Pest gasztro-hagymahéjai igen szabályosan épülnek fel. A központból indulva, a Nagykörúton áthaladva megfeleződnek az esélyeink egy jó kajálásra, a Hungária közelében pedig megtizedelődnek. Szerencsére vannak kivételek, és mondjuk Újpesten is találunk jó helyet, csak ez olyan ritka, hogy egy közepesen drága üveg piát lehet bontani egy-egy ilyen alkalomkor.
Na, most találtam egy ilyen alkalmat.
A Halműhely a Dózsa György úton, egy köpésre a Városliget kevésbé állatkertes sarkától található, egy szerény üvegajtó mögött. Mondjuk a cégér már árulkodik arról, hogy aki nyitotta a helyet, komolyan gondolta, és nem egy olajszagú hekkező járt a fejében. Inkább egy
szagelszívós keszegező.
Merthogy odabent, a táblán ilyen fajtákat is olvashatunk. Keszeg, kárász, pisztráng, harcsa. Na jó, és persze: hekk. A pult mellett balra cseréptálakban savanyúságokat találunk, alufóliával lefedve. Kockás abrosz alatt pedig friss kenyeret vehetünk magunknak, meglepően ehetőt, ahhoz képest, hogy élesztős verzióról beszélünk.
Persze az titok, hogy honnan van a kenyér, mint ahogy az is, milyen fűszerekben forgatják meg a halakat, mielőtt kisütik. Szerencsére előbbit kicseleztem:
Amíg várunk a halakra, kereshetünk magunknak helyet a teljesen autentikus, szögletes falusi dizájn valamelyik megtestesülésén. Egyik hely sem kényelmes, viszont tényleg olyan, mintha elmennénk a dédnagyihoz vidékre, aki megtalált a fészerben tíz liter piros festéket, és unalmában rákente a bútorokra. Egészen imádnivaló. A falon paprika- és hagymafüzér, a sarokban pedig egy köbméter szalma, hálóban. Igen, szalma, hálóban. A lovaknak enni, vagy a kölköknek játszani, nem tudom pontosan.
Pisztángot, harcsát és haltepertőt kértem - utóbbi is harcsából -, meg sült krumplit és remoulade-mártást, savanyúságokkal és kenyérrel. Gyorsan elárulom az árat is: a három adag étel a kiegészítőkkel ötezer forint körül volt, tehát egészen elviselhető az árazása is a helynek.
Nem vártam semmi különöset, gondoltam megint kerülgetem az ehetetlen zsírt, és piszkálom a régvolt friss halhúst - én ezért rendelek ritkán: ha nem friss, akkor nincs rosszabb a halnál - de nem ez történt. Basszus, ez egy jó hely - gondoltam, miután felnyitottam a halakat. Nem zsíros, ízletes, friss, öröm enni, és a haltepertő is jobb, mint amit általában máshol kapunk. És ehhez nem kell fenszi helyre beülni, itt egy büfészerű étkezdében is megkaphatjuk a tutit.
Én egyébként a sült harcsát kissé kicsinyeltem, ezért átküldtem a képeket a család halügyi főbiztosának, Gyulának. Ezt írta.
Való igaz, hogy a felső képen látható pisztrángnak néz ki. A faroknyél tetején ott van a zsírúszó.
A második kép lehet valami kicsi harcsából vágott szelet. Az is lehet, hogy menyhal. Érdekes lett volna látni a farokúszót, ha gömbölyített, akkor menyhal lehetett. Ez még nem méretes, ezért gondolok menyhalra. Amit a hús színéből látni, az alapján lehet harcsa.
Nem tudom milyen hal van a második képen. Lehet, hogy a két emlegetett faj közül egyik sem.
Na, ez jó nagy segítség volt.
Úgy jártam, mint az egyszeri ember, aki megkérdezi a fizikust, hogy hány óra van, mire az válaszol, hogy "fogalmam sincs, a válaszhoz rengeteg dolgot kellene még definiálnod". A túl sok tudás bizonytalanná tesz, de ez jót tesz a realitásérzéknek. Szóval szerintem méreten aluli harcsa volt a harcsa (kijelentem, mert nincs ekkora tudásom).
Ha evés közben olvasnánk, nem kell elővenni a telefont, ott, az asztalon lehet az 1951-es friss híreket böngészni. Idézem a phenjani news-t, a helyszíni tudósítótól.
Sokfelé jártam Koreában, voltam százezres városokban és kis tanyákon, de egyetlen olyan helyet sem találtam, ahol ne ismerték volna a a koreai magyar kórházat, amely Rákosi elvtárs nevét viseli.
Én elraktároztam a helyet magamnak, ha autóval erre jártok, és halat ennétek, a város egyik legnagyobb P+R parkolójától egy köpésre már kaphattok jót, viszonylag olcsón. A haltepertő és a harcsafilé 490, a pisztráng 590 / 10 deka, a halászlé 990 forint.
Halműhely
Cím: 1071 Budapest, Dózsa György út 44.
Nyitva: H-P 10:00-22:00, Szo 12:00-22:00, V 11:00-21:00