben a hely egyáltalán nem tűnt olcsónak. Sőt, drága volt. Szóval az Apacuka lekerült a listáról, nem is nagyon foglalkoztam vele többet.

Aztán két céges rendezvény miatt is odakeveredtem, akaratom ellenére. Tele voltam előítéletekkel, de éhséggel is, legyűrtem hát az ellenállásomat és rendeltem egy vacsorát. És meglepődtem, mert amit kihoztak, sokkal ehetőbbnek tűnt, mint a korábbi, szóval elhatároztam, hogy egyszer visszatérek hozzájuk, és kipróbálok egymás után legalább három fogást. És közben befutott még egy bónusz is, szóval adta magát a második esély, megint féláron.

A hely belülről elég érdekes, nem annyira otthonos, itt-ott szürreális, máshol meg átlagos, hullámzó, de mindenképp sokkal érdekesebb, mint a budapesti helyek többsége. Leginkább a "Kétfejű ludakkal incselkedő lány bugyi nélkül" című kompozíció tetszett, mondjuk ezt a címet én adtam neki.

De koncentráljunk a kajákra: előételnek volt fehérboros, fokhagymás, chilis fekete kagyló, ami nagyságrendekkel érdekesebb és ehetőbb fogás, mint amit ebben a műfajban számos helyen felszolgálnak. A kagyló nem volt fáradt, vagy szétfagyasztott, egész frissnek tűnt, ezzel a csípős, tejszínes, hagymás szósszal meg nem találkozol minden helyen, ügyes:

Aztán kóstoltam kacsamájat is, ami mindenféle formában felbukkant az asztalon, előfordult crème brûlée-ként, meg kakaós pöttyökkel teleszórva, ennél rosszabb minőségben nem éri meg kísérletezni az alapanyaggal, mégis csak kevésszer kerül itthon ilyen értő kezekbe a kacsamáj.

A főételnek jöhetett a konfitált malacpofa slambuc lasagne-val, ami csodálatos fogás: a malacpofa szaftos, puha, omlós volt, a lasagne meg épp annyira füstölt ízű, hogy kihozza az ételt a gasztróbuziságból, és egy nagy cuppanós parasztpuszit nyomjon a homlokára. A jus-ből viszont több is fért volna a tányérra.

Egyedül a sajttállal nem voltam elégedett, 1500 forintért ez a közepes camambert és érdektelen cheddar túlzás, még ha a kék sajt rendben is volt. De az is csak rendben.

Összességében az Apacuka nagyot fejlődött, és az érdektelen régióból átesett az ajánlható éttermek közé, igaz, továbbra sem olcsó, mert fejenként 6-8 ezer forinttal lehet számolni itallal együtt, annyiért meg már el is lehet várni a minőséget.

Apacuka Kávéház Étterem Varieté
1065 Budapest, Nagymező utca 54-56.
Telefon: +36 1 269 1317
H-P 10:00-02:00
Sz: 12:00-04:00
V: zárva

disclaimer: a Bónusz Brigád az Egy nap a városban blog hirdetője

Mondjuk ez nem is pub, már a sorozat második részében kiderül, hogy hülye főcímet találtam ki. Mindegy.

Mert a Zizi Bár nem pub, de nem tudom, micsoda. Mondjuk pezsgőbár. Erre utal a neve, meg hogy az itallapból tekintélyes területet foglalnak el a pezsgőkoktélok. A Zizi koktélt ki is próbáltam, ilyen uborkás, jeges, pezsgős izé, de nagyon, tényleg, nagyon jó, majd amikor nyár lesz, meg negyven fok, el sem tudnék képzelni ennél frissítőbbet. De jó most is, függetlenül attól, hogy a társaság, akivel voltam, fontosnak tartott elhelyezni egy középső ujjat a háttérben:

A hely egyébként jól néz ki és eléggé sokszínű, világosan elkülönül az első:

És a hátsó szekció:

Előbbiben a bárpult dominál, jobb, ha alaposan megnézitek, mert bár még nem volt hivatalos nyitás, ha nem foglalsz órákra, de inkább napokra előre helyet, rendes asztalhoz már biztos nem tudsz ülni még hétköznap sem, úgy belakták a budapestiek a Zizit.

