Látom, hogy igényes lett a Várkert Bazár. Hogy milyen szépek a fülkepavilonok boltozataiban a Zsolnay-kerámiák, a megtisztult oroszlánok, hogy milyen féltő gonddal restaurálták az eredeti körülményeket. Hogy fotókról próbálták lekopizni az elmúlt évtizedekben megsemmisült tereptárgyakat. Csodás erőfeszítés, és még csak az sem zavar, hogy konkrétan egy lépcsősort kaptunk a héten: nincs mögötte semmi, csak egy kies dűlő, egy elszáradt domboldal. Nem sikerült időre befejezni a felújítást, így a lépcsősor a semmihez vezet, aminek a közepén egy zenekar játszik.
Esküszöm: nem zavar. Majd elkészül, majd kitalálják, hogy mire lesz jó, majdcsak lesz valami. Lényeg, hogy haladnak, a mostani állapot is sokkal jobb, mint a felújítás előtti, még akkor is, ha végkép nem lesz a lépcsősor mögött semmi, csak egy újabb lépcső, fel a várba.
Ami viszont bosszant: az a fajta elviselhetetlen kontroll, amivel szembesülsz, ha megpróbálod megnézni a semmit a lépcsősor mögött. Két út van felfelé, ezek szimmetrikusak, viszont csak az egyiken mehetsz fel, a másikon csak lejöhetsz. Elindulsz jobbra felfelé, mert miért ne, de visszazavarnak. Átmész a másik oldalra, felgyalogolsz, aztán amikor felérsz, figyelmeztetnek, hogy csak akkor hagyd el a lépcsősort, ha kibámészkodtad magad, mert vissza már nem mehetsz, csak a másik oldalon.
Megpróbálsz odafent körülnézni, észreveszed, hogy az északi oldalon nincs semmi. Mozgólépcsőre pattannál, de elmondják, hogy jól gondold meg, mert vissza már nem engednek, körbe kell menned a fél városon, ha megint a Várkert Bazárba akarsz jutni. Szóval nem mentem fel a mozgólépcsőn. Sebaj, nézzük meg a déli oldalt, ott mintha lenne valami kiállítás: hehe. Ne nézzük meg. Nem lehet megnézni. Nem lehet fentről bemenni. Le kell sétálni (a jó oldalon), végighaladni a Várkert Bazár mellett, aztán a fogadóépületnél, a déli csücsöknél újra próbálkozgatsz. Elindulok lefelé (a jó oldalon), figyelmeztetnek, hogy ha egyszer elindultam, nincs visszaút, csak a másik oldalon.
Köszi.
Lesétálok, végigcaplatok az épületsor mellett, megpróbálok feljutni a déli épületrészbe, de ott megint feltartóztatnak: csak csoportosan, kísérővel. Kivárom a kísérőt, indul a csoport, de megállítanak, mert én vagyok a tizenhatodik, csak tizenöten férnek be egyszerre. Később újra próbálkozhatok.
Itt ment el a kedvem az egésztől. Tök jó, hogy elkészült a Várkert Bazár, és aki hétvégén edzőtáborokat idézően jól szervezett körülmények közt akar gazos domboldalakat nézni, ki ne hagyja ezt a látványosságot, a többiek viszont biztos találnak ennél jobb elfoglaltságot is maguknak.
De rosszabbat is, ha épp arra van gusztusuk, és ez a másik, mostanában átadott köztérrel, az Erzsébet térrel kapcsolatos. A héten írtam már, hogy jópofa lett, pontosabban tök olyan, mint volt, de már az is nagy eredmény, mert amúgy remek kialakítású, jó hangulatú terület volt ez, lényeg, hogy most ne hagyják lerohadni.
Hát nem hagyják: kiderült ugyanis, hogy igazak azok a pletykák, amik szerint a városvezetés igazi emberekkel berendezett panoptikumot akar kialakítani a térből. Behajtottam bringával, csak úgy löktem magam, de két másodpercen belül ott volt egy biztonsági őr, aki udvariasan, de megkért, hogy szálljak le. Ez is túlzott korlátozásnak tűnt, de meg tudtam indokolni: a biciklik, deszkák sokat tettek azért, hogy az Erzsébet tér úgy lerohadjon, ahogy, most megpróbálnak ennek elébe menni. Oké, még akkor is, ha szemétre való az a burkolat, ami nem képes elviselni egy nyugodtan haladó biciklit.
De ha már így összemelegedtünk, rákérdeztem, hogy igaz-e, hogy már inni sem lehet a téren. Ez azért fontos kérdés, mert a környék pont a szabadtéri iszogatástól volt jó. Százak ültek ki takarókkal, hoztak sört, bort, amit üvegpohárból ittak, pontosan olyan szörnyen viselkedtek tehát, mint bármelyik fiatal egy európai fővárosban. Ez volt a város egyik legjobb hangulatú, legszabadabb pontja, még úgy is, hogy én például soha egy kortyot sem ittam, mert nem úgy jött ki a lépés, de épp elég jól éreztem magam attól, hogy mások felszabadultan szórakoznak körülöttem.
Na most ennek vége.
De nem azért, hogy óvják a környezetet, ami eleve nevetséges érv lenne, hiszen rendes karbantartással a világ összes fővárosában képesek úgy üzemeltetni parkokat, hogy azokban emberek vannak és dolgokat csinálnak. Hanem azért, hogy megmaradjon a közpénzből felújított terület egyik bérlőjének a haszna. Ha ugyanis a park környékén üzemelő kocsmákban veszed a piát, és ezt számlával tudod igazolni (mindjárt sírok), rektálisan is elfogyaszthatod az italod, senki sem fog cseszegetni.
És bár az Index cikke szerint egy tegnap reggeli eligazításon azt mondták az őröknek, hogy hagyják békén a nyugodtan iszogatókat, délután erről nem tudott a téren senki.
Nem nagyon szoktam panaszkodni, imádom Budapestet, esküszöm, ennek a két felújításnak is örülök, de ennél a élvezhetetlenségig fokozott katonás fegyelemnél még az is sokkal jobb volt, amikor sárkupacok között kerülgettük a cigarettacsikkeket és a sörös flakonokat. Éppen ezért remek lenne, ha tényleg békén hagynák az ártalmatlan szórakozókat az Erzsébet téren, és ha a végleges átadás után fel lehetne sétálni a Várkert Bazárba bármelyik oldalon, csak úgy!
