Mindenhol ezeket a plakátokat láttam. Paulo Coelho Tizenegy perc, Gubás Gabi csábos tekintettel, erotikus pózban a fekete háttér előtt, tizennyolcas karika, vigyázat, szexuális tartalom. Ha ez nem lett volna elég, mindenhol visszhangoztak a letöltésbarát online cikkcímek Gubás Gabi első meztelen szerepléséről, minden létező reggeli műsorba meghívták, beindult a gépezet, na. Látszott, hogy ezt a darabot nagyon el akarják adni.
Amikor a barátnőm megkérdezett, nincs-e kedvem elmenni, igent mondtam. Már-már gyanúsan gyorsan. Nem csodálkoztam magamon, és egy férfi sem csodálkozhat rajtam. Igazából a nők sem.
Pedig olvastam a könyvet, Coelhónak két esélyt adtam, ez volt az egyik. Nem élt vele, sajnos a brazil íróban egyáltalán nem tetszett, ahogy kapargatja a felszínt, bemutatja az egyszerű, hétköznapi sorsokat, tovább kapargatja a felszínt, de végül közhelyeket húz ki a föld alól. Nem túl mélyről. Mégis elmentem kedden.
A színházba érve telt ház fogadott, pedig a darabot már június elején műsorra tűzték, szóval nemcsak beindult, működik is a gépezet. Érthető, Coelho könyveit nagyon sok nő szereti, a férfiakat pedig nem - ezek szerint engem sem - nehéz rávenni, hogy tartsák az esernyőt egy 18 pluszos műsorhoz.
Némileg rontotta a helyzetemet, hogy előttem kettővel szerintem Dave Mustaine ült be, aki ráadásul elég magas volt ahhoz, hogy egyik oldalról se kerülhesse meg a tekintet (aki nem érti, miért, íme egy kép Dave-ről).
Persze a színpadon nem nagyon történt semmi, amiért érdemes lett volna odanézni. Oké, nem könnyű nekiállni a Tizenegy perc színpadra vitelének. Naplókból idézgetésekkel van tele, egy prostituált hétköznapi tetteivel és gondolataival, ezek lassú fejlődésével nem lehet kitölteni a színpadot. Kell egy ötlet, vagy inkább sok.
Ilyenből a színpadon nem sokat láthattam. Egyedül a könyvtáros karaktere volt újszerű, túlmutatott Coelhón (akinek könyvében a könyvtáros a Kis herceget adta a kurvának olvasni), talán az egyetlen élvezetes részeket Sztárek Andrea alakítása és karaktere adta. A többi lapos, unalmas, rendezetlen, szétesett valami volt, számomra élvezhetetlen énekbetétekkel.
Aki Gubás Gabi vagy az őt váltó Valentin Titánia (itt is látszik a szándék, felkérték a később Európa legszebb színésznőjének választott előadót a szende Gabi mellé, én az ő szereplésével láttam a darabot) idomaira kíváncsi, megadom a kellő információt a helyes döntés meghozatalához. Noha egy prostituáltról szóló, nyers történetről van szó, egyáltalán nincsenek explicit jelenetek a színpadon. Mondhatnám, hogy ilyen szemérmes prostituáltakat eddig elképzelni sem tudtam, főleg nem szado-mazót játszani.
A videóbejátszások alapján Gubás Gabi talán jobban hozhatja a karaktert, de Titánia kábé olyan volt, mintha egy színjátszókör előadására érkezett volna. A meztelen jelenet egy megvilágított paraván mögött zajlik, ami egyszerre kifordul, és a színésznő a földön gubbasztva takarja magát, majd ráadnak egy kabátot.
Ezért, és a szexuális tartalmú szövegekért szerepel az ebben az esetben nézőcsalogatóként használt 18-as karika. Kifelé menet, a plakátok között még meglátom az Álmodozók című film színpadi átdolgozását is, Danis Lídiával, és arra gondoltam, itt a következő csali.
Fogalmam sincs, a marketingre ölt pénzt visszahozhatja-e a havi négy-öt telt házas előadás (csúcsidőben több). Azt sem, hogy akiket most becsalogattak a színházba, legközelebb eljönnek-e egy másik darabra. Ha a látottakból indulnak ki, ezért ugyan nem szeretik meg a színházat. A Thália szándéka mindenesetre egyértelmű: előre bemondták, a jeggyel másik előadásokra kedvezménnyel lehet bejutni. Besétáltál a kedvezmények csapdájába, nem szabadulsz.
Én mindenesetre körültekintőbben választok legközelebb. Még az Álmodozókra elmegyek, de aztán vége!