Írtam egy posztot még tavaly a nagymamámról, akit elvittem Pestújhelyre, gyerekkora színhelyére, körülnézni. Nyolcvan év után először járta körbe azokat az utcákat, ahol gyerekkén futkározott, meg hordta a vizet. Azóta én is sokat biciklizek a környéken, egyrészt azért, mert errefelé lakom, másrészt azért, mert felfedeztem Pestújhely báját.
Itt megállt az idő.
Ha végigmegyünk a Pestújhelyi úton, az egykori önálló község főutcáján, egy komplett falusi-kisvárosi ellátórendszert találunk.
Alig találunk már cipészt Budapesten, de itt remekül elvan. Mellékesen át lehet venni az előhívott fotókat is nála. Nagymamám emlékszik, hogy a 30-as években ugyanitt állt ez a cipőműhely, akkor még Berkó Béla cipész boltjaként.
Több vegyesbolt is található az utcában, ezzel a névvel. Nem CBA, meg Spar, azok nem nagyon tudtak megkapaszkodni ezen a vidéken.
Persze ott van nem messze a fodrász is. Nyugodtan időzzetek el a fotó részletein, a kirakaton a függönnyel, a dupla lábtörlőn, a sallangmentes feliratokon.
Virágbolt. Kipakolja, ami van. A cégér az utcán hever.
Egy komoly szakma következik az iparosok után, az egyik sarkon egy könyvelőt találunk. A gipsz ión oszlopfők alatt az ide belépők torka is elszorul egy pillanatra, biztos vagyok benne, hogy az odabent ülők legalább olyan méltósággal készítik a bevallásokat, mint a századfordulón élt kollégáik. update: állítólag ez hentes üzlet, és csak engem tévesztett meg az oldalsó cégtábla. Legközelebb, és bemegyek kérni egy kiló oldalast, vagy egy számlatömböt
Találunk egy Hivatalt is, pont az őt megillető építészeti megoldásokkal. A vakolat itt is mállik, de azért büszkén tartja magát a ház.
Üveges. A bejárat előtt valószínűleg a tulajdonos, aki kihívta a helyi fűnyíróembert. Épp a munkát ellenőrzi.
Nem fogjátok elhinni, fent a helyi rendőrkapitányság körzeti megbízott irodája. Rácsok fent, egy pisszenés sem hallatszik.
Jármű, jelentős csomagtérrel.
Aranyeső Eszpresszó. Odabent teljes a sötétség, csak a fröccs tetején csillan meg időnként a kinti napfény. Nem tudsz úgy elmenni a teljesen nyitott bejárat előtt, hogy ne követne tucatnyi szempár.
Az iskola udvara. Ezzel szemben találjuk az Emlék teret. Azután nevezték el így, hogy 1944-ben egy tízmázsás, kivételesen nagy bombát dobtak le itt, pontosabban az óvoda udvarára. Nem robbant fel. Szlatényi főjegyző utasította Kovács László tűzoltót és Barbarits István riasztóügyeleti parancsnokot, hogy szállíttassák át a bombát a temető mellé, ahol nem árthat senkinek. Nem tették, helyette a községháza udvarára vitték, és elkezdték saját szakállukra szétszerelni, kalapálni, hatástalanítani. Előtte a katonaságot is értesítették, de ők nem siettek a helyszínre annyira. Végül a bomba a piszkálástól felrobbant, több tucat embert megölve - általában iskolából hazafelé tartó gyerekeket, és élelmiszerjegyekért sorban álló nőket. Sejteni lehet csak, hogy Barbarits ötlete volt a bomba hatástalanítása, állítólag emlékművet akart készíteni a hatalmas monstrumból. Ő túlélte, de az eset után nagyon gyorsan elhagyta Pestújhelyet. Az Emlék téren azóta is kopjafa áll a robbanás áldozatai emlékére. (forrás: Buza Péter: Pestújhely Emlékkönyve, 1997, kapható: Rákospalotai Múzeum)
És persze van itt templom is, mindjárt kettő. Az egyik római katolikus, Keresztelő Szent János-templom, itt keresztelték meg Antall Józsefet, az egykori miniszterelnököt, aki Pestújhelyen született:
A másik Pestújhely-Újpalotai Evangélikus Egyházközség temploma:
Az itt közlekedő 124-es buszjáratot 2008 előtt 24-esnek hívták. Ebben az a különleges, hogy 1929-ben is így hívták, azóta változatlan névvel járja a Pestújhelyi utat. Ekkoriban azonban Gróf Andrássy Gyula út volt, de a korábbi nevei még figyelemreméltóbbak: volt ugyanis "Budapest Sugárút" és "Körút" is az 1900-as évek elején. Utóbbi azért is érdekes, mert én kanyart sem nagyon találtam benne, leszámítva a fenti templom körüli 30 méteres rádiuszú karikát.
Ez tehát a Pestújhelyi út, ahol a kerület fénykorában számtalan fűszeres, kereskedő és kocsma volt (Buza Péter könyve szerint 1912-ben 2800 lakosra 31 vendéglátóhely, a II. világháború előtt pedig 52 élelmiszer-kereskedő volt a kerületben). Volt tehát itt nagyobb nyüzsgés is, de az út bája kétségkívül ugyanaz, mint a megszületésénél.
Köszönet a BpXV blognak az érdekességek felkutatásában nyújtott segítségért.