Budapest egyetlen jódos-sós vizű gyógyfürdőjét 2005-ben bezárták, veszteséges működés miatt. Oké, nem volt épp turistacsalogató helyen, sőt, eléggé távol kellett utazni a belvárostól, ha jódos-sós vízre vágytunk, de azért nem volt rossz az elhelyezés. A Pesterzsébetet Csepellel összekötő Gubacsi híd lábánál, az erzsébeti oldalon épült, különleges építészeti elgondolás mentén; tudniillik 1936-ban nyitották, mégis török mintájú tervek alapján, nagy belső kupolával.

Jelenleg is nagy erőkkel zajlik az építkezés:

...hogy még idén átadják ezt:

(Magyarországon a jelenlegi állapotból egy év alatt kihozni ezt sci-finek tűnik, ehhez képest májusra ígérik az átadást)

Ez a nemrég átadott Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő után a legújabb egység lesz Budapesten. Már látogatható néhány hete, próbaüzemben, a fenti látványterv sötétebb színű, régi épülettömbje. Úgyhogy én is ellátogattam, megnézni Budapest legújabb fürdőjét.

Jegyet egy kint elhelyezett konténerből vehetünk, odabent két őr ücsörög. Ők kezelik a szekrényeket: mivel nincs még csuklóra szerelt beléptető rendszer, a szekrényeket ők nyitják-zárják. Emiatt aztán sokan beviszik értékeiket táskákban, nejlonszatyrokban, ez nyilván az éles üzemnél jobban lesz szabályozva.

Egyébként a benti tér nagyon ígéretes. A kupola alatt található a legnagyobb medence, az “oktogon”, mellette két kisebb. A legkisebb medence csupán két főt fogad be a tábla szerint, valójában hatan ücsörögnek benne általában. Csak ebben található a híres jódos-sós víz, a fürdő névadója, éles üzemben remélhetőleg ez egy sokkal nagyobb térfogatot kap.

A kupolás fürdőrész körül az egyik helyen pihenőágyakra, máshol széles kőlapokra fekhet, aki pihenni akar. A kőlaptól sem kell megijedni: alulról jócskán fűtött felületekről beszélünk, ugyanitt meleg levegő áramlik ki boka magasságban, így kényelmes itt ücsörögni.

A szauna rész hasonló módon épül fel, körbe pihenés, középen a wellness. Egy só- és infraszauna, valamint egy elég nagy finnszauna található itt. Utóbbi három különálló, kétszintes paddal, mindegyik egység külön homokórával, a középen izzó kövekre pedig automatikus adagoló csepegteti a vizet. 90 fokon tartja a hőt.

Egyelőre a hely szűkös, így a tesztüzem csak jódrajongóknak ajánlott: a végleges 11 helyett csak 4 medence érhető el, ezek összbefogadó-képessége papíron kevesebb mint 20 fő, a gyakorlatban harmincan azért ücsörögnek bent. Az öltöző ennek megfelelően szintén apró, a férfiban 22 tárolót számoltam össze, ebből egy volt üres. Az látszik tehát, hogy a környékbeliek kíváncsiak az új létesítményre, és ha ilyen magas színvonalú fürdő épül, akkor a nyereséges üzemeltetés sem lesz probléma. Ráadásul a máshol nem jellemző gyógyvíz a városból máshonnan is idecsalhat látogatókat, hiszen a BGYH honlapja szerint:

Ez a fajta víz mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok kezelésére alkalmas, ráadásul a jód keringésjavító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, a bróm pedig idegnyugtató, stresszoldó hatásáról ismert.

És végül lássuk a honlapon látható ígéretet:

A tervek szerint a közelben 100 parkolóhelyet hoznak létre, a strandterület nyitására várhatóan 2019 májusában kerül sor. A fürdő ekkorra 7 további medencével bővül, többek között egy 25 méteres úszómedencével, egy hullámmedencével, egy élménymedencével, egy gyermekmedencével, Kneipp- és merülőmedencékkel.

Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő
Cím: 1203 Budapest, Vízisport u. 2.

Idei évre vonatkozó irány- és trendelőrejelzéseim közül az első volt az, hogy 2019-ben a vegán konyha erősödése lesz a legfontosabb gasztrotrend itthon. Gordon Ramsay és Jamie Oliver már egymással versenyez a legjobb vegán receptekért, Nagy-Britanniában most van a Veganuary, vagyis egy hónapig hárommillió honfitársuk próbál hús, tej, tojás nélül étkezni.

Egyre több menő séfnek illik villantania valamit vegán fronton, nemvegán éttermekben, két dolog miatt. Egyrészt mert ha ez a gasztrodivat, nem maradhatnak le, nem mondhatják, hogy nekem ez így, ezekkel az alapanyagokkal nem megy. Másrészt itthon is egyre népesebb a vegánok tábora, akiknek elég korlátozott lehetőség áll rendelkezésre az evésre a városban, nem ártana, ha minden sarkon készülnének rájuk is, legalább egy-kétféle étellel.

Ki az a bolond, aki egy növekvő keresletű, korlátozott kínálatú piacra nem céloz úgy, hogy közben a vegán ételeket simán kikérheti más is, akinek történetesen nincs kedve a húshoz? Mert mondjuk pont a vegán fogás a kedvence a kínálatban.

Gyorsan elért hozzánk is az őrület, tegnap a Bors Gasztrobár tette ki Facebookra, hogy elkészült a vegán szendvicsük, a Hummus Sapiens. Úgyhogy mentem kipróbálni. Ezt írták róla:

Hummusz, leveles paraj, marokkói hagymalekvár, trikolor sültpaprika, füstölt tofu és friss koriander pikánsan kellemes harmóniában, egy félbarna magos baguette-be töltve és ropogósra pirítva:

A fiúknak sikerült egy ízéig-vérig Bors szenyót összehozni. A bagett roppanós, masszív, ízletes és határozott, a töltelék erősen fűszeres, legfontosabb benne a hummusz. Kicsit homogén az összkép, az erőteljes ízekből a koriandernek sem sikerül kitörnie, de akik mondjuk imádják az indiai konyhát - ahogy a felségem -, azok ezt is imádni fogják.

Bors Gasztrobár
Cím: 1075 Budapest Kazinczy u. 10.

Már tavaly is gurított egy jó ötletet a 360Bar, és fűtött, többnyire átlátszó műanyag iglukat helyeztek el az Andrássy út tetején, hogy abba várjanak baráti társaságokat. Ezen a télen továbbfejlesztették az elgondolást, van pincérhívó - a Facebookos értékelések elég nagy százaléka szól a pincérek viselkedéséről, úgy tűnik, a helyet rendesen megdolgozza a munkaerőhiány miatti hígulás -, és háromféle berendezést kaptak a sátrak.

Elég menő a képeken az egész jelenség, bár maga az iglu nem egy kimondottan elegáns darab kiszakítva ebből a környezetből, és azért 8-10 ember úgy be tudja úgy lehelni a helyet, hogy bepárásodnak a panorámát adó határolók. A hely népszerűsége azonban töretlen, belépőt is szedhetnek, és egy iglu kibérléséért 50.000 forintos fogyasztást kell produkálni a társaságnak, így a “beugrok egy-két sörre” elgondolás csak foglalás nélkül, próba szerencse alapon működhet itt.

Mi azonban nem ismerünk lehetetlent. Noha nem bővelkedik a város iglukban, mi azért megtaláltunk még egyet, egy olyan eldugott helyen, hogy többször majdnem visszafordultunk.

Mutatom a titkos útvonalat. A Batthyány utca felől van a hivatalos bejárat, amit egy tábla is jelez: Bereg Bar & Cafe. Belépünk az udvarra:

Megint meghalt egy fizetővendég - dörmögte maga elé a konyhafőnök, kissé kedvetlenül. A séfhelyettes gyorsan reagált: fene a finnyás mindenét.

Olvashattunk tavaly híreket arról, hogy ételallergiában szenvedők haltak bele egy éttermi látogatásba. Olyat is olvashattunk, hogy egy étterem az első haláleset után nem sokkal egy második allergiást is képes volt megmérgezni, azzal a trükkös módszerrel, hogy a szóban forgó allergént nem tüntette fel az összetevők között.

Ezek a megmérgezett emberek korábban sikerrel ellavíroztak a gasztronómia világában, valószínűleg számtalanszor ettek étteremben is, hiba nélkül. Az ég tudja, miféle módszereik voltak a túlélésre, de saját tapasztalataim alapján, Budapesten és Magyarországon tesztelve az éttermek figyelmességét azt gondolom: taps mindenkinek, aki akár súlyos, akár könnyebb allergiával képes ellavírozni. Könyvet írhatnátok a megpróbáltatásaitokról, mindannyian.

Hogy miért írom ezt? A kislányom tej- és tojásérzékeny, ezért a feleségemnek is tej- és tojásmentesen kellett étkeznie az elmúlt két évben. Ha könyvet nem is, egy posztot meg tudok tölteni a tapasztalatainkkal, amik időnként tragikomédiába fulladtak.

Kezdjük ott, hogy mire is gondolunk akkor, amikor tej- és tojásmentes diétára gondolunk. Nincs rántotta, bundás kenyér, nincs vajas süti és tejeskávé. Ugye? Mi is így kezdtük. Nem nagy dolog, annyi minden ennivaló van még. Meg hát ugye látszik az:

Az a meglepő helyzet, hogy a helyzet sokkal drámaibb. Az csak egy dolog, hogy kiesnek az olyan ételek, mint a rántott hús, croissant, sajtos pizza, meg mindenféle hagyományos krémleves, ezt is túléltük volna, de az élelmiszerrel foglalkozó helyek versenyeznek azon, mennyi mindenbe tudnak becsempészni valami kis tejet, tejszínt, vajat, tojást. Akár por formában, kis mennyiségben, alig észrevehetően.

Ebbe bele kell érteni a sima bevásárlóközpontokat, alapanyagokat. Májkrém, szalámi, ropi, tészta, étcsoki, kenyér: nem gondolnád, de kell válogatni, hogy ne legyen bennük tej vagy tojás. Margarin! Alig van elvileg növényi alapú margarin, amiben ne lenne egy kis vaj becsempészve. És nem úgy, hogy nyomokban tartalmazhat. Rendesen, szándékosan, tartalmaz.

(azt hiszed, ezekben biztos nincs semmi?)

Az éttermekben pedig még egy fokkal nehezebb a dolgunk, annak ellenére, hogy az étlapokon egyre több helyen lehet olvasni az ételekben található allergénekről. Nem csoda, hogy feltüntetik: a lányom fehérjeérzékenysége az orvosok szerint egyre gyakoribb. Egyre több gyerek mutat ilyen tüneteket, ami miatt az őket tápláló anyáknak is tartani kell a diétát, ha nem akarja, hogy a gyereke véresre vakarja magát. És mondom, az allergének feltüntetésével elkezdődött valami lépés az irányban, hogy könnyebb legyen a helyzet, de ez még nem elég.

El sem hinnétek, milyen nehéz választani: egy sima sült hús + krumpliban lehet tej, tejpor. A szakács használ valami fűszerkeveréket hátul a konyhában, eldobja a csomagolást, és kész: ő ugyan nem tett bele tejet. Ja, hogy abban a zacsiban tejpor is volt? Nem egyszer kértem, hogy ugyan halásszák már ki a szemetesből a papírt, és vessenek rá egy pillantást. Előfordult olyan is, hogy egy szálloda svédasztalos vacsorájánál lazán szedek a főtt rizsből, de azért biztonság kedvéért rákérdezek. Hátramennek, előjön a szakács, igen, kibéleltük vajjal az edényzetet a rizs alatt. A főtt rizs - tejes.

És ez még a jobbik eset. A rosszabbik, amikor a pincér bizonytalanul válaszol: nincs benne tej, tojás. Ilyenkor visszakérdezek: biztos? Szerintem nincs - jön a még bizonytalanabb válasz. Megkérdezzem a szakácstól? - jön a megoldási javaslat. Ez a jobb megoldás, rosszabb esetben simán bemondják, hogy van benne tej, “mindenben van”, kész, menj haza.

Laktózmentes.

A kedvenc szavam. A pincérek nagy része szinonimaként használja a “tejmentesre” és fordítva. Így aztán simán megetetnek, ha rajtuk múlik, egy laktózmentes tejben, tejszínben bőven tocsogó étellel, ha nem ismernénk fel már az étel színén a tejet, és nem kérnénk meg újra a pincért, hogy ugyan már egyeztessen a szakáccsal újra. Ja, tényleg, mégis van.

És ha azt gondoljuk, hogy a tolerancia lineáris a felszolgálókban: egy gödöllői gluténmentes étteremben a pincér türelmetlen lett, amikor szóba hoztam a tejérzékenységet. “Mi a gluténmentességre nagyon figyelünk, erre már egyszerűen nincs több kapacitásunk” - mondta. Pedig a gluténmentesség a konyhán óriási kihívás, e mellé ezek szerint egy kis többlet-odafigyelés már sok. Ez a felszolgáló simán kiadott nekünk laktózmentes tejszínnel készült ételt, nála ez tejmentes volt.

