Vannak átütő helyek, amikről egyetlen pillanat alatt el tudjuk dönteni, hogy írjunk-e róluk, vagy sem. Az elmúlt hetekben találtunk két ilyen szendvicsezőt és egy lepényest, egyetlen másodpercig sem volt kérdés, hogy érnek-e posztot, vagy sem.
De az ilyesmi ritka, általában a szó sem lehet róla, az érdektelen vagy az elmegy kategóriákba tévedünk be, ezekből aztán nem is lesz cikk. És néha találunk olyat, mint a Borsó meg a héja, ami billeg, és a pillanatnyi hangulatunk dönti el, hogy írunk-e róluk, vagy sem.
Hát ebből most véletlenül pont lett.
Mert nincs vele semmi baj. A koncepció jó: alapvetően friss zöldségekre építenek, amiket, legalábbis azt állítják, reggelente szereznek be a piacról. Kár, hogy odabent már főként előre csomagolt szendvicseket és salátákat találsz. Nincs ezzel persze semmi gond, a tálalás nem írja felül a koncepciót, jöhet minden csomagolt étel alapanyaga frissen reggel a piacról, csak épp a frissesség érzete tűnik el, ha gondosan zacskózott szendvicseket veszel le a polcról.
A levesválaszték is jó, négyféle volt, amikor náluk jártam a korianderes zöldséglevestől a frankfurtin és a sonkás, kelbimbós baconos krémlevesen át a kakukkfüves csiperkésig. Én ezt kóstoltam némi reszelt sajttal, és a leves tényleg jó volt, frissnek is tűnt, még ha nem is volt szélsőségesen karakteres. De azt gondolom, hogy a célközönség nem is szereti a túl karakteres leveseket.
Végül jött a szendvics: pesztós, rukkolás, aszalt paradicsomos csirkemelles. Hát most nem pont ezek az idényzöldségek, de a szendvics kétség kívül finom volt. Karaktere ennek sem volt sok, de jó ízléssel rakták össze, a csirkemell nem volt túl száraz, sőt, az egész könnyen csúszott, ami ilyen hús mellett kisebb bravúr.
Borsó meg a héja
Budapest, Király utca 6.
H-P: 11-19:00