Az új operációs rendszer népszerűsítésére jobbnál-jobb hangulatú reklámokat vettek fel. Az elsőben Edvard Grieg Peer Gyntjének ritmusára vágva látunk remek hangulatképeket:

Míg a másodikban egy szuperhangulatos sétálóutcán találjuk magunkat, amiről egyből az jut az eszünkbe, hogy bárcsak Budapesten is lenne néhány ilyen: 

A vicc az, hogy ez egészen pontosan Budapesten van. Ahogy azt már az Urbanista ki is derítette, a Lázár utcát láthatjuk a felvételen, de aki jobban figyel, az az első videón is kiszúrhatja a sárga villamost, az Operát, meg a hullámvasutat. 

Csak arra akartam célozni, hogy Budapest remek város, aminek a hangulatával a legmodernebb, legdivatosabb termékeket is el lehet adni, és amit talán mi is sokkal szebbnek találunk, ha nem tudjuk, hogy mit is látunk tulajdonképpen.

Szerintem Budapest legnagyobb ellensége saját lakóinak az előítélete, na de majd mi leszámolunk ezzel.

Hétvégén egy remek programot találtunk ki Ancsával, fogtuk magunkat, és elmentünk libegőzni.

Egyrészt itt az ősz, a legváltozatosabb színekben pompáznak a fák, a medvék már szenderegnek, szóval érdemes kimozdulni akár a János-hegyre, és bár én nem vállalkozom hosszú sétákra a tönkrement talpcsontom miatt, ha a túra alatt végig egy székben ülhetek, rábeszélhető vagyok bármire.

A Művészetek Palotája aztán megosztja a közvéleményt, ez az épületek Lady Gagája, mert van, aki odavan érte, de sokan epilepsziás rohamot kapnak már az említéséről is. A díszítés nélküli formáról a legtöbb embernek egy oldalára borult lakótelep jut az eszébe, eleinte én is idegenkedtem tőle, ma már többször tetszik, mint ahányszor nem, talán életem vége felé beleszeretek és írok hozzá egy haikut.

Egy azonban biztos: a Zoboki Gábor tervezésében készült épület belső terei a 2005-ös nyitás óta Budapest legjobbjai közé tartoznak. Merész ívek, elsőre nehezen felfogható, zseniális hullámzások, tökéletes anyaghasználat jellemzi belülről a MÜPÁ-t, ami a világ egyik legjobb hangversenytermét rejti. Nézzünk csak bele:

A poszt eredetileg 2010-ben készült, azóta frissült

2014. októberében a listáról levettük a Ringet. Üzemeltetőváltáson van túl a hely, ezért újrakóstoltuk, és nem a korábban megszokott burgert kaptuk. A hely szerint még nem forrt ki az új koncepció, ezért egyelőre, határozatlan ideig nem kerül fel a listára a Ring.

Három éve készítettük el a toplistánkat, ami azóta is a blog egyik legolvasottabb tartalma. Ez viszont elég nagy felelősség, hiszen úgy ajánlottunk nektek helyeket, hogy közben végbement egy gasztroforradalom Budapesten, számtalan új, minőségi hely tűnt fel, a régiek közül meg sokan már nem voltak versenyképesek: akik 2010-ben felfértek a toplistára, egyáltalán nem biztos, hogy 2013-ban is odavalók.

Ráadásul három éve kevesebb tapasztalattal és béna fényképezővel, sokszor telefonnal fotóztuk végig a helyeket, úgyhogy most újra nekivágtunk a kalandnak, vég nélkül zabáltunk, közben meg végigkattintottuk a hamburgereket a rovat szponzorának, az Olympusnak valamelyik kompaktjával. Így a fotókon is szebben csillog a zsír, jobban kijön a húsok zamata. 

És hát ettünk. Ettünk ha éhesek voltunk, ettünk, amikor épp nem volt jobb dolgunk, ettünk eseményekre menet és ettünk kötelességből is. Azért vállaltuk ezt a rettenetes feladatot, hogy újra megtaláljuk nektek Budapest legjobb hamburgereit. Nem magunknak, az biztos, mert mi most egy ideig nem fogunk ilyesmit enni, viszont letesszük elétek A TOPLISTÁT, amiből kiderül, hogy az általunk kipróbált burgerekből melyik a legjobb.

Nem került be persze mindenki. Első körben elkezdtük tesztelni a csúcshelyeket is, aztán arra jutottunk, hogy a hamburgerezés lényege veszik el, ha 3-5 ezer forintos burgereket is felveszünk a listába. Az már nem a gyors, jópofa kajálásról szól, ahhoz már zakót veszel, azt már randira viszed. Éppen ezért kétezer forintnál húztuk meg a határt, ami alatta van, jöhet, ami felette, bármennyire is jó, nem része ennek a listának. Akadt ilyen bőven, róluk majd lesz külön cikk, most azonban koncentráljunk azokra a burgerekre, amiket különösebb előkészület nélkül csak úgy bezabálsz. És mégis zseniálisak.

A maximális 60 pontból tehát a következő pontszámokat sikerült elérni: 

A nagy összegzés előtt leírom a saját hamburgerreceptem hozzávalóit, az összetevők arányát, mindazt, amit eddig még Ádámnak sem meséltem el, pedig többször készítettem neki ilyet, amikor hozzánk jött vendégségbe, és mindig megpróbálta kiszedni belőlem a TITKOT.

Nem állítom, hogy ez a tökéletes hamburger receptje, de nagyon közel jár hozzá, legalábbis a túrán, meg a múltban kipróbált, éttermekben kapható burgerekhez képest biztosan állíthatom, hogy remek fogásról van szó.

Lássuk a hozzávalókat, hat hamburgerhez, kábé négy személyre: