Voltam én már a Garibaldi bisztróban, de nem született belőle írás. Ez már csak ilyen: mostanában egyre több étterembe látogatunk el Ádámmal, úgy, hogy abból aztán nem készül cikk, mert nem elég jók a helyek. Régebben majdnem minden második próbából készült valami, mostanában 4-5 étteremre jut egy olyan, amit érdemes megírni.

A Garibaldi külsőségekben mindig is erős volt, jópofa a dizájn, izgalmasnak tűnik az étlap, de az ételek nem voltak annyira jók, hogy cikket érjenek az Egy nap a városban blogon. A napokban visszanéztem hozzájuk, az eső bezavart az étterembe egy ebédmenüre, és bár ízekben még mindig nem bajnok a Garibaldi, a kiszolgálás minősége miatt most már írok róluk egy cikket.

Kezdjük azzal, hogy amikor a zuhogó esőben zártam le a biciklimet, az egyik pincérlány kisietett hozzám, és felajánlotta, hogy rakjam le inkább a zárható különteremben, ők vigyáznak rá, és így nem lesz csupa víz a nyereg, amikor ebéd után továbbindulok.

Belépéskor mindenki hangosan köszönt, a főpincér meg beszélgetett a vendégekkel: láthatóan ismert mindenkit, és őszintén érdeklődött arról, hogy ízlett-e nekik az ebéd. Vagy legalább őszintének tűnt: az a fajta kedvesség volt ez, amivel Kaliforniában találkozol. Nem vagy biztos abban, hogy tényleg az volt az eladó életének a legszebb pillanata, amikor beléptél az üzletbe, de azért kedves, hogy ezt próbálja elhitetni veled (mondjuk ezzel engem halálba lehet idegesíteni, de tudom, hogy rajtam kívül mindenkinek bejön ez a kaliforniai előzékenység).

Aztán jött a rendelés. A menü jól hangzott, előételnek jött a mascarpone krém rákkal és caprival: rendben volt a fogás, bár a tányér legértékesebb eleme a remek kenyér volt:

Másodiknak hagymalevest kértem, ez sem okozott nagy meglepetéseket, lehetett volna valamivel ötletesebb az ízesítés, de így visszafogottan biztos jobban megfelel a zömében üzletemberekből álló törzsközönségnek:

Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy melyik főételt válasszam: kíváncsi voltam, hogyan készítik a rántott sertéscombot, tetszett az is, hogy juhtúróval volt töltve, de a kapor elbizonytalanított. A kevés kapor jó, a soktól viszont rosszul vagyok, mert eszembe jut az az élmény, amikor 29 évvel ezelőtt az óvó nénik belém tömtek egy tál kapormártást, én meg viszonzásul sugárban hánytam le az összeset (Kudos!). Elmondtam a dilemmámat a pincérnőnek, aki sajnos nem tudta megmondani, hogy mennyi a kapor a húsban, de megígérte, hogy rákérdez a séfnél.

Aztán ennél is többet tett: eltűnt egy percre, majd visszatért, és elmesélte, hogy megkóstolta a tölteléket, amiben az első pillanatban kissé dominál a kapor, de utána már inkább a juhtúró kerül az előtérbe, és a hús amúgy is zárójelbe teszi a fűszer intenzitását.

Na ilyet még egyetlen pincér sem tett értem.

Kirendeltem tehát a húst, ami szintén finom volt, a rizsbe sem tudtam belekötni, de rajongani sem lehetett a fogásért.

A közepesnél azért jobb menü mélypontja a desszert volt, túl édes, túl gejl lett a fehércsokoládé mousse kávéöntettel, meg sem ettem az egészet.

De. Kétezer forintért ezen a környéken a négy fogás nem sok. Az ételek egyike sem volt varázslatos, vagy különösen jó, de a desszertet leszámítva egyik sem volt rossz. És a környezet nagyon rendben van, olyan részletekre is odafigyelnek, mint az apró textiltörülközők sokasága a mosdóban, vagy a rendes sávszélességet nyújtó wifi. És a személyzet tényleg utolérhetetlen volt a teszten.

Szóval így.

Garibaldi bisztró
1054 Budapest, Garibaldi utca 4.
TeL +36704364447
H-P: 8 - 22

Szeptember 9-e van, és szerintem elég sok embernek van beírva a naptárjába: ma nyit az il Bacio di Stile. Az Andrássy út legújabb üdvöskéje, a Docler Holding iszonyú pénzből felhúzott háromszintes, 4000 négyzetméteres luxusáruháza azoknak is kötelező látványosság, akik Budapest iránt igen, a Louis Vuitton iránt viszont egyáltalán nem érdeklődnek. Egy hete már képek is szivárogtak ki a palotából, ezeket itt találjátok.