De ez érthető, mert nemcsak a koktélok jók (fehér orosz, meg még ez-az tesztelve), de az ételek is. Tapasokban gondolkoznak, és ahhoz képest, hogy megjelenés alapján hova pozicionálják a helyet, egészen megfizethetők a kaják. Mert nem kicsik ezek a tapasok, átlagos gyomorral kettő már elég, három az indokolatlan jóllakás, és egy tétel ára 850-1850 forintig terjed. Kábé. Átlagosan meg 1200 forint egy tányér, de ebbe már belefér a rák, a tintahal, a kagyló meg a sült hús is. Ízre hozza a Pata Negra színvonalát a Zizi, teljesen rendben van az étel, szeretni fogod:

Ahogy az is, hogy a mosdóban a tükör helyén idézetek vannak.

Mindent összevetve persze nem olcsó a hely, ketten étellel, koktélokkal együtt 10-15 ezer forintot bármikor otthagyhatnak, de a koktél nem egy olcsó műfaj. Szóval ez is rendben van.

Bajom csak egy volt a hellyel: amikor ki akartam állni a Zizi elé, hogy az italomat kortyolgatva elszívjak egy cigarettát, megállítottak és elmondták, hogy az italomat nem vihetem ki az utcára. Egyszer már találkoztam ilyennel, Berlinben, ahol kisebb alkudozás meg veszekedés után végül kitúrtam magamnak egy műanyag palackot az étteremből, áttöltöttem abba az italomat, és kéjes vigyorral kiléptem az utcára, miközben a túlbuzgó biztonsági őr sokkot kapott a betyáros győzelmem láttán. Akkor arra gondoltam, hogy tök jó a tisztaság, a rend Németországban, de alapvetően végtelenül boldog vagyok amiatt, hogy a szabályokat rugalmasabban kezelő, de azért még nem dél-amerikai banánköztársaságként üzemelő Magyarországon élek. Hogy ez az arany középút. A Ziziben ezt az érzést viszont elvették tőlem, nem ihattam meg a saját italomat, amiért fizettem, ott, ahol én akartam, valami hülye szabály miatt, miközben tegyük hozzá, hogy az ország egészére azért nem jellemző a németes rend. Ez a legrosszabb konstrukció így együtt.

Persze aki nem dohányzik, azt nem is zavarja az ilyesmi és ő joggal hiheti azt, hogy a Ziziben is Magyarországon van, nem egy maréknyi Németországban. És az incidenst leszámítva tényleg remek a hely, Budapest egyik legjobbja, ami megérdemelten lesz tele mindig.

Zizi Bár
Budapest, Hercegprímás utca 12..
0617800888

Ma jelent meg a Michelin Guide Main Cities of Europe kiadványa, vagyis nyilvánosságra került, melyek a legjobb éttermek a kontinensen, legalábbis a nagyvárosokban. Idén is a Világevő hozta le először a hírt.

Ami Budapestet illeti: nem történt változás a tavalyihoz képest. A Costes és az Onyx is meg tudta tartani a Michelin-csillagát - ami elég nagy szó egyébként önmagában is -, de új csillagot nem szerzett Magyarország.

A Bib Gourmand elismerések terén sem volt változás, a kiváló ár-érték arányú éttermek listájára idén is az Arcade, a Bock Bisztró, a Csalogány 26 és a Vár:a Spejz került fel.

A kiadvány megjelenése legalább olyan izgalmat kelt az éttermek vezetőinek és séfjeinek körében, mint egy spontán áramszünet vacsoraidőben, ilyenkor mindenki a csillagokat lesi, megtartotta-e a tavaly megkapott minősítést, tudta-e tartani a színvonalat a titokban tesztelő kritikusok szerint.

Sokan számítottak rá, hogy a 2010-es első csillag (Costes), majd a 2011-es második (Onyx) után jut még egy csillag nekünk, hiszen a magyar gasztronómia rengeteget fejlődött az elmúlt években. Nem feltétlenül egy harmadik étteremnek, hanem a már csillagosok közül valamelyiknek még egy. Főleg, hogy a második csillagot ugye a nemrég a lyoni Bocuse d'Oron tizedik helyezést elért Széll Tamás és Szulló Szabina kapta, akik nagyrészt a hazai ízekre és alapanyagokra koncentrálnak.

De ennek az eredménynek is örülünk, szívből gratulálunk az ajánlást kapott éttermeknek. A fenti éttermekből mi is bemutattunk már párat a saját szemszögünkből a blogon, ezeket itt olvashatjátok:

Costes
Onyx
Vár: a Spejz