Sorozatunk harmadik részében is a városban élő külföldieket mutatjuk be: miért nálunk, mit szeretnek itt, miért maradnak, miért jó Budapest egy külföldi szemével. A sorozat további érdekessége, hogy nem az Egy nap a városban blog két szerzője írja, hanem Böjtös Kinga, a Vizitkártya blog szerzője, aki építészek, belsőépítészek, bútor-és tárgytervezők munkáiról tudósít. Itt van Kinga oldala, olvassátok, de előtte még jöjjön a cikk:

Az én városom Budapest! – vallja a fiatal zongoraművész, aki Amerikai tanulmányai óta a München- Budapest -Balaton felvidék háromszögben ingázik, miközben fiataloknak zenét tanít és nemzetközi zenei kurzusokat szervez.

Megélhetése Németországba, de szíve és emlékei ide húzzák. Gyermekkori nyarait magyar nagymamájánál, mostani Budapesti életét a nagyi bútoraival berendezett kis lakásában tölti, miután megunta a haveroknál alvást. A saját ízléssel kialakított otthonban jól megférnek a felújított, újra kárpitozott bauhaus bútorok a lomizásból szerzett bambusznád lámpákkal , a szocreál konyhaasztalok és hokedlik a régi kilimekből varrt párnákkal, a faragott parasztszékek az alumínium előszoba fogassal.

A retróba oltott polgári hangulatba az erdélyi utazásokból gyűjtött kalotaszegi kályhacsempék, kerámiák és faragott ágyvégek is kellemesen integrálódnak. Kidobás helyett a lakás burkolatai is csak enyhe face-liftingen estek át. A sokat látott pepita cementlapokhoz és a nyikorgó öreg parkettához jól passzol a nappali legextrémebb része: a festéktől megszabadított, visszakapart nyers falfelület, mely vízszintes sávban halad a türkíz kanapé felett. Vele szemben áll a zongora, mely szinte faltól falig kitölti a teret és melyen naponta szigorúan több órát gyakorol a művész.

"München már készen van, de Budapest folyton változik, meglep, izgalomban tart. Épp ezt imádom benne!" – meséli Andreas a két életterét összehasonlítva, miközben az utca végi sváb henteshez indul disznótorost ebédelni. Amikor csak teheti, felfedező sétára indul, homlokzatokat bámul, új helyeket keres, vagy megnézi, hol tartanak az aktuális épületfelújítások. Majd kávé a történelmi Hadikban, vagy az alternatív Szatyorban, a budapesti kávéházak egyikében.

Hétvégenként értékes vacakokra vadászik a Pecsa vagy az Ecseri ócskapiacán, ahonnan több kedvenc tárgya is származik. "Jólesően sodródom, mert azt Budapesten nagyon lehet". Szerinte a város a maga szépségeivel és nyomorával, megoldott és megoldatlan gondjaival egy kendőzetlenül őszinte közeg, ami egy kellően érzékeny és nyitott embert új inspirációkra és mások megismerésére ösztönöz. A kivételesen gazdag kulturális élet mellett ez az a plusz töltet, melyet András és nálunk élő külföldi művészbarátai is megtaláltak itt.

Budapesti estéik legkedveltebb időtöltései a Müpa, vagy az újjászületett Zeneakadémia világszínvonalú koncertjei, melyek a Nyugat-európai árak töredékéért kihagyhatatlanok. És ott a régóta áhított saját koncertterem, ami Andreas szerint lehetne akár egy vidéki istállóban is. És tényleg: Andreas nyári koncertjei egy néhai, gaztengerrel borított romhalmazban, a családja által felújított Balaton felvidéki parasztházban zajlanak. A zenei táborok estjeit külföldi és magyar művészek közreműködésével a boltíves istálló épületében tartják, és a nemzetközi vendégsereg évek óta visszajár a kis faluba.

A ház eredetéről és felújításáról, András szüleinek történetéről „Zongora az istállóban” címmel olvashattok a vizitkártya blogon.

És akkor galériában az összes kép:

Tegnap óta a magyar mozikban is elkezdték vetíteni Wes Anderson legújabb filmjét, a Grand Budapest Hotelt. Épp eleget foglalkoztunk a blogon a filmmel ahhoz, hogy tudjátok: nagy Wes Anderson rajongók vagyunk a Royal Tenenbaum óta, így nagyon megörültünk, amikor 2012-ben elkezdtek pusmogni az akkor még csak tervezés alatt álló új moziról.

Azóta sok minden kiderült a filmről, például hogy nem Budapesten játszódik. Egy kedvcsináló weboldal jóvoltából nemrég kiderült, hogy képzeletbeli európai államban, a Zubrowka Köztársaságban járunk, annak is a legtetején, egy varázslatos hotelben a hegyek között.

Tökéletes indítás. Wes Anderson specialitása ugyanis az apró, hangulatos terek bemutatása. Neki mindegy, hogy egy sarki ház New Yorkban, egy vonatkabin, egy sziget vagy jelen esetben egy hotel. Mindegyikkel úgy bánik, mint egy ékszerdobozzal. Mintha a rendezőt nem hagyták volna játszani Barbie babával gyerekkorában, és most felnőttként kiélheti rózsaszín vágyait, csinosítgat, festeget életnagyságú babaházakat, és rakosgatja elé a színészeit. Egy olyan gyermeki világot felfestve elénk, ahol még az is kedves, ahogyan a halott nő fejét kiveszik a fonott kosárból, vagy ahogy az ablakon kidobott macska belei szétterülnek a nejlonszatyorban.

Normál körülmények közt nem írnék egy újabb budapesti szendvicsről, mert mostanában már annyi fast foodról volt szó a blogon, hogy lassan arculatot kéne váltanunk.

Ez viszont nem egy normál körülmény:

A helyszín a Dob utca, ott is a napokban nyílt legújabb hely, a Cirkusz. Tágas, szellős, remek hangulatú, jól berendezett hely a Gozsdutól egy köpésre, aminek a fókusza nem is a szendvics, hanem a kávé (van saját pörkölőjük az utcára kivezetett kéménnyel, csodás illat lesz a környéken) és a korábban remek párizsi konyhákon is dolgozó séf, Zsuzsi. Csak a keresztnevét tudom, meg azt, hogy csodálatos dolgokat művel késsel a kezében.

Szóval: beültem és kirendeltem egy Reuben szendvicset. A nebraskai vagy New York-i szendvics (Reuben Kulakofsky és Arnold Reuben is azt állította, hogy tőle származik a recept) tele van marhával, sajttal, házi mustáros szósszal és egyszerűen csodálatos. Olyan minőségben készítik, hogy a szendvicssége kimerül a megfoghatóságban, egyébként egészen más dimenzió. A hús esik szét, a házi mustár rajongásig fanyar a lila káposztával és olyan jók az arányok, olyan hibátlanul áll egybe minden falat, hogy komoly bajban leszünk, amikor jövő héten elindul a teljes étlap. Akkortól ugyanis 2200 forint körül kacsákat, tarjákat adnak majd itt, és ha a színvonal nem esik, simán lehet, hogy ár-érték-arányban a belváros legjobb fogásait kapod majd meg tőlük.

De a jelennél maradva: a krumpli is első osztályú, el sem hinnéd, milyen ritkán sikerül ezt a tök egyszerű köretet normálisan elkészíteni, de a Cirkuszban nemcsak eredetit alkottak, hanem finomat is. És a házi majonézzel együtt elmegy egy önálló köretnek, én külön is ettem a szendvicstől.

A kettőért együtt borral 2200-at fizettem, degeszre ettem magam és ittam is egy jót. Pont leléptem volna, amikor elkapott a tulajdonos. Kiderült, hogy felismert és kényszerített arra, hogy kóstoljam meg egy édességüket is, mert állítólag abban nemcsak egyszerűen szuperjók lesznek, hanem a legeslegszuperebbek. Ez a pavlova csak jövő héttől lesz az étlapon, úgyhogy nem is engedték, hogy kifizessem:

Csodás. Tökéletes, könnyű hab, semmi gejl, kívül roppan, belül puha, mindez vérnarancsokkal körberakva: meg kell kóstolnod.

Tök jó, hogy megnyílt a Cirkusz, mert ilyen alig akad Budapesten: megfizethető étel egészen különleges minőségben, őrületes desszertek, saját pörkölésű kávé és egy remek borlap. Ráadásul hajnalig mehet a bulizás minden este.

Cirkusz
Dob utca 25.
0617864959
H-Sze: 8:00-24:00
Cs-P: 8:00-02:00
Sz: 9:00-2:00
V: 9:00-12:00

Ehető tésztaételt készíteni egyáltalán nem olyan nehéz, csak jó alapanyagok kellenek hozzá, aztán a végén nem szabad elcseszni az egészet. Ez persze nagyjából minden ételre igaz, de amíg a francia konyha legjobb fogásait akkor se tudnám elkészíteni, ha ezer évig próbálnák a fejembe verni a metódust, egy szuper pastát tíz perc alatt összedobok neked a tengerpart közelében friss paradicsomból, garnélából, fűszerekből, fehérborból.

Tíz perc alatt.

És imádni fogod.

Épp ezért olyan elkeserítő, hogy Budapesten az ilyesmi elég ritkán jön össze. Persze tengeri rákból eleve nem jutsz olyan minőséghez, mint a rovinji halpiacon, de paradicsomot azért nálunk is be lehet szerezni, ahogy tésztából, meg minden egyébből is van választék. Innentől kezdve már csak lendület meg ízlés kérdése az egész.

És a zsinagógával szemben, a Pasta Bellában pontosan ennyit gondolnak a tésztáról, és ahelyett, hogy elnehezítenék, túlbonyolítanák, egyszerűen jól készítik el. Vagyis kiválóan. Nem is csoda, elsőre kicsit meglepett az ebéd minősége, aztán rákerestem a helyre, és kiderül, hogy Arany Tamás a séf, aki korábban a Fausto’s-ban is dolgozott. Szóval tudja, hogy megy az ilyesmi.

Meg el is készíti. Amikor jártam náluk, épp lasagne volt a napi menü, én viszont nem azt választottam, hanem a padlizsános-paradicsomos-garnélarákos tésztát. A menü egyébként tökéletesen megfizethető, 1200 forint körül már szépen jóllakatnak, ami ebben a dimenzióban varázslatosan jó ár. De ezért a fogásért sem sok a kétezer, ha nem ebédmenüként kezeled, hanem egy jó étterem főételeként:

És ne is kezeld másként. Mert ez egy tényleg remek tészta. Jó alapanyagok jó arányérzékkel és technikával, ízléssel elkészítve. Minden falat finom belőle, friss, szerethető, olasz. Olyan, amilyennek egy tésztának lennie kell. És mégis olyan ritkán sikerül.

Köszönjük Dávidnak a tippet.

Pasta Bella
1074 Budapest, Dohány u. 1/b
+36 70 773 0001
H-V: 10-24

Amióta fut ez a sorozat, jártam már egy rakás menő lakásban, de olyan jó hangulatúban, mint amilyen Rékáé és Péteré, kevésszer. Pedig a sztori náluk is úgy indult, mint bárki másnál: hirdetésről hirdetésre jártak, csak ők nem adták fel, amikor már mindenki másnak elment volna a kedve a sok rosszul kialakított, ízléstelenül berendezett lakástól. Egy idő után rájöttek, hogy el kell vonatkoztatniuk a környezettől és még inkább a falaktól, amik egyébként egy felújításnál általában a legolcsóbban módosítható elemek. Csak a lakás alakja számít, ha nincs sok tartófal, szabadon alakíthatod a rendelkezésedre álló teret.

Idővel meg is találták azt a lakást, ami körvonalaiban megfelelt és gyorsan elhatározták, hogy a szétszabdalt teret amennyire csak lehet, egybe nyitják.

Elkészült a hatalmas nappali-dolgozószoba-konyha egység, már csak be kellett rendezni. Itt jött a következő remek ötlet: összehordtak egy rakás kartondobozt Péter irodájának tárgyalójába és megpróbálták elrendezni őket, mintha bútorok lennének. Ekkor döntötték el, hogy mindenképp lesz konyhapult a szoba közepén. Jöhetett a munka.

És a végeredmény tényleg csodálatosan szép lett. Az előszobában lent az Ivanka betonburkolata fogad. Beton, de meleg és nagyon szép:

Feletted meg ott lóg Réka és Péter bringája:

A hálószobát nem bonyolították túl, praktikus, ráadásul egy kis gardrób is fért a helyiségbe:

A fürdőszoba sem nagy, de szerethető:

Minden egyéb meg az egyetlen nagy tértben kapott helyet. A szobákat egybenyitva egy csodásan világos, szellős, játékos teret hoztak létre, tele nagyvonalú ötletekkel és apró személyes poénokkal, amiktől csak még szerethetőbb lett a lakás.

Ezek közé tartozik a konyha hatalmas táblafala is, amin szabadon üzengethetnek egymásnak a lakók és a vendégek. Ezt szerintem én is elkészíttetem otthon magamnak, mert nem drága és mégis remek poén:

És még több kép a galériában: