Hivatalosan jövő kedden, valójában már most hétvégén beindul néhány előrehozott programmal az őszi Placcc fesztivál. A rendezvény a kezdetek óta érdekel minket, rendszeresen be is számolunk izgalmas kísérletekről, most viszont olyan sok érdekességet látok a programok között, hogy egy teljes beharangozó posztot szentelek nekik.

A fesztivál azért nagyszerű, mert a végletekig nyitott és befogadó. Őrültebbnél őrültebb ötleteket lehet megvalósítani a nem egyszer amatőr művészeknek, ennek pedig két kimenetele lehetséges. Vagy egy kínos próbálkozást láthatunk, vagy egy igazán jó, inspiráló, egyedi élménybe futunk bele. És a Placcc mindkettőből tartogat számunkra néhányat, előre pedig nem lehet tudni, melyik milyen lesz.

Adja magát, hogy most Forrest Gumptól idézzek a bonbonok változatosságáról, de ellenállok. Túl mainstream lenne ebbe a posztba.

Szóval a programokból a kedvenceim:

Non-stop lakásszínház - ONE IN ONE: BUDAPEST

Ha kíváncsi vagy, hogyan él Budapesten egy olasz-holland szerelmespár, ez az előadás neked való. Nem is előadás ez, inkább reality show, két művésszel a központban.

Szeptember 24. és 27. között ugyanis Malu és David mindenki számára megnyitja József Attila utcai otthonát. A négy napon bármikor fel lehet menni hozzájuk, és tetszőleges ideig nézni, ahogy élik az életüket, veszekednek, fogat mosnak, tévét néznek, vasalnak. "Saját életük valós élményeit egy 86 órás előadásfolyammá gyúrják össze." Fantasztikus. A belépőjegyhez jár egy telefonszám, amit fel kell hívni, mielőtt mennénk. Alapszintű angol nyelvtudás ajánlott.

• ONE IN ONE: BUDAPEST

2013. szeptember 24. (kedd) 8.00 – szeptember 27. (péntek) 22:00
Helyszín: V., József Attila utca – a pontos címért hívja a jegyen feltüntetett telefonszámot
Jegyárak: felnőtt 1500 forint, diák/nyugdíjas 1200 forint
Elővételes jegyárak szeptember 23-ig: felnőtt 1200 forint, diák/nyugdíjas 1000 forint.
Helyszíni jegyvásárlás: Cake Shop (1051 Budapest, József Attila u. 12.), az üzlet nyitvatartási idejében.
A belépők a produkció négy napján bármikor, akár többszöri belépésre jogosítanak, de az elővételes jegyvásárlás ajánlott.

Városi Ferenc

A Trafó kezdeményezéséről már a Facebookon írtam nektek, mert önmagában is érdekes kísérlet. Adott egy alkotói csapat (dramaturgok, színészek), akik úgy érezték, hogy a kilencedik kerületben valahogy nem úgy működik a közösségi összefogás és a kulturális érzékenység, mint kellene. így született meg Városi Ferenc, egy fiktív személy, egy átlagos kilencedik kerületi lakos, akit mindenki ismer, az utcabeli szikvizestől kezdve a védőnőn át, mindenki beszél róla, de őt magát soha nem látjuk, csak a szelleme lengi át egész Ferencvárost.

A projektbe a Trafó bevonta a Tűzoltó utca és a környék erre fogékony iskoláit, szervezeteit, itt lakó művészeket, újságírókat, lakókat. Sőt a BKK-t is, aki vállalta, hogy a kerületben lévő hangosbemondóján keresztül Városi Ferencről írt szövegeket játszik be.

A rendezvény már tart néhány hete, két előadás lesz a Placcc keretein belül:

• Városi Ferenc választása

slampárbaj és dis(-)kurzus az elmenetelről
2013. szeptember 29. (17h) és október 20. (15h)

• Városi Ferenc szerelme

anonim önsegítő vallomások
2013. szeptember 29. (19h) és október 20. (17h)

Bábeli Könyvtár

Idézem a sajtóanyagot, egyrészt mert tökéletesen átadja az eseményben rejlő lehetőségeket, másrészt mert fogalmam sincs, mire számítsak a leírtakon kívül:

A Bábeli könyvtár című előadás nézői átlagos látogatóként érkeznek meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókintézményébe, az Andrássy út 52. szám alá, ám ez pillanatok alatt megváltozik, mert a közönség tagjai a könyveket olvasva egy történet részeseivé válnak. Útjuk során a világirodalom legkülönfélébb alkotásaival találkoznak, az ismert és kevésbé ismert szövegrészletekből pedig egy polgárháború eseményei bontakoznak ki, amit a résztvevők a különleges játék segítségével vészelnek át. A Bábeli könyvtárban mindenki a saját előadása főszereplője, a végső történet pedig a részletekből áll össze.

A Dinamó Budapest nevű, fiatal alkotóművészekből és dramaturg hallgatókból álló csapat már jó ideje szervezi ezt az előadást, emlékszem, már akkor régi könyveket gyűjtöttek, amikor még fel sem ocsúdtam a Pamlényi Pál-élményemből. Elmegyek az előadásra, remélem, követni tudom az eseményeket. Olvasni mondjuk tudok, ezzel nem lesz baj.

• Dinamó Budapest: Bábeli könyvtár (interaktív színházi játék)

2013. szeptember 25.(szerda), 26. (csütörtök), 27.(péntek)
Időpontok: 18:00, 18:30, 19:00, 19:30, 20:00, 20:30
Találkozóhely: az Andrássy út és az Eötvös utca sarkán lévő posta előtti telefonfülkénél (VI., Andrássy út 53).
Jegyárak: felnőtt 1500 forint, diák/nyugdíjas 1200 forint
Elővételes jegyárak szeptember 23-ig: felnőtt 1200 forint, diák/nyugdíjas 1000 forint.

Aszfaltpilóták a budapesti utcákon

A svájci Asphalt Piloten csoport - két táncos, egy dj és egy street art művész - sétál Budapest utcáin, és a mindennapokban észre sem vehető részletére hívják fel a figyelmet. Fekete ragasztószalaggal rajzolnak a falakra, improvizált tánccal, zenével lepik meg az embereket, majd továbbállnak.

Tipikusan lehet kínos és érdekes is az előadás, bízom az utóbbiban.

• Asphalt Piloten (CH): Tape Riot

Időpontok: 2013. szeptember 24. és 25, mindkét napon 17.00-18.40 között
Helyszín: az indulási hely, valamint az előadás útvonala a http://www.taperiot.com/now.php közvetlen linken elérhető (kizárólag az előadás ideje alatt!).
A program ingyenesen látogatható.

Közösségi várostervezés

A holland Lotte van den Berg rendezőnő kiül Budapest egyik forgalmas pontjára, és beszélgetést kezdeményez az itt élőkkel, járókelőkkel, turistákkal. A rendezőnő a Bem rakpart Batthyány téri szakaszán arról faggatja az embereket, hogy mi hiányzik nekik a városból, mit és hogyan építenének ahhoz, hogy Budapestet a sajátjuknak érezzék. A közösségi brainstorming eredményeit a résztvevők leírják, lerajzolják, egyszerű eszközökkel modellezik. Az együttgondolkodás eredményét a tervek szerint a 2014-es PLACCC Fesztiválon mutatják be.

Akinek ötlete van, menjen beszélgetni. Kíváncsi lennék, milyen lenne az a Budapest, ami mindenkinek ideális.

• Lotte van den Berg, Daan ' Sas (NL): Building

Időpont: 2013. szeptember 27-28-29. (péntek-szombat-vasárnap) 14.00 -18.00
Helyszín: Budapest, I. kerület Bem rakpart Batthyány téri szakasza
A program ingyenes.

További programok és részletek itt.

Végh Júlia korábban levágott halfejeket festett, csak mondom. Azért tudtunk elkezdeni beszélgetni, mert volt egy remek sztorim Bangkok kínai negyedéből, a Yaowarat Road egyik mellékutcájából, ahol a félbevágott halak tátogva próbálták győzködni a vásárlókat a frissességükről. Csak az nézze meg, aki bírja az ilyesmit:

Szóval elkezdtünk beszélgetni és hamar kiderült, hogy

1: Júlia szemtelenül fiatal, még csak 23 éves
2: Ennek ellenére már sikeres festő, akinek komoly összegekért veszik a képeit. És veszik őket. A halfejeseket is.

Alig négy éves volt, amikor a nagyszüleinél zongorázás közben észrevett néhány csodás festményt a falon, ekkor döntött úgy, hogy festéssel szeretne foglalkozni, de tudatosan csak a gimnáziumban kezdett el felkészülni. Több órás rajzszakkörök jöttek hétvégente, éveken át. Akik közben hatottak rá: Gaál József, Alexander Tinei, Csernus Tibor, Antonio López Gracia, Pere Llobera, Caravaggio, és Turner.

A blog szempontjából viszont azért releváns Júlia, mert az utóbbi időkben intenzív Budapest-festészetbe kezdett. Szünet nélkül festi a saját Budapestjét, téli háztetőkkel, utcai jelenetekkel, nyári eseményekkel, még olyan szuperaktuális műve is van, amin az Erzsébet téri óriáskerék pörög. Nézzétek csak, nem hazudok:

Jó ez, mert Júlia ugyanúgy fiatal, mint Mondik Noémi, ugyanúgy fontos téma neki Budapest, csak egészen más az eszköztára és az üzenete a lakótelepen felnőtt, Painttel alkotó művésznek, mint a belvárosi, olajjal dolgozó Júliának.

És persze ott van Marcus Goldson is, akiről már többször írtunk, és aki szintén bele van szerelmesedve Budapestbe, ahogy a képeinek köszönhetően sok külföldi is:

És mindegyik kép ugyanannyira igaz, ugyanannyira része annak a városnak, amit nem a központi döntések, hanem a lakók és vállalkozók kreatív energiái, meg az ilyen művek miatt lehet egyre jobban szeretni.

E heti hirdetőnk a Flight Refund, akik segítenek, ha a reptéren futunk bele valami váratlanba.

Aki gyakori látogatója a reptereknek, tudja, hogy nem minden megy zökkenőmentesen. Ha más nem, egy ismerősünk meséli, hogy elkeverték a csomagját, órákat késett a járat, vagy nem engedték felszállni.

Aztán amíg a valóságban bele nem futunk egy hasonló kényelmetlenségbe, el sem hisszük, hogy ez gyakori dolog. Mindig mással történik meg a baj, aki aztán vár a légitársaságtól a pénzre, de az sosem jön meg. Vagy aki bele sem vág egy hosszadalmas kártérítési procedúrába, mert végül is odaért a repülő. Vagy épp bukta a szállodai foglalót, de az "nem olyan sok".

Amikor aztán végül velünk is megtörténik hasonló eset, nekünk kell dönteni. Belevágunk-e egy fárasztó eljárásba, vagy inkább hátradőlünk Martinit kortyolgatva, és hagyjuk a fenébe az egészet.

Pedig lehet mindkettőt egyszerre: bejelented az igényedet egy érdekképviseleti oldalon, és a többit elintézik helyetted. Mindezért csak akkor fizetsz, ha ténylegesen kapsz pénzt a légitársaságtól. Egyébként ingyen tettél egy próbát.

A Flight Refund oldalán kell regisztrálni, és kitölteni egy online űrlapot. Persze ezután is követed az eseményeket, de a Flight Refund a dolog nagy részét leveszi a válladról: kideríti, jogos-e a kártérítési igény, megkeresi a légitársaságot, képviseli az érdekeidet, nyomást gyakorol. Minden esetet egyedileg kezelnek.

Becslések szerint nagyjából minden kétszázadik járat eseténél fordul elő olyan esemény, ami az uniós szabályozás értelmében kártérítési kötelezettséget von maga után. Ezek közül viszonylag kevés esetben jut el a dolog konkrét pénzkifizetésig, és ennek több oka van.

Egyrészt az utasok nem tudják, hogy az Európai Unión belül valamennyi közlekedési módot átfogó utas-jogi rendszer jött létre. Hogy meghatározott, mikor jár a kártérítés, és mennyi.

Másrészt sok utas a bonyodalmas ügyintézéstől illetve a jogi procedúrától megrettenve inkább bele sem vág egy kártérítési ügybe. Tapasztalatok szerint egy kártérítési igény érvényesítése hosszadalmas jogi és adminisztratív folyamat, de egyáltalán nem igaz, hogy az ügy végigvitele több pénzt emészt fel, mint egy kártérítés. Mivel a Flight Refund, mint említettük, sikerdíj alapon működik, csak a ténylegesen visszautalt pénzből kapnak részesedést.

Az alábbi esetekben jár kártérítés:

- járat törlése
- 3 óránál hosszabb késés (ennyivel később száll le a gép)
- túlfoglalás

Az alábbi esetek képeznek kivételt:

- vis major esetén nem jár kártérítés (sztrájk, időjárás, háború, váratlan külső körülmény, stb.)
-EU-n kívül üzemeltetett légitársaságok járatai, ha EU-n kívüli reptérről szállnak fel (ha EU-n belülről indul, rá is vonatkozik, ebben az esetben is érvényesíthető a kárigény)

Ja, és nagyon fontos: a két éven belüli ügyeknél még most sem késő az ügy elindításához. A lényeg, hogy bizonyítékot gyűjtsön mindenki, akivel ilyen eset történik.

Részletek itt.

Írtunk már a Finomítóról korábban, akkor Budapest legbársonyosabb burgerének neveztem el a cuccukat. Aki már beleharapott az ottani hamburgerbe, érti, miért mondom ezt.

Két dolog miatt írok ismét a helyről. Egyrészt azért, mert fél év eltelt, és odabent ugyanazt kapjuk, mint az első nap. Ugyanazt a figyelmet, jó kiszolgálást, lelkes tekinteteket, és ugyanazokat a remek gyorskajákat. A srácokon a fásultság legkisebb jele sem látszik. Ezt a facebookos oldalukon is látom:

Másrészt: nemrég három új burgert kísérleteztek ki.

Az egyik bárányból készült.

Kipróbáltam.

Olyan rohadék jó, hogy muszáj volt posztot írnom róla. Itt van:

Harapás után, ahogy a Finomító burgereknél megszokott, a falat szétomlik a szájban, pillanatok alatt homogén masszát létrehozva. Ebben a falatban aztán egyenként küzd az életéért az édes-savas paradicsomlekvár, a spéci joghurtos szószba rejtett menta (menta!), az uborka és a hagyma, meg persze a bárányhús utánozhatatlan íze. Amiért eddig nem rajongtam, de ebben a kontextusban kóstolva én lettem a legnagyobb bárányrajongó. Bárányt mindenkinek!

Arra pedig nem gondoltam volna soha, hogy a menta jó lehet hamburgerben. Pedig zseniális.

A Finomítóban lévő két másik új burger a Csirke és a Vega, előbbi csirkemellből készül, utóbbi nagyon nem. Egyikből sem sikerült igazán jót ennem soha, de a bárány után most már kíváncsi vagyok, itt hogyan készítik. Főleg hogy az egyik vásárló előttem dicsérte fennhangon a vega változatot.

Örülök a Finomítónak, egyrészt hogy a Széll Kálmán tér környékére is elhozták a minőségi gyorskaját, másrészt hogy láthatóan sokkal többen állnak sorban, mint amennyit a nyitás után láttam. Ami azt jelenti, hogy maradnak. Megvetették a lábukat, bejáratták a helyet, így hamarosan várható a versenytársak megjelenése. Ami sosem baj, mert magas a szint, amit meg kell ugrani.

A bárányburger pedig mindenkinek kötelező itt, még annak ellenére is, hogy az ilyen rajongásnak mondjuk Jászladányban manapság van egy minimális kockázata. Persze a birka nem bárány, és erre a rendelésnél felhívták a figyelmet a Finomítóban is.

Finomító Kantin
Cím: 1027 Budapest, Varsányi Irén u. 33.
Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 11:30 - 20:00

A cím nem a kiállítás kritikája, inkább csak az összefoglalója. Van is kint egy kép pont ezzel a címmel, amiből talán kiderül, hogy milyen hangulatban vannak mostanában a fiatal plakátkészítők. Vagy az ország. Vagy a zsűri:

Kritika nélkül persze nincs normális ARC, a képek akkor is a közhangulat romlásáról beszélnének, ha az elmúlt három-nyolc évben akkorát léptünk volna előre, hogy a svájci gazdasági szakemberek a szingapúri kollégáikkal készítenének élő láncot az ország körül, csak hogy megakadályozzák a további expanziót. De nem történt semmi ilyesmi, sőt, a kiállított képek alapján évről évre magasabban áll a szar, ami egyébként többé-kevésbé meg is felel a valóságnak, és ami nagymértékben megkönnyíti az ötletelést. Zürich belvárosában sokkal nehezebb frappáns módon eltalálni a társadalmi-gazdasági problémákat, itthon viszont van elég muníció a művészeknek.