Pénteken kezdődött, és egész hétvégén tart Budapest talán legszínvonalasabb, egyben legdrágább gasztronómiai rendezvénye. Én is kinéztem, megkóstoltam pár dolgot, de nem találtam életre szóló kedvencre. Azért megmutatom, hátha oda készültök, és tippeket szeretnétek hallani.

Először is egy rohadt jó ramen levest kóstolhattok például az Omu Budapest standjánál. Azért nem ismerős a hely neve, mert még meg sem nyitottak, kábé augusztusban várható, hogy a japán kaják, tempura-rajongók egyik kötelező célállomásaként kinyissák az ajtókat.

A Paris Budapest standjánál lehet kérni csigát. Ezt inkább hagyjátok ki, hacsak nem vagytok elvakult csigarajongók.

Viszont a macaronjuk rohadt jó:

Tegnapra szerveztek egyszerre két tetőteraszos rooftop bár nyitást is Budapesten. Az egyik a Párizsi Nagy Áruház tetején indult, ahol nagyszüleink idejében még korcsolyapálya volt. A másik a Gozsdu udvar felett biztosít szabadabb kapcsolatot a felhőkkel, amire a magas házfalak között élve nagy szükségünk van egyébként. A Duna megközelíthetősége mellett az égbolttal való közvetlenebb kapcsolat a másik fontos ügy, amit ki kell harcolni a városlakóknak. A Tip Top Bar jó, de egyszerűen nem elég.

Gozsdu Sky Terasz

Nem könnyű megtalálni a feljáratot, tegnap még semmilyen tábla nem mutatott helyes irányba, csapán két hölgy próbálta kiolvasni a ráutaló magatartásokat az arra járók arcából, és felinvitálni őket a tetőre az Oldtimer kiállítás bejáratánál. Lifttel lehet feljutni a parkolóházon keresztül, ez itt a bejárat:

A biztonsági őrök félszegen káromkodva szólnak be, ha valaki a biciklit lelakatolja az ajtó közelében, de azért hagyják. A lifttel a hatodikra megyünk, ott pedig át kell sétálnunk az autók között balra, majd be jobbra egy ajtón. Itt még egy emeletet kell legyőzni lépcsőzve. Táblák nélkül nem egyszerű, nyilván azok is jönnek majd.

Odafent rögtön babzsákokon fetrengő fiatalokba futunk bele, ahogy a vécé falát támasztják a hátukkal, ez a kötetlenség pedig rögtön megadja az alaphangulatot. A tető nagy, innen még egy hosszúkás, igazi gyeppel is tarkított, faborítású részen haladunk végig a pulthoz és Harcsa Veronikához, aki épp a bandájával állt be a koncerthez.

Már jó ideje foglalkoztat a dolog. A Kazinczy utca és a Gozsdu udvar között félúton van az Angyalképző Sörbár. Minden szempontból ideális a hely, a Kazinczyban ténfergő embertömegek, valamint a Gozsduban kígyózó emberhordák között, az átjáróban. A bejárat előtt egyetlen este átmegy egy komplett honfoglalásra alkalmas törzs, úgy kellene pörögni az üzletnek, hogy a tulajdonosok könnyesre röhögjék magukat a pénzszámolgatás közben. Minden este.

Ennek ellenére benézek kilenckor, és ezt látom:

Mondhatnánk, hogy nyár van, a teraszon többen vannak, de nem igazán:

A hely körül viszont minden asztal foglalt, a 400 - Kocka, és a Léhűtő - Zing előtti székekben úgy iszogatnak az emberek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mert az is.

Pár napja megkérdeztem a pult mögött kissé unatkozó lányt, hogy szerinte ez miért van. Azt mondta, nem tudja, hétvégén azért többen vannak. Hétvégén, amikor már nincs több hely a járdaszegélyeken, és az ereszekről félkézen lógnak az emberek, akkor beülnek ide is, mondjuk érthető.

Tegyük hozzá, hogy a hely atmoszférája tényleg elég gáz. Nemcsak ez az álvagány ördög-az-emberben közhely, a gagyi lángnyelves matrica és a leopárdmintás ülőhely tántorít el engem, de valahogy az egész hely felfogása úgy, ahogy van kilóg a környék sallangoktól mentes felszabadultságából. Lehet mondani, hogy valakinek tetszik, de hát úgy tűnik, tényleg nem.

A sörbár egyébként az Ördög Kocsmák nevű lánc része, a tulajdonos legtöbb kocsmájában hasonló a dizájn és az üzenet. A Facebookon a legnépszerűbb hely ezek közül az Ördög Sarok (1476 lájk), az Angyalképző ehhez képest csak 173 lájkot tudott összehozni.

Szóval arra gondoltam, hogy titeket kérdezlek meg, ha már nem találtam sehol egy részletes elemzést erre a jelenségre: miért nem megy be ide senki? Hogy lehet, hogy a bulinegyed egyik legjobb fekvésű, viszonylag nagy befogadóképességű kocsmájában láthatóan megsavanyodik a sör a csapban?

Tegnap kétszer is összefutottam Bart Danival, a Főzdefeszt szervezőjével. Mit ad isten, mindkétszer sörözött.

Jövő hét végén indul a hetedik Főzdefeszt, ennek kapcsán pedig megmutatta a nemrég elkészült videókat, amiket az esemény promotálására szántak. Ezt itt, az Egy nap a városban blogon mi publikáljuk elsőként, úgyhogy az elsők között vagytok, akik látják ezeket. A munkásebéden fetrengtem:

A Főzdefesztet idén először a Street Food Show-val egy helyen rendezik meg, így a sörök mellé jókat ehetünk is a Műegyetem rakparton. Én megyek.

Volt nekünk régebben egy sorozatunk, amiben jó magyaros helyek után kutattunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha külföldi vendéget fogadunk, hová vihetjük el jó szívvel, hogy megkóstolja gyermekkorunk ízeit. Nem fúziós konyhát, nem újraértelmezést, hanem töltött káposztát tejföllel mondjuk.

Nem volt sok a városban. Igazán jó pedig alig.

Éppen ezért örültünk az Araz felkérésének, hogy teszteljük le a Magyar ízek és zene elnevezésű csomagjukat. Ez egy korlátlan büféasztalos vacsorát jelent borokkal, népzenei és rövid néptánc bemutatóval, fix áron. Tudtam, hogy csalódni nem fogok, mivel eddig még csak pozitív élményeim voltak Barka Áron séf alkotásaival kapcsolatban, a kísérletező kedv és a lelkesedés sok év után is megmaradt a Dohány utcai Continental Hotel Budapest (volt Zara hotel) éttermében. Ami önmagában óriási dolog.

A vacsora este hétkor kezdődik, a teremben leginkább külföldiek ülnek asztalhoz, egy-két helyen hallok csak magyar hangokat. Üdvözlő italként pálinkát vagy pezsgőt kínálnak, aztán nemsokára felemelik a fedőket, és indulhat a rablás.

Kezdem a verdikttel, aztán kifejtem egyenként: hibátlan. Az ételek olyan minőséget ütnek meg, hogy ha bármelyikkel egyenként találkoztam volna annak idején egy kockás terítős étteremben, azonnal kinevezem a város egyik legjobb, értékeket őrző magyaros helyévé. Az ételek jó alapanyagokból készültek, alapvetően a klasszikus magyar konyha szabályai szerint, viszont nem harsányan fűszerezve. Értsd: nem csak a fokhagymát, a borsot meg a pirospaprikát érzed, hanem van helye érvényesülni mindennek.

Az előételek között nem érdemes sokat elidőzni, érdemes megkóstolni a jófajta kolbászt és az egyébként remek kacsamájat salátával, sőt a szürkemarha gulyásból is kell szedni egy kis adagot, de ezután koncentráljunk a főételekre. Mert sok van, és nekem ilyenkor muszáj legalább a felét végigkóstolni. Egy állat vagyok. És úgy láttam, ezzel mindenki így volt.

Ezek vannak: