English

Egy nap a városban

Elhagyatott helyek: Mumifikált szellemhotel Budapest mellett

Folytatódik a Városi Gorillákkal közös, elhagyatott épületeket bemutató sorozatunk, a kísérteties Lipótmező után most a Normafánál található Hotel Olimpiába kukkantunk be. Ami sok szempontból nagyon durva hely.

img_8696_1280.jpg

Kis történelem: az épület a hetvenes évek elején készült el, itt edzett az 1972-es olimpiára edző csapat, de a sport mindig is központi szerepet töltött be a Hotel Olimpia életében, szóval egy rakás edzőpadot, és az egészséges életmódot támogató eszközt szereztek be az üzemeltetése során. Több Ötvös Csöpi filmet is forgattak itt, aztán a rendszerváltás után lanyhult az érdeklődés, míg végül 2002-ben bezárták az egészet.

És itt jön a durva rész: a legtöbb szellemépülettel szemben a Hotel Olimpia nem esett szét, nem rohadt el, hanem mumifikálódott, sőt, inkább formaldehidben tartósított egy olyan kort, amit már csak filmeken és régi fotókon lehet látni.

Ez viszont ma is ott van Budapest mellett, ebben a formában:

Ha belépsz, a berendezés szinte hibátlannak tűnik, olyan, mintha egy neutronbomba-támadás, vagy egy zombiapokalipszis után érkeztél volna az időgéppel az épületbe, itt-ott még lámpákat is tudsz kapcsolni, a falon fogasok lógnak, néhány helyen még megtalálhatod a szálloda utolsó árlistáját (mai árakon kb. 20 ezer volt egy szoba két főre 2002-ben) és információs lapját a fontos telefonszámokról, a szobák egyenesen a Szomszédok legjobb pillanataiból kerültek ide, és bár a medencét belepte a növényvilág, néhány helyen még megtalálod az eredeti sporteszközöket, sőt, akad olyan szoba, ahol évtizedes elgyúrt cigarettacsikket találsz (az új barátjával).

img_4555_1280.jpg

Egyelőre még nem világos, mi lesz a hotel sorsa, de elnézve ezt a szenzációs belsőt, valami retró-élményparkot kéne itt berendezni, ami a romkocsmák és a szabadulós játékok után Budapest új, egyedülálló látványossága lehetne.

img_4573_1280.jpg

A Városi Gorillák munkásságát itt tudod csekkolni, a helyszínről még sokkal több kép itt.

Ha kávézót keresel, kínálattal - Solinfo

szucsadam 2016 február 15.
Címkék: gasztro kávézó

Érdekes, hogyan változik bennem a helyek megítélése. Ahogy egyre több minimalista, nyerstéglafalú, puritán kávézó nyílik, ahol a tulajdonos mindent feltett a kézműves kávébeszállítójára, na meg a több milliós La Marzocco kávégépére, úgy fordulok időnként vissza a "hagyományosabb" kávézók felé. Noha minden tiszteletem a minőségi kávézás élményének bemutatóinak, a helyzet mégis az, hogy időnként egyáltalán nem akarok kávét inni, mégis beülnék egy hangulatos kávézóba.

Persze szívesen fogyasztanék. Nem kávét - mint mondtam -, nem gyömbért, nem házi limonádét, nem üres croissant-t. Valami izgalmasat. Mostanában a Solinfóban kötök ki ilyenkor. Aminek csak az egyik ficsöre az, hogy van választék (a többit is mondom picit később). Szóval.

p1310516.JPG

Van kakaó, ami önmagában ritkaság a környékbeli helyeken, általában a forró csokit erőltetik inkább, akkor is, ha történetesen csak forrócsokiporuk van, amire gőzzel fellangyosított tejet locsolnak, a csomók kikanalazásához pedig mellékelnek egy kanalat. Ez a Központban történt velem.

Pedig ha már porban utazunk, és nincs csokink, akkor felesleges a csokivonal. Célozzuk meg inkább a kakaóra vágyó közönséget: az itteni példány például mesés. Nyugodtan kérjetek mellé tejszínhabot, nem valami növényi borzalmat fújnak rá, hanem egy tehenet is látott verziót. Nem a legjobbat, de elég jót.

p1310825.JPG

Amikor tejet sem akarok inni, ott vannak a frissen facsart gyümölcslevek, a kedvencem az almás-narancsos-zelleres-répás egyveleg. De mást is készítenek itt: vannak turmixok gyümölcslé vagy tej alappal, jeges shake-ek szintén kétféle alaplével, és fagylalt alapú shake-ek három gombóccal megtolva. Meg vannak szálas teák mindenféle vicces belógatóval, meg egy csomó, mindenféle sziruppal összelocsolt tejeskávé meg limonádék.

Pedig a kávéjuk (Vergnano) nem is rossz, szóval nem kellene mindenféle sziruppal összelocsolni. Igaz, nem kifejezetten bonyolult, de szép, tartós crema ül a tetején, az olaszos vonal kedvelőinek bejöhet. 

p1310519.JPG

Meg van még valami, ami miatt ide járok: egész nap lehet reggelit kérni.