Tőgymentes - szoktam mondani, már a legelején. Erre felfigyelnek, elgondolkoznak. Megértik, mit akarok.

(egy látszat ellenére tejmentes étel)

Én nagyon udvariasan tudok rendelni étteremben, tíz év szakmai múltja, ami során feltűnés nélkül kellett kipuhatolnom minden részletet a helyről, megtanított, hogyan kell ezt csinálni. Sosem rendeltünk pikírt módon, sosem voltunk kioktatóak, mindig elmondtuk előre, hogy mi a helyzet, és erre keresünk megoldást. Elmondom a reakciókat az evolúció szerint javuló sorrendben (sajnos ma még mindegyik reakció egyformán jelen van):

1. Szerintem az jó lehet
2. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács sem tudja, de mond valamit
3. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács sem tudja, és bevallja
4. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács tudja
5. Hát nem tudom, oda van írva a lapra, ha van benne valami allergén
6. Sorolom a megfelelő ételeket
7. Az alábbiak kivételével bármit kérhetnek, a szakács ki tudja hagyni a többiből ezeket az összetevőket

Az utolsó nagyon ritka. Legutóbb a budapesti Palettában futottunk bele ebbe, örök hála minden ott dolgozónak, hogy végre nem éreztük önjelölt különcnek magunkat. Mert általában ez a helyzet: a felszolgáló arra gondol, hogy na már megint ide jött valami vegán világmegváltó, és nekem kell megfelelni az ő finnyás ízlésének. És noha én azt gondolom, hogy valaki a saját döntése alapján is bátran kérheti, hogy ne egyen sehol tejet, sokan nem így vannak vele, és nagy különbséget tesznek az intoleranciában szenvedők és a meggyőződéses táplálkozók között. Elnézést kérnek, ha az utóbbi csoportba sorolták az előző csoportba tartozókat.

Végül sokszor vegán éttermekben kötünk ki. Sokkal könnyebb egyből ott kezdeni, nincs kérdés, nincs félelem, nincs az a bizonytalan, távolba révedő tekintet, hogy “biztos nincs, de azért megkérdezem”. Természetes, hogy figyelik az alapanyagok összetevőjét is, természetes, hogy pontosan tudják, miben mi van - illetve mi nincs.

A személyes véleményem az, hogy nem kellene ennyi mindenbe tejet rakni, ahogy nem kéne ennyi mindenbe cukrot meg édesítőszert sem pakolni. De a személyes véleményem nem számít, mert a poszt nem erről szól. A minimum viszont, ami elvárható, hogy minden étterem minden felszolgálója tisztában legyen az alapanyagokkal, mert ez a munka nehezebbik része, nem a tányér szállítása. És ha mégsincs tisztában, soha, semmilyen körülmények között

ne tippeljen!

Aki megkérdezte, nem viccből kérdezte. Nem számít, hogy csak egy kicsi van benne. És nem azért, mert a kicsi lehet halálos is (bár ez egy erős visszatartó erő lehetne). Azért, mert

a vendég történetesen nem kíván olyan összetevőt enni, kicsit sem.

A másik lehetőség, hogy a helyek kiakaszthatnak egy táblát: ételérzékenyeknek és alapanyag-válogatóknak tilos a belépés. És akkor megnézem, meddig maradnak nyitva, tekintve a trendeket.

Kevesebb hús

2019 gasztronómiai fókusza nem a Michelin-csillagos éttermek végletekig polírozott, ékszerjellegű fogásai, igaz, az elmúlt évek sem erről szóltak. Miután az haute cuisine kiemelte a magyar / budapesti gasztronómiát a romló alapanyagok mellett romló színvonallal jellemezhető medréből, és először a streetfood, most pedig a magyaros fogások kezdenek megtelni új erővel, úgy ez az év a növényi alapú ételek fejlődéséről fog szólni.

Végre megtanuljuk, hogyan kell finomat készíteni, tisztán növényi alapokra helyezve.

Ez a vegán életforma terjedésével lesz egyre erősebb, de a nem vegánok is profitálhatnak belőle. Felelősek vagyunk ugyanis azért, mit eszünk, és nem csak a saját testünk miatt, de sajnos a helyzet az, hogy a bolygónk sincs túl jó bőrben. Ha mindenki visszatérne a néhány évtizeddel korábban mindennapos - régebben meg pláne - szokásra, hogy történetesen nem napi háromszor eszik húst, napi harminc dekát - fél kilót mondjuk, hanem ugyanennyit először két nap, majd három, végül egy hét alatt fogyaszt el, drámai mértékben könnyebb lenne a Földnek. És a testünknek is.

A vegán mozgalmaknak, aktivistáknak vannak megkérdőjelezhető kezdeményezései, a személyes véleményem az, hogy leginkább ők maguk lassítják a fenti, húsevés-csökkentő folyamatokat. Azzal, ahogy bűntudatot próbálnak gerjeszteni, negatív érzelmekre hatnak, elítélik a húsevőket, és förtelemnek állítják be azt, ahogy ők is akár még pár hónappal korábban éltek, és van rá esély, hogy “kitérőként” pár hónap múlva szintén élni fognak. Ne törődjünk ezekkel a negatív erőkkel, mi csak koncentráljunk arra, amit mi tartunk helyesnek.

Együnk kevesebb húst, igyunk kevesebb tejet. A blogon természetesen marad mindenféle étel, de az arányok változnak, egyébként meg mindenki maga tegye ezt meg, felelősen.

És ami nagyon fontos: tanuljunk meg egyre jobb növényi kajákat készíteni! Idén nagyon fogjuk díjazni azokat, akik ebben utaznak. Ez többet ér, mint bármilyen erős érvelés.

Építkezések Budapesten

A tervek szerint sok minden valósul meg Budapesten ebben az évben. Az Építészfórum cikkében található egy átfogó lista, ebből válogattam ki, ami leginkább érdekel engem.

Nagyban zajlik például a Nemzeti Múzeum kertjének átalakítása, a terv a Petz Ármin-féle kertet idézi vissza, viszont figyelve a modern igényekre. A Múzeum körút felőli sövény eltűnik, a múzeum előtt gyep lesz, maga a kert pedig többfelé is nyitott, be lehet sétálni bárhol.

Innen csak egy ugrás a Károly-Csekonics palota, ami az érdeklődő szemek elől elzárva őriz egy hihetetlenül szép neobarokk lépcsőházat. Minket Ági, az Egy nap a városban túraszervezője vitt be egyszer, így mi is megcsodálhattuk élőben az addig csak képeken látható fantasztikus építményt. A palotát a Károli Gáspár Református Egyetem használja majd, remélhetőleg a lépcsőházat így már könnyebb lesz meglátogatni.

Mostoha sorsú állami gondozásban sínylődő épület volt a Párisi udvar is, bár én imádtam abban a sötét hangulatában is, amiben korábban láthattuk. Idén várhatóan átadják a Párisi Udvar Hotelt,a tervek szerint a passzázs közterület lesz, így bárki számára látogatható. Mint ahogy a budapesti szállodák lobbija egyébként is látogatható bárkinek, noha kevesen mernek bemenni.

A Millenáris park bővítése is lezárulhat idén, aki járt arra 2018-ban, különös formákat láthatott kinőni a földből. A Széllkapu elnevezés, ami a fejlesztést kíséri, nem véletlen: egyrészt a közeli Széll Kálmán térre utalnak vele, másrészt az elbontott Ipari Minisztérium épületével kicsit fellélegezhet a környék, jobban el tud távozni a szmog. Mi a több szinten bejárható függőkertet várjuk nagyon, hogy láthassuk.

Megnézzük majd a felújított Vörömarty teret, bár itt nagy látványosság nem lesz, legfeljebb a Vörösmarty szobor körül gyepes felület kelti fel majd az érdeklődésünket. 23 milliárd forintból az Operaházat is felújítják, a homlokzat is kap egy alapos kipofozást.

A szintén méltánytalanul elhanyagolt Olof Palme házból 2019-ben Millenium Ház lesz, és persze nem csak a neve lesz új. Az Építészfórum szerint “a századforduló időszakát eleveníti majd meg egy állandó kiállítással, de helyet kap benne egy kulturális rendezvényeknek otthont adó kávéház is... Az épület főbejárata visszakerül az eredeti, Hermina út felőli oldalra, mely elé a park tájépítészeti megújításának részeként egy rózsakertet is kialakítanak, továbbá a különleges Zsolnay-kerámiákat is restaurálják majd”.

Mivel szeretem figyelemmel kísérni a külső kerületekben zajló fejlesztéseket is, így érdekel a Bosnyák téri Mundo Center építése is, különösen, hogy a Bosnyák térre bármilyen modern fejlesztés ráfér. És ha már rosszul kihasznált terek: a Blaha Lujza tér környéke is átalakításra kerül várhatóan, újragondolva a funkcionális egységeket, és rendeznék a zöldfelületet. Fákat is bően láttam a látványterveken.

