Írtam egy posztot még tavaly a nagymamámról, akit elvittem Pestújhelyre, gyerekkora színhelyére, körülnézni. Nyolcvan év után először járta körbe azokat az utcákat, ahol gyerekkén futkározott, meg hordta a vizet. Azóta én is sokat biciklizek a környéken, egyrészt azért, mert errefelé lakom, másrészt azért, mert felfedeztem Pestújhely báját.

Itt megállt az idő.

Ha végigmegyünk a Pestújhelyi úton, az egykori önálló község főutcáján, egy komplett falusi-kisvárosi ellátórendszert találunk.

Alig találunk már cipészt Budapesten, de itt remekül elvan. Mellékesen át lehet venni az előhívott fotókat is nála. Nagymamám emlékszik, hogy a 30-as években ugyanitt állt ez a cipőműhely, akkor még Berkó Béla cipész boltjaként.

Több vegyesbolt is található az utcában, ezzel a névvel. Nem CBA, meg Spar, azok nem nagyon tudtak megkapaszkodni ezen a vidéken. 

Három éve volt, hogy a bécsi Secession művészegyesület legizgalmasabb korszakából kiállítást rendezett a Szépművészeti. Épp itt volt az ideje, hogy folytassák a projektet, és a múzeum oldalára kifeszített molinóból már tavasz óta lehet tudni, hogy nyár közepén itt a második rész: most még nagyobb, még izgalmasabb, még több pucérság!

A legújabb kiállítás sztárja ugyanis Egon Schiele, aki sokat tanult ugyan Klimttől, de az emberi test ábrázolásában, annak nyíltságában felülmúlta mesterét. Amit a Szépművészeti alaposan és okosan magyarázva be is mutat.

Mert ez a kiállítás nemcsak Schiele aktjairól szól, még csak nem is a festő fejlődéstörténetéről, arról, hogy miként lett Klimt-epigonból, a lélek és a test határait elmosó elementáris erejű művész, hogy a sokáig el nem ismert festő élete utolsó évében miként lett sikeres szakmailag és anyagilag, tudta meg, hogy apa lesz, majd miként vesztette el hat hónapos terhes feleségét, és hogyan követte ő is a halálba három nappal később. Mert itt látjuk azt a kort is, amiben Schiele élt, amiben a bécsiek előbb a párizsiakat követve, majd hozzájuk felzárkózva, később őket meghaladva keresték az újat, az elszakadást a szecessziótól, ornamentikától, az Akadémia szerinti széptől.

És hát lássuk be, a mutatvány elég jól sikerült nekik, mert a Szépművészeti legújabb kiállítását végigjárva valamivel rosszabb kedvvel jössz ki, mint mondjuk a legutóbbi nagy durranásról, Cezanne-ról: Schiele, Kokoschka és a többiek képeit uralja a halál és a barna, meg még néhány lehangoló szín, és aki még mindig azt hiszi, hogy valami fergetegesen vicces kiállításra jön, annak hadd idézzek találomra egy címet: Meg sem született gyermekét ölelő halott anya.

Legyilkolt bébifókákra már nem futotta?

Persze a művészet mögötti keserűség érthető, Schiele élete tele volt nélkülözéssel, nem jött ki az anyjával, lecsukták, amiért kiskorúakat festett meg meztelenül, és ha ez nem lett volna elég, jött még egy világháború is, amiben Bécs volt a rossz fiú, de legalábbis az aktív fél. Csoda, hogy még az aktjai is sokszor inkább izgatottságot és nem elsősorban erotikát fejeznek ki? A női modellek hiába villantanak csupasz puncit, végső soron mégis azt látod a furcsa vonalvezetésben, a kicsavart pózokban, ahogy a belső zavar kiül a formás testekre (aki simán csak formás testeket akar nézni, inkább a Newton-kiállításra váltson jegyet ugyanebben az épületben).

És ettől lesz olyan zseniális ez a kiállítás. Schiele felháborítóan jó festő volt, érthető, erős képekkel, amiket a Szépművészeti jó környezetben, jó magyarázatokkal, jó megvilágításban, szép ívet rajzolva mutat be. Szóval ha csak egy kiállítást néztek meg a héten, ezt ki ne hagyjátok (és akkor most hallgassuk el a másik gigakiállítást, ami a héten nyílik Budapesten, és térjünk majd vissza rá néhány nap múlva).

Egészen véletlenül futottam bele egy soroksári jegyzőkönyvbe és egy képviselő-testületi előterjesztésbe (ilyen szörnyen sem indult még cikk az Egy nap a városban blogon). Két év különbséggel készültek, az egyik még csak egy tervezett beruházásról írt, a másik szerint már elkészült a kábé egy kilométeres útszakasz. Nem is lenne az egészben semmi különös, ha az önkormányzati papírok nem a Külső Keleti körút nulladik ütemeként hivatkoztak volna az M5-ös autópálya melletti útszakaszra.

Így viszont elkezdett érdekelni, hogy miről is van szó. Korábban ugyan olvastam arról, hogy terveznek egy gyorsforgalmi utat, ami kábé 13 kilométer hosszan köti majd össze Soroksárt a Jászberényi úttal, de azt hittem, az a projekt elhalt.

Ahogy az ábrán is látszik, a Külső Keleti Körút Kelet- és Dél-Pestet köti össze a Hungária és az M0-ás között, az útszakasz terve fél évszázados. Az utóbbi években egyébként számos szakértő megkérdőjelezte az értelmét, egyrészt a növekvő üzemanyagárak miatt eleve csökkenő forgalom, másrészt az M0-ás, harmadrészt az összekötött városrészek miatt: sokak szerint ezekben nincs akkora jövés-menés, hogy érdemes legyen felépíteni egy ekkora utat. Főleg, hogy a zöldek szerint nagy árat kéne fizetni érte: kettévágná a pesti oldal legnagyobb erdejét, a város tüdejének is nevezett Halmi erdőt, kevésbé lennének élhetők az érintett területek. Legutóbb 2008-ban vágtak neki a terveknek, akkor még abban bíztak, hogy 2010-re elkészülnek, aztán nagy volt a lakossági tiltakozás, meg volt más dolga is az aktuális politikának, szóval az építkezés elbukott.

Úgy tűnt, örökre, de a most kezembe került jegyzőkönyv szerint erről szó sincs: a frissen átadott útpályát nulladik szakasznak nevezik. Egy keskeny, kétszer egysávos útról van szó, ami a kerület szerint idővel majd a Külső Keleti Körút utolsó (vagy első, attól függ, honnan nézed) szakaszának egyik útpályája lehet: építeni kell mellé még egy ugyanilyet, hogy a gyorsforgalmi út már kétszer két sávos legyen.

Felhívtam a kerületet, ahol elmondták, hogy a Külső Keleti Körút terve kőbe van vésve (vagy gránittömbbe, haha) úgy a kerületnél, ahogy a fővárosi önkormányzatnál, így az előkészítő munkák is abba az irányba tartanak, hogy egy nap nagy építkezés kezdődjön. Hogy ebbe mikor vágnának bele, arról semmit sem tudtak mondani a soroksáriak, csak azt ismételték el, hogy a jelenlegi tervek szerint lesz Külső Keleti Körút.

Hogy miként fest majd, arról lehet némi elképzelésünk. A napokban kaptam ezt a linket (kösz, sadia!), amin a Korzó tervezési stúdió tervei láthatók arról a szakaszról, ami a mostani elképzelések szerint a föld alatt haladna. Így nézne ki:

Mondtam én, amikor a Pasta.-ról írtam, hogy ezek a fickók nem fogják abbahagyni, és a Leves. meg a tésztás hely után mindenféle kajához készítenek majd egy pontos helyet. Így is lett: nemrég megnyílt az Erzsébet téren a Desszert. A birodalom harmadik bástyája szakítás a Kálvin környékével, ez már a belváros közepén van, talán ezért sem állt össze még mindenkinek, hogy ezek a pontosok ugyanazok a pontosok. Nincs is még előttük sor. Na de majd most.

A Desszert. ugyanis simán megérdemli a nevét és a tömegeket, mert ugyanazt hozza, amit a másik két hely: ötletes, jól, de egyszerűen elkészített megfizethető kaját, ami a konkrét esetnél maradva fagyi. De tényleg nagyon jó fagyi. Négyféle közül választhatsz, és ahogy azt már megszokhattad a többi helyen, folyton változik a menü, amiben benne van a lukra futás esélye is, de legalább sosem unod meg, amit adnak.

Amikor hétvégén elnéztem a térre, mango lassi, english breakfast (fekete teás), zabpehely & műzli, meg erdei gyümölcs sorbet volt. Vettem egy zabpelyheset 490-ért (mindegyik annyiba kerül), aztán leültem a lányommal alaposan kielemezni az ízeket.

A fagyi kis dobozban érkezik, és oltári menő, ahogy kinyitod, és ott van rajta a zabpehely, meg a mogyoró, még ha így fotón inkább beteges rovarorgiának is tűnik, ami a fagyi tetején történik. Nem az.

A fagyi egyébként szenzációsan jó, könnyű, kicsit fahéjas, a rászórt müzlitől pont annyira ropogós, amennyire kell, pillanatok alatt kitunkoltuk az egészet. Fényévekre van ez az átlag budapesti vacaktól, és még úgy is simán a nagyon jók közt van, hogy a belváros azért már tele van komolyan vehető helyekkel.

Higgyetek nekem: ezt ki akarjátok próbálni. És ha már arra jártok, mielőtt elhamarkodottan vesztek egy fagyit, nézzetek jó alaposan körül, ugyanis ezt látjátok a Desszert. mellett:

Ez ugyanaz a Montenegrói Gurman, mint amelyikbe fél Budapest szerelmes a Blahánál. Az szörnyű helyen van, ez viszont a város legjobb pontján. Ugyanazokat a fogásokat kapod, csak itt nincs tálas, kizárólag lepényes verzió (úgyis mindig azt eszem), a legnagyobb különbség, hogy a saláta és a hagyma, ami a Rákóczi útnak nevezett autópálya mellett ingyen jár, itt 50-50 forintos felárat jelent. Belefér. Szóval szerintem kezdjetek náluk, aztán zárjátok az evést a Desszert.-ban. Utána meg jöhet a Fröccsterasz, vagy valami alkoholos hely a közelben.

Desszert.
Budapest, Erzsébet tér 13 (a Design terminál és a Fröccsterasz között)
Nyitva: 13:00-22:00
Tel: 06302417760

Biztos valami mélyre elásott náci törzsőrmester él bennem, azért rajongok ennyire az egységesített autókért, gyerekkoromban például még úgy terveztem, hogy majd veszek egy szigetet, és ott ugyanolyan színű, környezetbarát miniautókkal lehet majd csak közlekedni.

Ezért jöhettem komoly izgalmi állapotba, amikor megtudtam, hogy végre Budapesten is rendbe teszik a taxik színét, egységesítik őket, ahogy a világ legtöbb, jól működő nagyvárosában azt már rég megtették. Jó az, ha egyből ki tudod szúrni a taxit, komolyabbnak, szolgáltatásszerűbbnek tűnik az egész biznisz, ráadásul pofát is ad a városnak egy jól megválasztott taxiszín. És a számítógépes grafikák alapján már látni lehetett, hogy ez a sárga menni fog a BKV új kékjéhez:

Na de: ma gyanútlanul sétálgattam a Fővám téren, amikor megláttam ezt a lámpánál: