Hétfőn vége a 175 éves sztorinak, örökre bezár a vidámpark. Lehet ennek persze örülni is, hiszen a helyét a sokkal jobb állapotban lévő Fővárosi Állatkert veszi át, és remek tervek vannak a terület hasznosítására, de egy történet akkor is véget ér.

Éppen ezért tegnap kimentünk és készítettünk egy búcsúvideót, hogy ti is lássátok, milyen volt a vidámpark, mielőtt örökre bezárták.

update: a hely a poszt írása óta bezárt

Eredetileg a Baldaszti's Grand volt itt, a tulajdonos nem is változott, csak a név, meg a koncepció: mostantól ázsiai kajákat ehetsz az Andrássy út 8-ban. Egészen pontosan indokínait, szóval burmait, kambodzsait, laoszit, malajziait, szingapúrit, thaiföldit és vietnamit. Legalábbis ezt takarja a gyűjtőfogalom, de az étlapot átnézve főleg vietnami és thaiföldi ételekbe fogsz botlani.

A hely ebben a formában nagyon új: szeptember elején nyílt, és főleg attól lehet hiteles, hogy Baldaszti Péter mellett a vietnami divattervező és hobbiszakács, Anh Tuan a tulajdonos. A konyhában meg thaiföldi, laoszi, vietnami és magyar szakácsok készítik az egyébként egész megfizethető ételeket. Az előételek ezer forint körül vannak, a főételek többsége 2000 forint körül jár, háromezerig már nem is nagyon jut el semmi.

És ahhoz képest, hogy hivatalosan még meg sem nyitottak, hétköznap kora délután is volt élet az étteremben. Sőt, két asztallal odébb Habony Árpád és Rogán Antal tárgyalt meg nyilván nagyon fontos dolgokat, szóval így egyétek nyugodtan a tésztákat, wokokat meg a többit.

A hely kellemes, az étel meg tényleg jó. Előételnek ezt a rákokból készült fasírtot kértem, kicsit olajos volt, és elbírt volna még némi citromfüvet, de bármikor jöhet újra:

Utána befutott a pad thai is. Kicsit talán steril fogás, még mindig hiába keresem a legyőzhetetlen műanyagszékes bangkoki büfék ízvilágát Budapesten, de a Madame Noi nem is próbál úgy tenni, mintha ezeknek lenne a rokona, ez más kategória. A valamivel visszafogottabb mezőnyben viszont ez a fogás is megállja a helyét, kicsit talán túl nyúlós volt a tészta, és jöhetett volna valami garum is mellé (sós, erjesztett hallé), hogy azzal lehessen sózni, még egy kis lime-ot is el bírtam volna viselni, de egyébként tagadhatatlanul ázsiai volt a fogás, a hely kialakításához meg elhelyezkedéséhez képest egész olcsón: 1750 forintba került.

És ami a leginkább meglepett: mennyire jól megy hozzá az olaszrizling (500 forint decije).

Amire még érdemes készülni: a végösszeg mellé automatikusan hozzászámolnak 12 százalék felszolgálási díjat.

Összefoglalva: jó ázsiai hely, ahová kicsit reprezentatívabb kajálásokat is szervezhetsz úgy, hogy nem kell otthagyni a félhavi fizetésed. Welcome!

Madame Noi
Budapest, Andrássy út 8.
06309821643
H-Sz: 11:30-24:00
Cs-V: 11:30-01:00

Legutóbbi írásunkra, az egy kis lakásból kialakított két nagyra nagyon sokat írtatok: legalább tíz remek budapesti lakásról küldtetek képeket, amiket a közeljövőben rendre fel is keresünk majd. A sort egy újlipótvárosi lakással kezdtük, amit a belső udvarról nézve senki sem gondolna menőnek.

És ha másfél évvel ezelőtt léptél volna be az ajtón, a teljes átalakítás előtt, tigrisbukfencben menekültél volna. Mint a legtöbb budapesti lakásból. Fel sem merülne benned, hogy élhető teret lehet varázsolni ezekből az apró terekből, ebből a behajló plafon alatt nyögő 62 négyzetméternyi pesszimizmusból:

Na és most elájulsz:

A budapesti gofri evolúciója nekem három sarokponthoz köthető: Jégbüfé - Habos gofri - és most már: Go-Free. Kezdtük tehát a Balatont idéző, rendíthetetlenül nosztalgikus, bagamérisapkás kiszolgálástól a "gondoltunk egyet, és kitalálunk valami jót"-on keresztül a húháig. A kérdésig, hogy eddig miért nem szerettem a gofrit?

A Go-free gofrija ugyanis annyira bejött a népeknek, hogy a Dohány utca után most a Teréz körúton is nyitottak egy üzletet. Nekem meg az jött kapóra, hogy Évi bevásárolt egy 2030 forintos bónuszt a Brigádtól, amiben négy (négy!) gofris volt két shake-kel az új helyen.

Tegnap volt az utolsó lehetőség a levásárlásra, hát persze hogy akkor mentünk. A srácok űzött szeméből következtetve nem voltunk egyedül ezzel. Kikértük a csokiöntetes-banános és vaníliafagyis-tejszínhabos gofrinkat, ezt kaptuk:

Zseniális. Most először éreztem, hogy igazán szeretem a gofrit. A külseje ropogós a ráégett cukortól, a belseje puha a vajtól (és persze a cukortól), a feltétek jó minőségűek, és sok cukrot tartalmaznak. Az asztalon pedig egy üvegben természetesen találunk még cukrot is, hogy akinek mindez kevés lenne, garantálja magának a diabéteszt.

De ez mindegy. Aki ide betévedt, az már eleve elkárhozott. És ha már egyszer bűnre adjuk a fejünket, ne finomkodjunk, csavarjuk maximumra a potmétert. Még akkor is, ha a gyomorégés reggelig fog tartani - mint az én esetemben.

A Go-free különlegessége, hogy a tésztát Belgiumból hozatják, amit a gofri őshazájának tekintünk. Itt eleve több mint egy tucat variánsa létezik a németül waffelnek, angolul waffle-nek mondott rácsos tésztának. Szóval jön a mélyhűtött, titkos összetevőket tartalmazó cucc, a srácok meg megsütik ezzel:

Érdekesség, hogy gyöngycukrot tesznek a tésztára, és ide-oda forgatják, hogy mindenhol átjárja az anyagot az édes íz. Az eredmény egy nagyon vastag, vajas, kíméletlenül édes tészta, a hedonizmus csúcsa, pedig a feltét még csak most jön.

Ha Nutellásat kérsz, nem "valamilyen mogyorókrémet" raknak rá, hanem Nutellát. A vaníliafagyi Carte d'Or, a tejszínhab sűrű, masszív. nincs semmi kispórolva, és mindenből az adott szintnek megfelelő legmagasabb minőséget szerzik be. Ez azt jelenti, hogy nem kézzel készítik a tejszínhabot, és nem ültetnek saját mogyorófát, hiszen ez egy gofrisütő, nem fine dining. De a saját szintjüknek megfelelően a maximumot hozzák.

A Bónusz Brigádos árakat fent látjátok, egyébként egy gofri 350 forint üresen, a feltétek pedig 150 és 220 forint között mozognak, vagyis barátiak. Főleg ha a tészta vastagságát nézzük. Van reggelijük is, hasonló módszerrel árazva: 110 forint egy tojás, a feltétek pedig 100-asával dobálják felfelé a végösszeget.

És még egyszer: nagyon finom a gofri, de a cukortartalma vetekszik az aszúeszenciákéval, szóval csak óvatosan.

Go-free Bar
Budapest, Teréz körút 50.
Nyitva hétfő-péntek 7:30 - 23:30, szombaton 17:00 - 23:30

A Bónusz Brigád az Egy nap a városban blog hirdetője

Az új budapesti éttermek egyre ügyesebb közösségi kampányt folytatnak. Így aztán nyitáskor nem egy légüres térbe, hanem egy néhány száz-, vagy ezer facebookos rajongóval megerősített igénybe zuhannak bele: hasonló a hatásmechanizmus, mint az iPhone-oknál, amikre világszerte sorok várnak a kereskedés első napján, pedig a legtöbben még nem is tudják, hogy a telefon milyen. De kell nekik.

A budai Nemo saját magát szívatta meg, amikor:

1: egy létező igény kielégítésével próbálkozott
2: ezt még az átlagosnál jóval ügyesebben kommunikálni is tudta a Facebookon.

Ennek köszönhető, hogy a nyitás napján, de még másnap is pillanatok alatt kifogytak mindenből, a halak úgy tűntek el a minőségi kajákra éhes budai gyomrokban, mint tonnányi planktonok a bálnák szájában, a személyzet izzadtra rohangálta magát, a szagelszívó meg maximális fordulatszámon pörgött a beüzemelés utáni instant halálba.

Hát így. Soha nagyobb bajuk ne legyen.

Lényeg, hogy a Nemóval nagyon rátapintottak a lényegre a tulajdonosok: a TheBigFishez vagy a Halkakashoz hasonló, könnyű, friss halakat kínáló helyekre óriási igény van Budapesten, mert majdnem mindenki evett már valami hasonlót egy tengerparton, majdnem mindenki tudja, hogy ez jó, és majdnem mindenki érzi ennek a hiányát Budapesten (ugye eleve ötödannyi halat eszünk, mint az európai átlag).

De az étteremnek nemcsak a kínálata érdekes, hanem az elhelyezkedése is, várható volt, hogy a Mammut mögött, a Lövőház utcában elég gyorsan rátalálnak a vendégek a Nemóra, akár Facebook nélkül is.

Nekem mázlim volt, fél egy körül még sikerült megcsípnem egy helyet, utánam még egy asztalhoz fértek be vendégek, de miután sáskarajként letaroltuk a kínálatot, az utánuk következőket már haza kellett küldeni. Főleg, ha fish and chipset kértek, én viszont mást választottam: baby polipot 990 forintért, rántott tintahalat 890-ért, sült krumplit 490-ért és csapolt proseccót 390-ért. És ezt kaptam:

Láthatjátok, hogy az egy adag krumplihoz érdemes két fogást rendelni, különben nagyon megborul a hal-köret-arány.

A proseccót mindenkinek csak ajánlani tudom, megfizethető, kellemesen hűvös és nagyon jól illik a halakhoz, amik szintén rendben vannak. Mondjuk a rántott tintahal a tengerparton valamivel finomabb, de többnyire ott is, itt is fagyasztott (még a horvátoknál is csak elvétve kapsz friss alapanyagból készült rántott tintahalat, és ha mégis kínálnak ilyet, azt általában külön jelzik az étlapon, ha a másfélszeres árból nem jönnél rá magadtól), bár ez a vékony gumigyűrűs, nagyrészt panírból álló verzió nekem kevésbé jött be, mint az isztriai, hosszúkásabb szeletek.

A baby polipot viszont remekül grillezték, jól (alig) fűszerezték, jó volt a fejecskék és lábacskák állaga, szóval nyugodt szívvel ajánlom nektek. Remek kis mártásokat is hoznak a fogások mellé, jalapenos majonéztől kezdve fokhagymás oliváig van itt minden, érdemes játszani velük.

A Nemo tök jó hely, valamivel családiasabb, barátságosabb és talán megfizethetőbb, mint a TheBigFish, miközben az alapanyagokat nagyrészt ugyanonnan szerzik. A legjobbkor érkezett a legjobb helyre, amit az állandó tömeg is igazol.

Nemo Fish & Chips & Salad Bar
Budapest, Lövőház utca 16.
Tel: 06304765786
H-V:11:30-23:00