Wang mester éttermei sosem tűntek ígéretesnek első ránézésre. Úgy festettek a Telepy és Gizella utcai helyek, mint bármelyik másik kínai kifőzde. Minden bútor olcsónak tűnt, és olcsó is volt. Délben kifőzde-jelleggel is működött a Gizella utcai főhadiszállás, ilyenkor töredék áron kínálták az esti fogásokat, langyosan, megkérdőjelezhető frissességgel. De még mindig jobb minőséget tartva, mint az ugyanennyibe kerülő "valamilyen sárkány" étkezdék.
Aztán Wang hónapokkal ezelőtt bezárta mindkét éttermét. A Telepy utcait végleg, ezt belső források szerint megvette tőle egy ismerőse. Egyik olvasónk véletlenül kipróbálta az új tulaj ambícióit, szerinte senki ne számítson itt a korábbi minőségre. Wang mester csak a Gizella utcára koncentrált, nyár eleje óta folytak itt az átalakítási munkálatok. Aztán másfél hete megnyitott. És hát elképesztőek a változások.
Először is, nézzétek az étterem külsejét:
Ilyen volt két éve:
Nézzétek a belső teret:
Ilyen volt két éve:
Ez már kicsit sem büfé, de nem is a Taiwan étterem aranyszínű giccspompája. Ez egy modern, menő kínai étterem. Szerintem kategóriateremtő Budapesten.
El is mentünk vacsorázni Évivel és két ismerősünkkel, hogy lássuk, van-e újdonság a konyhában. Ekkor ért a második meglepetés: a pincér. Ő kábé azóta dolgozik itt, amióta Wang mester. Az eddigi "felveszem, amim épp van" ruházat helyett most fekete ing, fekete nadrág, és hegyes orrú fekete cipő volt rajta. Ez láthatóan egyenruha, és jól áll neki.
Az új étlap többé-kevésbé a régi, néhány új fogással. Én természetesen egy újat kértem, a vízigesztenyés csirkét, zöldséges házi tésztával, meg persze az elengedhetetlen fafülegomba-salátával.
A harmadik meglepetés ekkor érkezett: a tálalás. Új, Darth Maul-szerű fejjel ellátott tányérok. Súlyos evőpálcák, férfiaknak aranyszínű, hölgyeknek ezüst díszítéssel. És az ételek is újszerű kiszerelésben jöttek, itt például a pekingi hagymás csirke:
Fafülegomba-saláta:
Frissen sütött húsos derelye (ez ugyanúgy főtt derelye, csak egy kicsit meg is sütik)
A pirított tészta még mindig rohadt jó:
Az édes-savanyú csirke mellé került körte, kiwi, és paradicsom is, meg hát nézzétek meg azt a díszítést a bal oldalon. Ilyen azelőtt elképzelhetetlen volt itt:
És az új főétel, a vízigesztenyés csirke zöldségekel:
Forrva hozzák ki, és még ég alatta a tűz, amikor elkezded szedni. Mit mondjak, új kedvenc. Mindegyik falat más egy kicsit, egyikben a hús kerül fölénybe, a másikban a bambusz és a zöldségek, a harmadikban ráharapsz egy szecsuáni borsszemre. Gazdag, változatos, ilyenekért járok ide.
És jöjjön a negyedik meglepetés, ami már nem annyira kellemes. Az árak.
Természetes, hogy emeltek, és nemcsak azért, mert egy exkluzívabb helyen szolgálnak ki, ahová most már bátran el lehet hozni a randipartnert, vagy akár az üzletfelet egy jó kajálásra. Maga a tálalás is sokkal kulturáltabb, és egyes fogásokhoz plusz hozzávalókat adtak (lásd édes-savanyú csirke). Ennek ellenére az árak egyáltalán nem egyenletesen emelkedtek.
Kicsit most igazságtalan leszek: a két évvel ezelőtti árakhoz hasonlítom a mostaniakat. Egyrészt azért, mert az akkori étlap van meg nekem lementve, másrészt azért, mert tavaly már volt egy eléggé fájó áremelés. Most a kettőt együtt szeretném látni, mert főleg két éve jártam sokat ide. Kíváncsi voltam, ahhoz az időszakhoz képest mennyi az eltérés.
Van, ami egyáltalán nem emelkedett, ez a jó hír. Ilyen például a Wang-féle csülökroló: akkor is, most is 1890 forint.
Aztán vannak a 20-30 százalékos emelésen átesett ételek, ebből van több. A híres Wang-féle pirított házi tészta 1290-ről 1590-re emelkedett, ami 23 százalék. Nekem ez bőven belefér.
A rizs kisebb adag lett, van, hogy többet is ki kell kérni akár egy embernek, mégis több mint kétszer annyiba kerül. Viszont vegyük hozzá, hogy a rizs érezhetően jobb minőségű.
Ami azonban nagyon fáj: a fafülegomba-saláta. Kötelező választás. Két éve még 890 forint volt, most már 1590. Egy könnyű, súlytalan előétel, és annyiba kerül, mint anno egy főétel. Ezt sajnáltam.
Egy két fős tipikus kajálás nálunk így néz ki: húsos derelye, fafülegomba-saláta, egy főétel (mondjuk pekingi hagymás csirke), egy Wang-féle pirított tészta és plusz rizs. Ez a csomag két éve 4880 forint volt, most 7350. Ami 51 százalékos emelkedés két év alatt.
Azért veséztem ki ennyire a számokat, mert észre fogjátok venni ti is, és elkezdtek számolni. Megtettem helyettetek. Mindezek ellenére maradok az étterem törzsvendége, sőt most még szívesebben járok majd, mint eddig. Bátran el merem vinni a rokonokat, nem kell mentegetőzni, miért ide jöttünk. Olyan prémiumhoz közelítő körítést, kiszolgálást kapunk, amit kínaiban nem szoktunk meg Budapesten. És még egy fontos dolog: a szakácsok kipihenték magukat, hónapokig lehettek otthon, így most jókedélyűek, és ezt megérezni az ételeken is.
Wang étterme rohadt jó lett. Pont.
Déltől háromig egyébként menüztetés is van, a régi menzapult helyén most egy látványkonyhát találunk, ahol délben a szakács előttünk készíti el a fogásokat. Tök korrekt árakkal dolgoznak ilyenkor, 1300-1600 körül alakul egy vagy két fogás. A látványkonyha később este is állandó lesz egyébként, a tésztaséf itt készíti majd el a házi cuccokat.
