Folytatjuk a Király fürdővel megkezdett sorozatunkat, ezúttal az idén 101 éves Széchenyi fürdő, népies nevén Szecska köveit koptattuk. A legrégebbi után tehát jöjjön a legnagyobb: ez Budapest, egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma.
Míg Buda tele volt jobbnál jobb törökfürdőkkel, ami már a 16. század óta szolgálták az először tisztálkodni, aztán már csak ejtőzni vágyókat, addig a pesti oldalon egészen 1878-ig egyetlen gyógyvízkút sem működött. Ekkor tört fel az első gyógyvízforrás, éppen a Széchenyi fürdő alatt (javítás: a Hősök tere alatt található az első kút)
Zsigmondy Vilmos, a kor elismert mérnöke kezdte a fúrást 1868-ban, és tíz évvel később adta át a a 970 méter mély, percenként 350-400 liter vizet adó I.-es kutat. Ekkor Artézi Fürdő néven nyitott meg a fürdő, még csak 20 kádfürdővel, egy közös társas fürdővel és hat szállodai szobával.
Ahogy aztán nőtt a népszerűsége, úgy bővítették az eredeti elképzelést. A ma is ismert, kupolákkal díszített eklektikus épület 1913-ban készült el. Ez újabb problémát vetett fel: tégla ugyan még akadt, de az I.-es kút már nem tudta kiszolgálni az igényeket: 1938-ban egy újabb, 1256 méter mély kutat fúrtak, aminek a vízhozama már 3500 liter percenként. Ez ma Budapest második legmélyebb kútja.
Csak hogy érzékeltessük: 792 méter a budapesti metrók átlagos állomásköze, a kút ennek a hossznak a másfélszerese. Ha beledobnánk egy követ, 16 másodpercig zuhanna, mire megtenné ezt a távolságot.
Ezután sem állt meg a fejlődésben a hely, uszoda nyílt (Pesten az első), szabadtéri medencék, élményfürdő és wellness szolgáltatások csapódtak az eredeti koncepcióhoz. Ma már 21 medence, ivócsarnok, aerobic, vízi torna, szaunák találhatóak és használhatóak az épületben.
De a kedvencem mégis ez a kontraszt: a két fotó ugyanabban a medencében készülhetett, mégis mintha egy másik bolygón járnánk:
Előbbi a híres medencés sakkozókat mutatja, akiket mindig ott találunk a lépcsők mellett. Épp ebben a percben is leült valaki egy gyalogot a Széchenyiben. A második képen pedig a fürdő modern felhasználási módja, a Szecska Late nite tune spa bulija látható. A nyári hónapokban minden héten nyomta egy dj, táncoltak a vízben a turisták és a helyiek. Ez is van annyira hungarikum, mint a romkocsma vagy a szabadulós játékok.
A hely maga nem akkora időutazás, mint a Király, de így is van egy jó adag retró érzés a dologban. Érdemes fürdőkabint kérni a kényelmes átöltözéshez, egyrészt így a cuccainkat is biztonságban tudjuk egyúttal, másrészt belecsöppenhetünk ebbe a hangulatba, ami Wes Andersont szerintem kapásból egy új film készítésére sarkallná “Grand Budapest Bath” címmel:
A különbség a fenti, képzeletbeli film és a valóság között, hogy a Széchenyiben nem egy 25 centis, rozsdás kulccsal nyitjuk az ajtónkat, hanem a csuklónkra erősített mágneses karórával. Amikor megérkezünk, az egyik terminálhoz érintjük a készüléket, az pedig kioszt nekünk egy kabint. Ha elfelejtjük, hol is voltunk, ugyanitt kérdezhetjük le újra a kabinszámunkat.
Fontos: ha télen mentek, vigyetek papucsot és köntöst, mert ha végig akarjátok nézni az épületet, ki kell menni a szabadtérre is, többször.
Először picit nehezteltem azért, hogy nem segítenek egyértelmű jelölésekkel, táblákkal, hogy merre mit találok, és milyen lehetőségeim vannak az egyik helyről a másikba jutásra. Aztán úgy voltam vele, hogy ez a hangulat része: nekem kell rájönnöm hogy az adott ajtó nyílik-e, hogy melyik bejárat mögött mi van, hogy az egyik helyiségből hogyan jutok el a másikba.
Tényleg labirintushangulatom lett. Ahogy elkezdtem körbejárni a belső medencéket, szebbnél szebb termekbe jutottam, tele emberekkel. Egy ideig logikusan követték egymást az átjárók, aztán egy alkalommal megtorpantam, azt hittem, vége a fürdőcsarnokok sorának. Aztán ahogy körbejártam mindet, végül csak megtaláltam a továbbvezető utat a mosdók mellett. Tényleg imádnivaló.
Az összes kép a galériában:
A medencében fiatalok, idősek vegyesen, a sakkozók mellett angol nyelven társalgó turisták tömegei ücsörögnek. Ők mondjuk időnként értetlenül kérdezősködnek: sokszor a kétnyelvű információs táblák hiányoznak, a kabinos leolvasó rendszer is magyarul mutatja az instrukciókat. Ezt meg kellene oldani, mert itt aztán nyugodtan be lehetne vezetni második anyanyelvként az angolt.
Egyébként a Széchenyi mindenkinek kötelező legalább egyszer, hiszen ez ugyanúgy hozzátartozik a városhoz, mint a Citadella vagy a Parlament. A sakkozó öregek és a táncos bulik, mind a kettő, egyformán.
Széchenyi Gyógyfürdő és uszoda
Cím: Budapest, XIV. kerület Állatkerti körút 9-11.
Napi belépő kabinos öltözővel: hétköznap 4600, hétvégén 4800 forint
Délutáni belépő szekrényes öltözővel (Uszoda részleg 19 órától) hétköznap 3800, hétvégén 4000 forint
A belépő tartalmazza az alábbi wellness szolgáltatásokat: vízi torna, a kondícionáló terem és a szaunák, használatát.