Túl az állítás pszichológiai előnyein, tényleg kérhetsz este hétkor is egy tükörtojást vagy egy bundás kenyeret, senki nem néz rád furcsán. És a bundás kenyér elég jó: élesztős, gyenge minőségű szeletelt kenyérből készítették (nem vicc, ezek alkalmasak a legjobb bundás kenyérnek, főleg ha elég régiek már), a bundát pedig sajttal lágyítják meg. 

Tovább olvasom

Ezért nem esznek a magyarok halat

Magyarósi Csaba 2016 február 14.
Címkék: gasztro

Halfesztivál van a hétvégén a Millenárison, amit tegnap ugyan elmosott az eső, mégsem ez a legnagyobb baj vele, mert ma még szépíthetne, de nem fog.

Ugyanis miközben a IV. Budapesti Halfesztivál saját meghatározása szerint “ösztönözni szeretné a halfogyasztást és erősíteni a halkultúrát”, kevés kivételtől eltekintve pont azt mutatja meg a halfogyasztásból, amit titkolni kéne.

dsc00190_1280.jpg

Igazság szerint már akkor gyanakodtam, amikor megnéztem, hogy kik lesznek a fellépők, mert világos volt, hogy ha az éttermek kiválasztásánál is olyan alapossággal járnak el, mint amikor meghívták mondjuk énekelni az Ámokfutókat, akkor igen komoly gasztronómiai dögkúttal kell szembenéznünk.

Mégis bizakodtam, hogy a csütörtöki elég rossz halas élményemre jut majd egy jó is hétvégén. Hét közepén néztem meg a Gozsdu mellett nyílt új halast, a Stéget, ami őrült ígéretesnek tűnt, látszott, hogy belsőépítészetben nagyot alkottak, hogy sikerült egy halsütőt felhozni a környék színvonalára megjelenésben:

dsc00163_1280.jpg

dsc00164_1280.jpg

dsc00168_1280.jpg

Sajnos gasztronómiában is. Egyre általánosabb jelenség mostanában a Gozsduban, hogy nyitnak egy fasza dizájnú éttermet és ehetetlen kaját árulnak benne abból kiindulva, hogy a turista úgyis csak egyszer tér be, mire rájött, hogy átverték, már újra Liverpoolban van. A Gozsdu színvonala egy-másfél éve menthetetlenül zuhan, az új helyek semmit sem adnak hozzá a budapesti gasztronómiához, és a Stég ezt a trendet erősíti: amikor megkérdeztem, hogy fagyasztott-e az áru, azt a választ kaptam, hogy nem, náluk semmi, aztán amikor gyanakodva rákérdeztem a hekkre, elismerték, hogy na jó, az de. Kértem egy süllőt, ami “száz százalékban friss”, a pincér felvette a rendelést, átadta a szakácsnak, aki leszólt telefonon, hogy kér egy halat az “olvasztóból”.

Amíg érkezett, ettem egy tökéletesen közepes halászlevet, aztán megérkezett a süllő, ami jól volt ugyan kisütve, de a panír és a húsa érdektelen volt, a mellé adott fagyasztott sült krumpli meg a vendég magasról leszarásának a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka - mindezt együtt nyolcezerért.

dsc00171_1280.jpg

dsc00173_1280.jpg

dsc00175_1280.jpg

És miközben egy halfesztiválnak pont az lenne a dolga, hogy az ilyen jelenségek ellen küzdjön, hogy megmutassa, mit érdemes készíteni a halból, a szervezők inkább feltűrték az ingujjukat és izomból nekigyürkőztek az olajos halsütésnek.

Akármerre jártunk, szinte csak gyanús eredetű halakat és olajban sütést láttunk, mintha ez a műfaj alfája és ómegája, nemcsak a meggyalázása lenne. Persze, nyáron, a Balatonon én is szeretem a hekket, tolom mellé az ipari majonézt, a kovászos uborkát, az olcsó sört, mert bizonyos helyzetekben jól tud az esni, de amikor egy Budapesti Halfesztivál összesen annyit gondol erről a fantasztikus és változatos alapanyagról, hogy kurvára meg kell sütni olajban akkor megérted, hogy a magyarok miért vannak a mezőny alján az európai halfogyasztásában, vagy hogy miért lesz működőképes a fenti specifikációkkal mégis a Stég a belvárosban.

dsc00193_1280.jpg

dsc00203_1280.jpg

dsc00208_1280.jpg

dsc00210_1280.jpg

dsc00219_1280.jpg

dsc00221_1280.jpg

Persze, volt halászlé is, ott volt például a bajai sátor, ahol nem derült ki pontosan, hogy ki készítette a halászlevet, de a keserű, hitvány paprikával gazdagon megszórt, kétezer forintért halhúst csak nyomokban, inkább csak halcsontot tartalmazó leves készítőjének a helyében én is titkoltam volna a kilétem. És akármerre nézel, azt látod, hogy a kétezer forintos belépőért cserébe nemcsak Balatonnyi pocsolyákat, de a régi Balatont megidéző halsütőket is kapsz, pedig ennél az igazi Balatonon már sokkal többet kínálnak évek óta, és a nézelődés ott legalább ingyen van.