A szomorú, hogy bármilyen belső térről, üzletről készült képet nézel ezek után, silánynak, olcsónak fog tűnni. Pedig pont akarok ajánlani nektek egy ingyencsokizási lehetőséget nem messze az il Baciótól, de ha most megmutatom az itt készült fotókat, csak kacagni fogtok.

Pedig tényleg vidám hangulatot áraszt a Jókai térről a cukorkákat körbetekerő piros óriáskerék:

Meg a bonbonokat szállító kisvasút:

Meg a cukorka-kaleidoszkóp:

Játékossá teszik az utcaképet, jobb kedved lesz, ahogy elhaladsz mellettük. Ez a múlt héten nyílt Bonbonetti üzlet kirakata.

Olyannyira működik a trükk, hogy az emberek gondolkodás nélkül fordulnak be az ajtón, hiszen a cukor és a játék látványa együtt elviselhetetlen erősséggel szólítja elő belőlük a gyermeket.

Odabent nagyon készséges és udvarias kiszolgálókkal találkoztunk, meg egy nagy darab, laza, mindenkivel szóba elegyedő külföldivel, aki tuszkolta a zselés cukorkákat az emberek zsebébe. Először azt gondoltam, hogy az utcáról jött be, és más számlájára mikuláskodik itt, de aztán felvilágosítottak, hogy ő valami Európa-szintű főmufti. Jópofa arc.

De ami még ennél is fontosabb: ki vannak téve ingyenesen kóstolható bonbonok:

Ha másért nem, ezért mindenképp érdemes benézni. Meg a játékvasútért, persze.

Bonbonetti
Budapest, Andrássy út 44.

Ahogy az egy rendes gyorséttermi forradalomhoz illik, Budapesten is egyre több ország tipikus ételei köszönnek vissza az üveglapok mögül. A hamburger mellett megjelentek a pho levesezők, az olaszos tésztabárok, a papírdobozos thai kaják is.

Sőt pirogot is lehet kérni lakókocsiból. A Pirog-Da büfé már évek óta árulja a tipikus orosz ételt a XV. kerület szélén, egy Lidl parkolójában, így aztán ideje volt, hogy én is kipróbáljam.

Egyébként otthon édesanyám sokszor készített pirogot. Általában darált húsos cuccal töltötte meg, az egész kábé akkora volt, mint a hüvelykujjam, az átmérője nem volt nagyobb négy centinél. Egy ebédre meg tudtam enni úgy hatot-nyolcat.

Éppen ezért, amikor láttam, hogy a Pirog-Dában maximum három pirogos pakkokat készítenek elő, kicsit meglepődtem. Nyilván lehet kérni ötöt is, de valami oka azért lehet, hogy az étlapon legfeljebb háromig számolnak. Kettőt kértem én is, mint Bud Spencer a tojásból:

Úgy is jártam:

Hatalmas pirogok, mintha egy fél lángost hajtogatnál össze. Ha nem vagy nagyon éhes, eggyel is jóllaksz, kettőtől nekem már repültek a gombok. Körülöttem viszont mindenki hármat kért, vagy menüben: egy óriás hamburger egy piroggal és sült krumplival. Itt nincs helye a finomkodásnak, ide tényleg zabálni járnak az emberek. És ne értsétek félre, ez nem egy rossz dolog. A hedonista zabálásnak megvan a helye a gasztronómiában, és ez a Lidl parkolója. Jelen esetben.

És a Pirog-Da pirogot tényleg lehet önfeledten, örömmel zabálni. Az olajban sült kelt tészta önmagában nem olyan finom, mint amit otthon készít az ember (valószínűleg az olaj miatt), de egyébként kellemesen telít, a húsos pirogban lévő ragu pedig kimondottan jó. Sőt kiváló. Beletömködnek még egy kis zöldséget meg sajtot, hogy kiegyensúlyozott legyen a táplálkozás. Zseniális.

A tulajdonosok arcról ismerik meg a törzsvendégeket, és tudják, mit fognak kérni. Sokan leadják a rendelést, és mennek bevásárolni. Általában pirogot kértek, amíg ott voltam, meg hamburgert, pedig készítenek hot-dogot, csevapcsicsát, tortillát, juhtúrós csirkesalátát is. Orosznak tűnik, pedig elég nemzetközi a konyha lakókocsi.

Afölött pedig, hogy egy pirog 320 forint, kettő meg 600, nem tudok napirendre térni.

Tudom, eléggé kiesik a legtöbb embernek, esetleg egy hétköznapi vári cukrászdás kiruccanáskor útba lehet ejteni, este kilencig.

Pirog-Da
Budapest, 1157, Erdőkerülő u.36.
Nyitva hétköznap 09:00 - 21:00

Tamásnak köszi a tippet.

Azért vannak ennek a folyamatos Budapest-felfedezésnek húzós pillanatai is. A blogon legtöbbször a jó élményeket hangsúlyozzuk, vagy néha a nagyon rosszakat, utóbbit annak érdekében, hogy el tudjátok kerülni az adott helyet. Sok átlagos célpontról viszont nem írunk még akkor sem, ha egyébként az élménynek van egyfajta bája, vagy éppen kalandos út vezet hozzá.

Most úgy döntöttem, megosztok egy ilyet veletek.

Nemrég kaptunk egy nagyon hasznos olvasói levelet, ami egy fülöp-szigeteki és egy afrikai büfét ajánlott, és mellékesen megemlített egy afrikai éttermet is a Wesselényi utcában. Felületesen olvastuk valószínűleg ezt a részt, pedig jól oda kellett volna figyelni a szavakra.

Van egy kameruninak nevezett étterem is a Wesselényi utcában a Körút-Csengery közötti részen, még nem ettem ott, mert kiszámíthatatlan a nyitva tartás= igazi afrikai :)
Mindenesetre az afrikai konyhán belül a kameruni az egyik legjobb, legizgalmasabb!

Két dolgot kellett volna jobban kiemelni magunknak, a "kiszámíthatatlan nyitva tartás" és a "még nem ettem ott" szókapcsolatokat. Utóbbi lehetővé teszi, előbbi pedig valószínűsíti a kellemetlen élményt.

Mi Csabával egyik délután kipróbáltuk a fülöp-szigeteki büfét (hamarosan poszt is készül erről), ecettől kissé megterhelt gyomorral elsétáltunk az African Sensation nevű szuterénbe. Morgolódtunk egy sort a Nagykörúton kívül falszerűen kezdődő lehangoló városképről, majd bekanyarodtunk, le a lépcsőn, be az ajtón.

Ekkor megcsapott egy másik kontinens illata. Legalábbis úgy gondoltuk. De lehet, hogy csak régen szellőztettek. Kissé áporodott volt a levegő, ez biztos.

Sehol senki, nagyokat köszöntünk, és hátrasétáltunk a nagyterembe, leültünk egy asztalhoz.

Megjelent a pincér is. Legalábbis én azt gondolom, ez lehetett a titulusa. Nem a standpapucsból gondoltam, amiben kislattyogott a konyhából. Nem is abból, hogy nem köszönt, és csak méregetett minket a távolból. Abból jöttem rá, hogy odasétált végül az asztalunkhoz, végig meredten Csaba szemébe nézve, két kezét a képzeletbeli tányérjaink helyére tette, kihívóan rátámaszkodott az asztalunkra, és intett a fejével, hogy na mi van. Vagyis alapvetően érdeklődő volt.

Amerikai filmekben ilyenkor valami oltári bunyó következik, fotózás helyett én is erre készültem.

Csaba arcán nem volt már egészen őszinte a mosoly, mindkettőnknek eszébe jutott, hogy nincs térerő odalent. Ezt előtte ellenőriztük. Nem volt kapcsolatunk a külvilággal.

"What do you want?" - jött aztán a rövid kérdés. Innen angolul folyt a társalgás az emberünkkel, elmagyaráztuk, hogy enni szeretnénk, és előtte étlapról választanánk. Ekkor megenyhült. Kihozta az étlapot, de kiderült, hogy az azon szereplő dolgokra ne számítsunk. "What do you have?" - folytatódott a mély filozófiai társalgás, elmagyarázta, bólogattunk, mire kihozta ezt:

Nem volt ismeretlen előttem a tányér tartalma, a Savannah étteremben szinte pont ilyet kaptam, amikor tipikus afrikai ételt kértem. Akkor és most is feltűnt, hogy a körülöttünk lévő asztalnál az afrikai származású vendégek egész mással táplálkoznak.

Betoltuk a fűszeres, zöldséges rizst a plantainnal és/vagy sült yamgyökérrel (tájékoztatásunk nem volt teljes körű, kinézetben a banánnal, ízben a burgonyával van rokonságban). A raguban az afrikai spenóton kívül leginkább marhahús volt, az állaga és a kinézete alapján a legsilányabb, ami a piacon kapható, alig bírtuk elrágni. Ezt leszámítva - sok hús egyébként sem volt benne - az étel egész ehető volt, bár néha egy kis füstölt hal íz is beletódult a szánkba, de nem tudtuk, hogy ez honnan származhat. Csaba, aki eddig csak a saját konyhájában ismerkedett a kameruni ételekkel, szintén érdeklődve tolta befelé a cuccot.

Váratlanul felbukkant egy jól öltözött emberke is az asztalok körül, aki már jobban tudott kommunikálni, komplett mondatokat formált angolul. Kicsit szürreális jelenet volt, ahogy az előzmények után joviálisan megjegyzi: ez Budapest legjobb afrikai étterme. Sürgött-forgott, meg úgy egyáltalán.

A számlán az étel 3500 forinttal volt feltüntetve, mondanom sem kell, az étlapon a legdrágább tétel kétezer forint volt. De hát így jár, aki a séf ajánlatát kéri, gondoltuk.

Kiérve a Wesselényi utcára, furcsa szagok tódultak az orrunkba. Nem ismertünk rá Budapest illatára, idegennek éreztük. Ez is mutatja, milyen jól lehet akklimatizálódni bárhol, ha az embert kicsit befenyíti a pincér, és alig kap levegőt.

Zseniális. Mi nem megyünk többet, de akinek kedve van kalandozni, csak bátran. Nagyon-nagyon bátran.

Sensation
Cím: Budapest, Wesselényi utca 49.
Nyitva: ki tudja, ugye

E heti hirdetőink a Csupa Nő rendezvény szervezői, akik egyedülálló kiállítással és vásárral készülnek - hölgyeknek.

Igazából az a fura, hogy eddig nem terjedtek el a Csupa Nőhöz hasonló rendezvények. Mert ugye általában tematizált eseményekre járunk el, hol gasztronómiai, hol kulturális vagy lakberendezéssel foglalkozó vásárra, ahol a hölgyek és az urak számának eloszlása közel állandó. Vannak aztán olyan kiállítások, ahová inkább férfiak járnak el, de ezek nyilvánvalóan undorító kéjpartik, leginkább.

A Csupa Nő rendezvény azonban a hölgyeket célozza meg. A szervezők szándéka szerint megpróbálnak válaszokat adni a "hétköznapok során felmerülő kérdésekre", olyan témákkal és úgy tálalva, ahogy nekik a legjobb, ahogy ők akarják ezeket befogadni. A rendezvény hat, a nők többségét leginkább foglalkoztató téma köré épül: életstílus-átalakítás, gasztronómia, egészség, otthonteremtés, család és a női lélek. Minden témának egy vagy több moderátora lesz, akik több színpadon beszélgetnek érdekes emberekkel, mutatnak be izgalmas dolgokat, vonják be a közönséget egy közösségi élménybe.

A nagyszínpadon például Tatár Csilla házigazda az Infinity design képviselőjével bemutatja, hogyan készülhetnek izgalmas táskák hulladékból. Egy másik alkalommal Lakatos Márk vezetésével egy hölgyet "alakítanak át" a színpadon, bemutatva, mikre kell odafigyelni az egyéni stílus kialakításánál.

A Légy egészséges! szekcióban a nőgyógyászati problémáktól kezdve a plasztikai műtéteken át a családközpontú szülésig mindenféle témákat érintenek meghívott orvosokkal, de az is kiderül, hogy milyen pozitív hatása lehet, ha az ember aktívan zenél otthon. Anélkül persze, hogy különösebben sok időt töltene el a zenetanulással. Itt megszólal Presser Gábor, Ákos és Gesztesi Károly is.

Közben a női lélek titkait boncolgatják egy másik helyszínen, míg megint máshol női gasztrobloggerek mutatják be, mit lehet kezdeni a hűtőben található maradékokkal, mit tudnak összehozni úgy, hogy a nézők választják ki az alapanyagokat. Az Otthonszínpad eközben számomra új kategóriát nyit: "varróshow"-n ismerhetik meg a résztvevők, hogyan dobhatják fel egyszerűen az otthonukat, akár a régi bútorok tuningolásával.

A szervezők persze nem azt várják, hogy a hölgyek csütörtöktől vasárnapig otthon hagyják a családot: gyerek- és pasimegőrzővel is készültek, mindkét helyszínen remek játékokkal, utóbbinál pókerrel, csocsóval, bowlinggal, tuning autó tesztvezetéssel, elektromos dobolási versennyel és hasonló nyalánkságokkal.

Jól mutatja a Csupa Nő rendezvény erejét, hogy 30 ezer látogatóra számítanak a Hungexpo területén, amit a népszerű magyar hírességek felvonultatásával biztosítanak be: ott lesz többek között Ákos, Presser Gábor, Mező Misi, Gesztesi Károly, Gubás Gabi, Farkasházy Réka, Soma, Lakatos Márk, McMenemy Márk, Segal Viktor, Hegyi Barbara, Oravecz Nóra, Andor Éva, Várkonyi Andrea, Papp Gergő, Váci Gergő, Tatár Csilla, Demcsák Zsuzsa, Joshi Bharat, Gombos Edina.

Ezen a hétvégén tehát a nők lesznek a középpontban.

A jegyárakat itt találjátok, a részletes programokat itt, az esemény Facebook-oldala pedig folyamatosan frissül.

Csupa Nő – Vásár és figyelem csak Neked!
Cím: Hungexpo, Budapest, 1101 Albertirsai út 10.
Időpont: 2013.09.05-2013.09.08