Tavaly kellett volna elkészülnie, aztán idén tavasszal, de rövidesen ebből is kifutunk, mindenesetre a legújabb tervek szerint május végére a Madách tér is úgy megújul, hogy rá se fogunk ismerni.
Mondjuk már most sem ismerünk rá:
Egyelőre olyan a hangulat, mintha építkezés közben megtaláltak volna egy második világháborús bombát, amit aztán nem sikerült időben hatástalanítani. De a folyamat végére kábé így néz majd ki a környék, már a legutóbb nyertesnek kikiáltott pályázat szerint, mert abból volt néhány:
Nem lesz szélsőségesen zöld, de sokkal zöldebb lesz a mostaninál, lesz hova leülni, és ha nagyon hunyorítasz, még egy kis szökőkutat is látsz a háttérben.
Az átépítés után megváltozik a környék forgalmi rendje is. Először is nem lehet majd parkolni, ami egészen biztosan jelentős problémákat okoz majd a környéken, főleg, hogy mélygarázs sem épül majd ide. Az átalakítás után persze nem lehet majd behajtani kocsival a Károly körútról, csak engedéllyel, egyébként is jobb lesz autósként lassan elfelejteni az egész környéket. Nem baj, az elmúlt években úgyis sokat kopott itt a forgalom, nyugodtan kophat tovább, és épp itt volt az ideje, hogy a megújult Károly körút-Deák tér-blokkot tovább bővítsék a felújított Madách-csal.
Néhány hónapja írtam a Pléh büféről, amit megtörhetetlen rekordtartónak gondoltam a budapesti mezőnyben: 1-1,5 kilós húsok mellett egyszerűen nem foglalkozol azzal, hogy milyen sajtot raknak a cordon beu-be, vagy hogy mennyire tiszta a mérleg, amire fizetés előtt feldobják: elfogadod, hogy ezt másként nem lehet.
Aztán a kommentekben azt írtátok, hogy de lehet: a Pléh büfé tulajdonosának a felesége ugyanis üzemeltet egy éttermet Budapesten, ahol ugyanezt kapod meg, de rendezettebb körülmények közt. Sőt, a Pléh büfé igazából csak egy outsourcingolt Bábelék. Amióta felbukkant a kommentekben az étterem neve, azóta terveztem, hogy megkóstolom a húsaikat, amire a héten végre sor került.
A Bábelék a 15. kerületben van, kívülről semmi különös, viszont amint belépsz, indul az időutazás: odabent sikerült konzerválni a rendszerváltás körüli hangulatot, de nem valamilyen áporodott vagy formaldehiddel értéktelenített változatban, hanem eredeti formájában. A bútorok nem lerobbantak, nem retrók, egyszerűen csak olyanok, mint a Szomszédok idejében voltak. És ez igaz a dekorációra, a függönyökre, a textíliákra: minden nagyon rendezett, tiszta és jó állapotú, csak minden a múltat idézi, szerethető módon.
A pultnál Bábelné Klári fogad, mindenkivel beszélget, jó kedvű, jó a hangulat. Rendelsz, de elhibázod: mindenképp rossz nyomon jársz, ha fejenként egy adaggal számolsz, nem tudod megenni, esélyed sincs legyőzni az itteni mennyiséget.
Nézzétek csak, mit kaptunk, amikor kikértünk két adag ételt:
Van itt bolognai és sonkával-sajtal-gombával töltött rántott hús (az ilyen helyeken mindig újraindul a rendszerem és gyerekkorom kedvenc fogását kérem ki), velővel töltött borda vegyes körettel, meg van ipari mennyiségű, saját készítésű majonéz, pont úgy, ahogy a Pléh büfében.
És a minőség is hasonló, illetve jobb. Kevésbé piszkos, a szó nem higiéniai, hanem harmonikus értelmében, lágyabbak, letisztultabban az ízek, de eleve teljesen felesleges ebben a mezőnyben letisztultságról beszélni. Itt azokat a fogásokat kapod vissza, amik a kilencvenes években vagy lemorzsolódtak, vagy ehetetlenre silányultak, csak épp fogyasztható, szerethető formában, ami adott körülmények közt ugyanolyan jól tud esni, mint a Zóna csodálatos fogásai. Csak itt épp málnaszörppel együtt is legfeljebb 4700 forintot fizetsz a képen látható mennyiségért, ami négy embernek bőven elég, és még borravalót sem adhatsz, nem tudod átverni Bábelnén a legkisebb összeget sem. Akárcsak a Pléh büfében.
Csak tiszta asztalok mellett.
Bábelék 1158 Budapest Pestújhelyi út 65. H-P 7:00-20:00 Szombat: 7:00-18:00 Vasárnap: ZÁRVA Telefon: +3614151111 E-mail: etelrendeles@babeleketterem.hu
Az egész úgy indult, hogy Budapest a húszas évek végére erős higiéniai kihívásokkal küzdött, ezért a városi tanács úgy döntött, hogy közfürdőket kell nyitni. Mivel akkoriban a házakban még nem volt vezetékes víz, pláne sarokkádas fürdőszoba, meg kellett valahogy oldani a lakosság tisztálkodását, ezért épült fel a Dandár is. Persze már hosszú évtizedek óta csak gyógyfürdőként üzemel, de a régi funkció csak nem akar kikopni: állítólag még ma is hívják a recepciót az után érdeklődve, hogy még mindig ellát-e közfürdő funkciót.
Hát azt nem. Viszont ez Budapest egyik legolcsóbb és legbarátságosabb fürdője, aminek ráadásul remek a vize. Régebben lajtos kocsival hozták a vizet Széchenyiből, aztán a hetvenes években, amikor felújították, saját kutat kapott. Azóta a vízminősége olyan, mint a Gellért fürdőé, szóval kevésbé látványos külsőségek mellett, de ugyanazt kapjátok meg: magas fluoridion tartalmú, nátriumot tartalmazó oldott kalcium-magnézium hidrokarbonátban gazdag, szulfátos kloridokat is tartalmazó minősített gyógyvizet.
És akkor a helyről: vagy szerencsés pillanatban újították fel, vagy mi vagyunk épp szerencsés pillanatban, de az 1978-as trendek remekül rímelnek a 2014-esekre. Ha azt mondaná valaki, hogy négy éve pofozták ki, azt is elhinném, mert a piros apró csempe abszolút része a jelennek és a karbantartást is olyan ügyesen végzik, hogy semmi sem tűnik elhasználtnak, piszkosnak, öregnek. Persze van ebben meló is, az öltözőket és a zuhanyzókat nemrég felújították, több teret egybenyitottak, hogy szellősebb legyen a fürdő, lett szauna, és lesz még itt egy csomó minden: terveznek gőzkabint és a tökéletes elhelyezkedésű udvarra külső medencét, amivel tényleg ez lehet majd Budapest egyik legbulisabb, kicsit romkocsma-hangulatú fürdője (leszámítva, hogy lakóházak vannak a környéken, szóval biztos nem lehet majd hajnalig részegen csobbanni).
Na de: ami most van, az is kivételesen hangulatos. A fürdő nagyon kicsit, tele van törzsvendégekkel, mindenki ismer mindenkit. Itt van a legjobb fej kabinos néni az egész városban, aki azonnal szerzett nekem lepedőt, amikor rájött, hogy elfelejtettem törülközőt hozni és következetesen szívecskémnek szólított. Imádtam! A vezetőség folyamatosan azon dolgozik, hogy minél több hely jusson a vendégeknek, miközben egy akkora irodában dolgoznak, hogy azt simán egy szűk folyosónak néztem.
És a fürdő is ugyanilyen: nyugalom, a hatalmas ablakokon át rengeteg napfény van bent, főleg nyugdíjas közönséggel, de van kedvezményes egyetemista jegy is ezerért, ami egyre több fiatalt vonz be. A Dandártól sok jóra őszintén nem számítottam, de ez volt a fürdős sorozatunk egyik legkellemesebb csalódása. Próbáljátok ki!
Dandár fürdő 1095 Budapest, Dandár u. 3. 0612157084 Belépő: 1450 Ft Diákjegy: 1000 Ft
Disclaimer: a Budapest Spa az Egy nap a városban blog partnere.
Láttad már 2006 környékén a felújított Erzsébet teret? Akkor pontosan tudod, hogy milyen lett a 2014-es verzió, két és félmilliárd elköltése után.
Oké, bontsuk ezt ki: az eredeti koncepció szuper volt, vagy koncepciónak csapnivaló, de a városlakók ügyesen hasznosították, mert ez lett Budapest igazi központja, lüktető ütőere, apu bársonyos szíve, társasági hiperkörforgalma. Az eredeti koncepció, vagy inkább a megvalósítás pont emiatt bukott meg: az Erzsébet térből kispórolták az anyagot, egy díszkővesített fekete lyuk volt, amire ráléptél és összeroppant. Néhány év alatt ügyesen lelaktuk, de ez nem a mi hibánk volt, hanem a kivitelezőé meg azé a nevetséges helyzeté, hogy nem volt igazi gazdája a térnek, aki vigyázott volna rá, aki foglalkozott volna a karbantartással.
Aztán kábé két éve központilag kitalálták, hogy ne is mezítlábas borozós-beszélgetős park legyen itt, hanem inkább egy végtelenített kolbászfesztivál hekkes mellékzöngékkel és a Megasztár első elődöntőjén kiesett énekesekkel. Pillanatok alatt saját magába dőlt az Erzsébet tér, úgyhogy tavaly lezárták és elkezdték a felújítást, mi meg kíváncsian vártuk a kordonon túlról, hogy milyen lesz, ha elkészül.
Lássuk csak:
Az Akvárium klub sokkal menőbb lett, teletömték csúcstechnikával, erről bővebben itt olvashatok.
A tér viszont - hát az olyan lett, mint amilyen volt, nyolc évvel ezelőtt. De legalábbis majdnem pont ugyanolyan.
Itt-ott másik a padok, valahol több a deszka, máshol kevesebb, biztos ezernyi apró különbséget fel lehet fedezni, de jellegében semmi sem változott. Csak eltakarították az elmúlt nyolc év rohadását, és restaurálták a 2006-os állapotot. Amivel nincs semmi gond, hiszen az Erzsébet tér az átalakított formájában szuper volt, csak éppen a tapasztalat miatt pont azt nem lehet most megállapítani, hogy milyen lett a felújítás. Mert eredeti semmiképp, az értékét igazából egyetlen dolog határozza meg: hogy mennyire strapabíró, hogyan néz majd ki nyolc év múlva. Ha ugyanúgy összeroskad alattunk, mint az előző, semmit sem ér a munka. Ha kibírja, hogy emberek lépkednek rajta, hogy időnként odaülünk, iszunk, talán még futunk is rajta, akkor volt értelme dolgozni. Ehhez persze az is kell, hogy legyen, aki vigyáz rá, és hogy a tér tényleg tér legyen, ne egy véget nem érő búcsú, céllövöldével meg a többi, ide nem illő borzalommal.
Mivel hallani lehet mindenfélét erről a kérdésről, összeszedünk néhány érdekes információt. Úgynevezett tényeket, amik persze sokkal unalmasabbak a párhuzamos univerzum álomvalóságánál, de ha konkrét milliárdokról van szó, akkor érdemes ezt a realitást is figyelembe venni.
Első körben azt gyűjtöttük össze, hogy mik voltak az elmúlt évek legnagyobb budapesti beruházásai, és hogy mekkora részt vállalt ezekből az Európai Unió. Tökre leegyszerűsítve: hogy jót tett-e a városnak a tagságunk, vagy inkább vérszivattyúként pumpálta ki innen az emberek életörömét.
A veleje: a húsz legnagyobb budapesti beruházás összértéke az elmúlt nyolc évben 433 milliárd forint volt, ebből 321 milliárdot az unió fizetett. Még izgalmasabb a kérdés, ha a legnagyobb harminc támogatást kapott projektet gyűjtjük össze: 745 milliárdból 450-et az unió fizetett ki.
A legnagyobb összeget persze a négyes metró vitte el, ott a 417 milliárdos összköltségvetésből 221 volt az eu-s támogatás (ha lett volna értelme megépíteni a metrót, még többet fizettek volna), de sokkal izgalmasabb szerintem inkább úgy vizsgálni a helyzetet, hogy ha nincs a közösség, az elmúlt nyolc évben a metrón kívül nem épült volna Budapesten SEMMI. Sőt, még a metró sem, mert a saját forrásból fejlesztésekre kicsengetett 295 milliárd még arra sem lett volna elég, csak a beruházás kábé hetven százalékára.
Szóval: EU nélkül van egy háromnegyedig kész metrónk, és a most következő felsorolásból egyáltalán semmi.
Nézzük meg, hogy mi nem készült volna el az EU nélkül:
M0 körgyűrű. Végre jó tempóban meg lehet kerülni a várost, még a neutronbomba-támadáson átesett, tökéletesen kihalt Budapesttel is közel versenyképes a kiszélesített körgyűrű, ami jelentősen csökkentheti a szmogot a belvárosban.
Liszt Ferenc zeneakadémia. Korszerű, hagyományos, gyönyörű: világszínvonalú lett a zeneakadémia Budapesten, van minek örülni:
Várkert Bazár: még nem adták át, de attól még az unió állta a cechet:
Margit híd: sokáig vártunk rá, hogy elkészüljön, de a felújítás alatt legalább megtanultuk, hogy a város a Margit hír nélkül is tud élni. A felújítás óta meg sokkal szebb, mint előtte. Mondjuk a déli oldalon nem sikerült megoldani a biciklis közlekedést, de ez nem az EU hibája.
A Ferenciek tere és környékének rehabilitációja: ez is elkészült, és még ha nem is sikerült olyan szépre a megvalósítás, ahogy azt a BKK képzelte, mert a városvezetés szerint továbbra is az a legfontosabb, hogy gyorsan be lehessen jutni autóval a munkahelyre, szebb, szerethetőbb része lesz ez a városnak:
Városligeti műjégpálya: csodálatos lett a fogatóépület, szép a tó, nyáron mehet a szaftozás, hajókázás, télen a korcsolyázás. Az megint nem az unió hibája, hogy rossz hatékonyságú hűtőrendszert építettek be, és így az enyhe tél lenullázta a jégpályát.
Károly körút és környéke: lehangoló országút volt a város közepén, most tele van zölddel, szökőkutakkal, kockafákkal, egy könnyen szerethető része lett a városnak a környék. Ami óriási előrelépés (fotó innen):
Belváros új főutcája: a kedvenc beruházásom, ami alapvetően határozza meg a modern Budapest arculatát. Persze, a díszburkolat itt-ott repedezik, bőven van mit javítani a minőségen, de ez semennyit sem von le a dizájn értékéből: világos, elegáns kövek, a lámpától a szemetesen át a padokig egységes koncepció mentén megvalósított elemek. Pont ez hiányzott a fővárosból.
Március 15. tér: volt egy tér, a kutya nem sétált arra, áttervezték, újraburkolták, most meg kedvenc találkozási pont lett. Az új főutca stílusában. Fűszernövényekkel.
És ha valaki esetleg azt gondolná, hogy oké, az EU adta a pénzt az összes fontos budapesti beruházásra, és hogy oké, az EU nélkül itt semmi sem épült volna, de közben egy rakás lóvét fizettünk be a közösbe, és csak a saját lóvénkat kaptuk vissza, az elég nagyot téved: csak 2004 és 2010 között tízmilliárd euróval, háromezer milliárd forinttal volt pluszban az egyenlegünk, ami felfoghatatlanul sok pénz. És ehhez 2011-ben még hozzájött 4,5 milliárd euró, amivel arányaiban Magyarország kapta az egész EU-ban a legtöbb pénzt. Összesen tehát 14,5 milliárdról beszélünk, amiben a két utolsó év még benne sincs, és ami több, mint amennyiből most atomerőművet építtetünk az oroszokkal.
Lényeg, röviden: Budapest fantasztikus hely lett az elmúlt években, ami jelentős részt mindenféle központi irányítástól független, civil kezdeményezéseknek köszönhető (romkocsmák, minőségi éttermek, jó szórakozóhelyek, szuper programok, biciklik, koncepciók), másrészt meg annak a mérhetetlenül sok pénznek, amit az EU lapátolt bele a városba. És persze azoknak a tervezőknek, szakembereknek, akik igyekeztek ezt a pénzt láthatóvá tenni.
