Volt a HírTV-n nemrég egy szembesítés, a kézműves pékek leghangosabb szószólóját, a Kenyér Lelke verseny elindítóját, Vajda Józsefet és a Lakatos Tibort, a Pékszövetség alelnökét próbálták meg összeugrasztani, hogy akkor most az új, módosított élelmiszerkönyv, ami szigorítja a kenyérrel szemben támasztott elvárásokat, hoz-e változást, vagy nem.
A kérdés igazából nem is erről szólt. A kérdés egy nagyon széles szakadékot nyit meg, ami a legjobb kézműves pékek (itt található a listájuk, utólag kiegészíteném az Artizánnal), és a nagyüzemi pékségek - az albánokról nem is beszélve - között tátong.
(nem tudom, miért nem lehet nagyobban betenni, nyomjatok a teljes képernyő gombra a lejátszásnál)
A beszélgetés sehova sem jutott el, az egyszerű néző egy hangyányit sem lett okosabb, de elhangzott két erős állítás. Mindkettő megérdemli, hogy így műsoron kívül, a jó kenyérért rajongó Egy nap a városban blogon elidőzzek felettük.
Az első keményet a a Pékszövetség alelnöke mondta.
Az adalékanyagokat nem a pékek találták ki. Az adalékanyagok felhasználására a kereskedők illetve a vevők kényszerítették a pékeket. A kilencvenes évek közepén azt kérte a kereskedő és a vevő, hogy jó nagy kenyér legyen.
Így aztán beletettek egy kis térfogatnövelőt, hogy tele legyen levegővel, így azt gondolta szerencsétlen vevő, hogy többet kapott a pénzéért. A kereskedő és a vevő összemosása itt bukik meg, hiszen a vevőnek nem az az érdeke, hogy ugyanazt a kenyeret kapja meg felfújva, ő csak ugyanazért a pénzért szívesen kapna több kenyeret. A kereskedő a pékekkel együtt pedig kitalálta, hogy minimális költséggel úgy tehetnek, mintha többet adnának. Akár még hasznot is húzhatnak ebből az ötletből, mert egy picivel többet lehet kérni a lufikenyérért.
Biztos vagyok benne, hogy a vevő nem kifejezetten azt kérte a kilencvenes évek közepén, hogy verjék át.
A vevők annyit tehetnek, hogy kész termékekből választanak. Ha eléjük raknak egy nagy és egy kicsi kenyeret ugyanannyiért, a nagyobbat veszik. Ha elmondjuk nekik, hogy mindkettő ugyanannyi kenyeret tartalmaz, még talán akkor is, az optikai illúzió miatt. Ha elmondjuk nekik, hogy ezért plusz adalékanyagokat tettek a kenyérbe, amitől megváltozik az állaga, kevésbé élvezhető ésígytovább, már elgondolkozhatna. De nem történt ilyen felhívás, egyszerűen csak kisunnyogták magukból a terméket, a vevőt meg bevitték a saját tudatlanságának csapdájába.