Több csapatépítő, több tudás Budapestről

Csapatépítő túráink közös eleme, hogy sosem gyártjuk őket futószalagon. Több közös eleme nincs: most már hét éve szervezünk a városban céges összeröffenéseket, ahol a csapattagok jól érzik magukat, és egyébként kapnak egy elég erős ízelítőt a városból.

Noha minden túránk egyedi, azért mégiscsak ki kell dolgozni előre néhány csapásvonalat, és 2018 végén ágival közösen le is fektettük az új túráink alapköveit, az új weboldal készül (itt a régi). Lesz itt sportos nap a városban, húsevőknek szóló vegán kóstolások - tényleg csak a legjobbaknál, meg fogtok lepődni, ha jöttök -, sőt, terveztünk egy egész különleges vidéki túrát is, lovakkal, megmérettetéssel, álruhába bújt királynővel, aki végül felszáll a Budapestre tartó járatra, nem is akárhol.

Én személy szerint szeretném idén végre teljesen elolvasni az évek alatt a Múzeum körúton vásárolt Budapest témájú könyveimet, és a céges túrákon Ági mellett személyesen is több történetmesélést átvállalni a városról, legyen szó történelemről, vagy jelenkori trendekről.

Jobban megválasztott színházi élmények

Régen írtam a blogra színházi posztot. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy elég rosszul és kapkodva választottam az utóbbi időben, másrészt annak is, hogy soha nem látott módon elkapkodnak minden jegyet, mindenhová. Noha az a személyes véleményem, hogy úgy általában a felhozatal a darabok tekintetében gyengébb, mint néhány évvel ezelőtt, de a kereslet talán még nagyobb is. Ha kétszer ennyi előadás lenne, akkor sem lehetne kielégíteni a kultúrára vágyó budapestieket.

Csak győzzük foglalni előre a dolgokat.

Több spontán séta

Továbbra is állítom, hogy Budapest úgy ad igazi élményt, ha semmit nem várva, de mindenre készen sétálunk benne egy pár órát. Az így szerzett élmények nem tervezettek, nincsenek velük szemben elvárás, viszont mégis a legmeglepőbbek, amiket el lehet képzelni.

Sajnos 2018-ban kevés ilyen sétám volt, de idén többet tervezek beiktatni. Sőt, bármilyen lehetetlennek tűnik is, szerintem sikerült megalkotnom ennek a túrás verzióját is, persze a kísérőn kívül csak egy résztvevővel indítva.

Valódi értékek keresése

Az Egy nap a városban blog indulása óta olyan jelenségekre fókuszál, amik valódi hozzáadott értéket tartalmaznak a város számára. Idén sem fog ez változni, bár tény, hogy a kínálat erősen átalakult, a verseny - és a helyzet - fokozódik. Ezredik kötelezőt hozó hamburgerest, harmadszor újranyitott pizzást, flegma tulajdonosok odavetett koncát nem fényezzük, nem állítjuk be a fotókon úgy, hogy van, ami nincs. Hogy fényesebb a láncnál a kard.

A helyzet az, hogy ahogy a kínálat megváltozott, és az éttermek tulajdonosai költenek molinóra, logóra, weboldalra és esetleg szövegíróra is, függetlenül a konyha hűtőszekrényekben tárolt dolgok illatától, és az új helyek minősége meglepően gyorsan képes változni - általában lefelé. Közben meg a teljes piacot érintő átlagminőség azért mégiscsak nő, egyre nehezebb kiválasztani azt, akiről érdemes írni.

Így aztán, mivel nem írunk sok helyről, az összes valamirevalóról meg végképp nem szeretnénk, az igazi gyöngyszemekre koncentrálunk. Az ilyen posztoknál valamilyen módon jelezzük is: ez bezony gyöngyszem.

A blog továbbra sem kap támogatást sehonnan, ami bevételt termel, azt fizetett jellegüket feltüntetett PR cikkek, bannerek és céges csapatépítő túrák formájában szerzi, így próbál fennamradni. Így ha támogatni akarsz minket, szeresd ezt a csomagot így, ahogy van, és olvass minket minél többet.

És mindenkinek hasonlóan mozgalmas 2019-et, mint ami minden jel szerint előttem áll.