dsc00223_1280.jpg

Ha a halfesztivál szervezői tényleg komolyan gondolnák ezt a projektet, nem olyan kiállítókkal mentek volna neki a hétvégének, akik miatt a magyarok csak annyit tudnak a halról, hogy azt forró olajban kell kisütni, inkább összegyűjtötték volna a Vörös Homár-szintű küldetéstudatos őrülteket és megmutatták volna, mennyi minden van még ebben a műfajban. De a mostani kiállításon alig néhány ilyen résztvevő van, és azok is elvesztek a nagy igénytelenségben - mondjuk a Vörös Homár pont megjelent és néhány kevés társával együtt alaposan ki is emelkedett a mezőnyből. És hiába akadt néhány reményt keltő étterem, vagy olyan geg, mint a Kolbice lazacos kolbásza, az általános színvonal miatt egy idő után nem mersz tovább kísérletezni, inkább arra az egy-két helyre korlátozod a kóstolásodat, amiről tudod, hogy tényleg minőséget ad, hiszen ismered régről. Na így aztán nehéz lesz új éttermeket behozni a köztudatba.

dsc00227_1280.jpg

dsc00201_1280.jpg

dsc00226_1280.jpg

dsc00229_1280.jpg

És ha nincs annyi komoly szereplő az országban, hogy azzal meg lehessen tölteni egy Millenárist, akkor nem kell ekkora helyre rendezni a fesztivált - most hétvégén úgyis kiderült, hogy a terület, főleg ilyenkor, alkalmatlan a fesztiválozásra, akkora volt szombaton a sár, hogy mozdulni alig lehetett, de ha az ilyenkor tipikus száraz hideg lett volna, az sem túl ideális a fesztiválozásra: ki akar kézzel bontogatni egy halat mínusz két fokban?

Múlt héten volt a Belvárosi Piacon egy gasztrofesztivál, ami tényleg jól működött, ahol szinte kizárólag minőségi ételek voltak és belépőt sem kellett fizetni - az a jó irány. Ha a budapesti halfesztivál a piacon, vagy egy hasonló méretű, zárt helyen lenne, akkor legalább dugig meg lehetne tölteni a halakkal tényleg foglalkozó hazai szereplőkkel és nem kéne felhígítani az egészet másod-, és harmadvonalbeli sütödékkel.

Nyomulhatnának Vörös homárral és TheBigFish-sel, ott lehetne a Nemo és a Halkakas, a sarokban a Gerlóczy süthetné a fantasztikus makrélákat, szemben vele valamelyik jó ázsiai bizonyíthatná, hogy mi mindent ki lehet hozni a rákból, mellette meg dunabogdányi Pisztrángos mutathatná be, hogy milyen az, amikor nem eleve ártó szándékkal állsz neki a halnak, és így tovább.

Vannak az országban már bőven olyanok, akik tudják, és képesek is megmutatni, hogy mennyi minden van a halban: ez nem egy plusz alapanyag a marha és a sertés között, ez több, mint a marha, a sertés, a csirke, a pulyka és az összes szárazföldi izé együtt. Amíg viszont az ország egyik legfontosabb fesztiválján sokan csak annyit gondolnak róla, hogy jó alaposan ki kell sütni a szerencsétlen állatot olajban, míg a háttérben az Ámokfutók énekel, addig nem is lesz itt halkultúra és az emberek nem is akarnak majd több halat enni.

Egy jó halas hely a Városligetnél - Halműhely

szucsadam 2016 február 11.
Címkék: gasztro hal városliget

Pest gasztro-hagymahéjai igen szabályosan épülnek fel. A központból indulva, a Nagykörúton áthaladva megfeleződnek az esélyeink egy jó kajálásra, a Hungária közelében pedig megtizedelődnek. Szerencsére vannak kivételek, és mondjuk Újpesten is találunk jó helyet, csak ez olyan ritka, hogy egy közepesen drága üveg piát lehet bontani egy-egy ilyen alkalomkor.

Na, most találtam egy ilyen alkalmat. 

p1310496.JPG

A Halműhely a Dózsa György úton, egy köpésre a Városliget kevésbé állatkertes sarkától található, egy szerény üvegajtó mögött. Mondjuk a cégér már árulkodik arról, hogy aki nyitotta a helyet, komolyan gondolta, és nem egy olajszagú hekkező járt a fejében. Inkább egy

szagelszívós keszegező.

p1310495.JPG

Merthogy odabent, a táblán ilyen fajtákat is olvashatunk. Keszeg, kárász, pisztráng, harcsa. Na jó, és persze: hekk. A pult mellett balra cseréptálakban savanyúságokat találunk, alufóliával lefedve. Kockás abrosz alatt pedig friss kenyeret vehetünk magunknak, meglepően ehetőt, ahhoz képest, hogy élesztős verzióról beszélünk.

Persze az titok, hogy honnan van a kenyér, mint ahogy az is, milyen fűszerekben forgatják meg a halakat, mielőtt kisütik. Szerencsére előbbit kicseleztem:

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása