A Művészetek Palotája aztán megosztja a közvéleményt, ez az épületek Lady Gagája, mert van, aki odavan érte, de sokan epilepsziás rohamot kapnak már az említéséről is. A díszítés nélküli formáról a legtöbb embernek egy oldalára borult lakótelep jut az eszébe, eleinte én is idegenkedtem tőle, ma már többször tetszik, mint ahányszor nem, talán életem vége felé beleszeretek és írok hozzá egy haikut.

Egy azonban biztos: a Zoboki Gábor tervezésében készült épület belső terei a 2005-ös nyitás óta Budapest legjobbjai közé tartoznak. Merész ívek, elsőre nehezen felfogható, zseniális hullámzások, tökéletes anyaghasználat jellemzi belülről a MÜPÁ-t, ami a világ egyik legjobb hangversenytermét rejti. Nézzünk csak bele:

Egyszóval a munka belsőépítészetileg csillagos ötöst érdemel. Érdemelt, mert az épület egyik legjobb pontját váratlanul megbontották, és tönkretették. Már télen, az előadások közben is gyanakodva néztem, ahogy a bejárattal szembeni betonbálnát beállványozták, és láthatóan dolgozni kezdtek a munkások. Egyszerűen nem értettem, hogy miféle feladatuk lehet a zseniális, masszív, a színes teret kettészelő buborékformával, ami úgy tökéletes, ahogy van.

Tegnap aztán benéztem az épületbe, hogy elhozzam az őszi-téli műsorfüzetet, és kiderült, miben mesterkedtek: kivésték középen, csillogó burkolattal vonták be, és információs pultot hoztak létre benne, amivel gyakorlatilag lenullázták a bejárattal szembeni rész sokkolóan zseniális formavilágát.

Ilyen volt:

És ilyen lett:

Nem tudom, volt-e egyeztetés az eredeti építésszel, vagy csak úgy nekiálltak az átépítésnek, de az biztos, hogy a még mindig izgalmas belső tér egy nagyon fontos részletet vesztett el.