Malala Juszufzai, az Nobel-békedíjra jelölt pakisztáni fiatal története annyira megható és inspiráló, hogy nem tudok elképzelni olyan embert, akit ne érintene meg a sztori. Tudjátok, ő az a 15 éves lány, akit fejbelőttek a tálibok, mert az a valóságtól elrugaszkodott ötlete támadt, hogy ő tanulni akar, és egyébként ez mindenkinek jár. Őrület. Később felgyógyult a sérüléséből, és noha most is a halálát kívánják az ellenségei, bátran kiáll a fenti ötlete mellett.
Malala arca aztán néhány napja feltűnt Budapesten is, a Filatorigátnál. Taker készítette a graffitit az ottani híres legálfalon.
A képet aztán tegnap posztolta a Marie Claire Magyarország is, és ott beindult a lájkfolyam. Megtudtam a laptól, hogy alig egy nap alatt, ma reggelig több mint 76 ezren látták a képet, köztük az alkotó Taker és a Malala Fund, vagyis a Malala alapítvány is odatévedt a bejegyzésre, és tovább osztotta.
Taker volt egyébként az, aki annak idején Steve Jobs portréját készítette el ugyanitt, vagy aki néhány hónapja Palvin Barbara képével lett népszerű.
Telefonon beszéltem az alkotóval, hogy megtudjam, honnan jött az ötlet. Kiderült, hogy Taker egy végtelenül szerény, érzékeny graffitis, aki nem nagyon tervezi, mit fog festeni. Amilyen benyomás éri a világból, azt falra fújja. Malala mondjuk pont kivétel, az íróasztalában feküdt a terv már egy ideje, de általában belső ösztönökre hagyatkozik.
Taker közel 13 éve graffitizik, és egy éve már egyáltalán nem dolgozik megrendelésre. Korábban voltak céljai, amiket el akar érni, megjelenni szakmai lapokban, elérni, hogy fizessenek a munkájáért. Miután elérte ezeket a célokat, kiábrándult, és manapság ugyanúgy dolgozik, mint az első időkben: saját magát inspirálja.
Mégis ő az, akinek a munkái megjelennek időről időre mindenhol. Pedig csak olyan dolgokkal foglalkozik, amiket szeret, ha olyan kedve van, delfineket fest, vagy madarakat. Ha meg úgy hozza a sors, Palvin Barbarát és Malalát. A delfinekkel nem kerül címlapra, de őt ez már nem érdekli.
Malalához gratulálunk.
