Sorozatunk negyedik részében is a városban élő külföldieket mutatjuk be: miért nálunk, mit szeretnek itt, miért maradnak, miért jó Budapest egy külföldi szemével. A sorozat további érdekessége, hogy nem az Egy nap a városban blog két szerzője írja, hanem Böjtös Kinga, a Vizitkártya blog szerzője, aki építészek, belsőépítészek, bútor-és tárgytervezők munkáiról tudósít. Itt van Kinga oldala, olvassátok, de előtte még jöjjön a cikk:

“A Mariott hotel ablakában állva, a budai panorámában gyönyörködve fordult meg a fejemben, hogy bárcsak itt, ezen a csodaszép folyóparton élhetnék!” – mesél első budapesti élményéről a korát meghazudtoló energiájú Mark, aki az „Eragon legenda” c. film forgatása alatt szerette meg végleg a magyar fővárost.

Ekkor már 40 évnyi szakmai múlt volt a háta mögött, tucatnyi nemzetközi filmben dolgozott a látványterven. Ezek közt voltak olyan szuperprodukciók is, mint a „Halál a Níluson”, az „Apám nevében”, a ”Jobb lábam”, a „Szerelem a kolera idején”, vagy a „Hell Boy II.”.

A nemzetközi filmiparba a könnyűzenétől vezetett az út, ahol látvány-és enteriőr terveit olyan neves előadók használták divatfotózáshoz, vagy videóklipekhez, mint Kate Bush, Bryan Adams, vagy Matt Bianco. Az 1986-os MTV Music Awards gálán kitüntetett „Simple Minds” klip hatására figyelt fel munkájára a tévés-és filmes szakma.

Felsorolni sem lehet, hány filmtörténeti ikonnal – Chaplin, Marlon Brando, Liz Taylor, Judi Dench, Anthony Hopkins, Dany Day Lewis, Ewan McGregor - került munka-, sőt baráti kapcsolatba. A legendás időkről kézzel írott levelek, személyes ajándékok, eredeti forgatókönyvek és filmes kellékek árulkodnak, melyeket a kincseskamrára emlékeztető lakásában mutatott meg nekem.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mert a meghatározó pesti impulzus után Mark rövidesen és véglegesen Budára költözött Londonból, hogy egy százhúsz éves műemlék épület emeleti lakásában rendezze be filmtörténeti múzeumnak beillő otthonát, és az erkélyéről csodálhassa meg a dunai panorámát. Onnan aztán naponta átsétál valamelyik dunai hídon, hogy reggeli kávéját a pesti oldalon fogyassza el és hosszú belvárosi sétái során sorra fényképezze a kirakatüvegek fényében visszatükröződő épületeket.

Máskor saját tervezésű csodaszép ékszereit közszemlére téve, a hétvégi designpiacokon élvezi a nemzetközi forgatagot, ahol rendre begyűjti az elismerést a női vásárlóktól. Én is a Gozsdu udvar vasárnapi kirakodó vásárán ismertem meg és lettem törzsvevője ennek az örök optimista, hihetetlen életutat bejárt angol úrnak.

• 
• 
• 

További részleteket Mark kalandos életéről, első ékszerterveiről, a londoni árvaházi évekről és Paul Mc. Cartneyről a Vizitkártya blogon „Englishman in Budapest” címmel olvashattok még.

De aki személyesen is találkozna Mark Rimmellel, a két lábon járó filmtörténeti lexikonnal, jöjjön el első budapesti kiállítására április 9-én 18 órakor a Döbrentei téri „Asztalka” cukrászdába, ahol régi divatrajzai és legújabb ékszerei is láthatók majd: