Akik látták már a Soul Kitchen című filmet, talán vitatkoznak az Üvegtigris-hasonlattal, pedig jócskán találhatunk közös vonásokat a német mozival. Adott egy kiábrándult vendéglátós, egy lepukkant hely, ahová csak néhány ismerős jár, egy ÁNTSZ-ellenőr, aki meg a maradék kevés önbecsülést is elveszi az embertől, egy elhidegülő szerelmi kapcsolat. És úgy tűnik, minden egyre rosszabb lesz.

Tegnap végül elmentem Nawal, az afrikai énekesnő koncertjére a Művészetek palotájába. Egyrészt azért, mert a Facebookos oldalunkon feltett kérdésemre ajánlotta Ágnes, másrészt pedig azért, mert nem mindennap látogat egy Comore-szigeteki zenész Comore-szigeteki dalokat előadni Budapestre.

Mindenhol ezeket a plakátokat láttam. Paulo Coelho Tizenegy perc, Gubás Gabi csábos tekintettel, erotikus pózban a fekete háttér előtt, tizennyolcas karika, vigyázat, szexuális tartalom. Ha ez nem lett volna elég, mindenhol visszhangoztak a letöltésbarát online cikkcímek Gubás Gabi első meztelen szerepléséről, minden létező reggeli műsorba meghívták, beindult a gépezet, na. Látszott, hogy ezt a darabot nagyon el akarják adni.

Érdekes kiállításon voltam a minap. Szándékosan nem néztem utána annak, hogy mit lehet megnézni az Ernstben, mert olyan jó kampányt csináltak a kiállításnak, hogy az már téma nélkül elvitte a hátán az egész eseményt.

Elmondom, miről van szó: az első emeleten található múzeumba az ablakon át lehetett bemászni. És most ne 2,7 méteres belmagasságú panelre gondoljatok, hanem egy rendes polgári házra, aminek körülbelül hat méter magasan kezdődik az első emelete, a mutatványhoz tehát mászófal, védőfelszerelés és kötél is kellett.

Nem viccelek. Amikor két napja mit sem sejtve sétáltam a körúton, feltűnt, hogy mindenhol sárga pólós emberekbe botlom. A villamosmegállóban, az aluljárókban, a gyalogos átkelőknél, a nagyvárosok tipikus veszélyzónáiban. A többség gyanakodva méregette őket, és átmeneti jelleggel én is csatlakoztam a többséghez, aztán megszólítottam az egyiket, hogy kiszedjem belőle, minek ácsorog sárga felsőben egy fehér műanyag szék mellett.

Kiderült, hogy ő fizetett segítő, aki azt nézi, mire van szüksége az embereknek. A fáradt utasokat leülteti a villamosmegállóban. Ha esik az eső, és valaki nem fér be az üvegtető alá, esernyőt nyit neki. Aki nehezen tudja cipelni a cuccát, annak segít az aluljáróba lefelé menet, meg kifelé is. Egyszóval kapunk egy részmunkaidős szolgát, aki egy-két percig csak azon dolgozik, hogy jobban érezzük magunkat a világban.

Azt ugyan nem mondhatták el, hogy kinek dolgoznak, de mivel volt a mögöttük található épületen egy hatalmas plakát, ami egy bevásárlóközpont ünnepélyes megnyitójára hívta fel a figyelmem, és amin főleg azok a színek domináltak, mint a fizetett segítők pólóin, nem volt nehéz összerakni a képet.

Szimpatikus próbálkozás, ha már választhatok, inkább tartson valaki esernyőt fölém, minthogy akciós kuponokat nyomjon a kezembe, amiket a nyitás napján válthatok be a hetediken található intimtestékszer-szalonban. Egyébként megtudtam azt is, hogy az emberek nem nagyon bíznak bennük, úgyhogy hiába szeretnének, nem hagyják őket segíteni, de szerintem ha belefuttok egy sárga pólósba, átmenet nélkül engedjétek, hogy esernyőt tartson fölétek.