Volt nekünk régebben egy sorozatunk, amiben jó magyaros helyek után kutattunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha külföldi vendéget fogadunk, hová vihetjük el jó szívvel, hogy megkóstolja gyermekkorunk ízeit. Nem fúziós konyhát, nem újraértelmezést, hanem töltött káposztát tejföllel mondjuk.

Nem volt sok a városban. Igazán jó pedig alig.

Éppen ezért örültünk az Araz felkérésének, hogy teszteljük le a Magyar ízek és zene elnevezésű csomagjukat. Ez egy korlátlan büféasztalos vacsorát jelent borokkal, népzenei és rövid néptánc bemutatóval, fix áron. Tudtam, hogy csalódni nem fogok, mivel eddig még csak pozitív élményeim voltak Barka Áron séf alkotásaival kapcsolatban, a kísérletező kedv és a lelkesedés sok év után is megmaradt a Dohány utcai Continental Hotel Budapest (volt Zara hotel) éttermében. Ami önmagában óriási dolog.

A vacsora este hétkor kezdődik, a teremben leginkább külföldiek ülnek asztalhoz, egy-két helyen hallok csak magyar hangokat. Üdvözlő italként pálinkát vagy pezsgőt kínálnak, aztán nemsokára felemelik a fedőket, és indulhat a rablás.

Kezdem a verdikttel, aztán kifejtem egyenként: hibátlan. Az ételek olyan minőséget ütnek meg, hogy ha bármelyikkel egyenként találkoztam volna annak idején egy kockás terítős étteremben, azonnal kinevezem a város egyik legjobb, értékeket őrző magyaros helyévé. Az ételek jó alapanyagokból készültek, alapvetően a klasszikus magyar konyha szabályai szerint, viszont nem harsányan fűszerezve. Értsd: nem csak a fokhagymát, a borsot meg a pirospaprikát érzed, hanem van helye érvényesülni mindennek.

Az előételek között nem érdemes sokat elidőzni, érdemes megkóstolni a jófajta kolbászt és az egyébként remek kacsamájat salátával, sőt a szürkemarha gulyásból is kell szedni egy kis adagot, de ezután koncentráljunk a főételekre. Mert sok van, és nekem ilyenkor muszáj legalább a felét végigkóstolni. Egy állat vagyok. És úgy láttam, ezzel mindenki így volt.

Ezek vannak:

• Harcsapaprikás juhtúrós csuszatésztával
• Libacomb káposztás cvekedlivel
• Sertés java Budapest módra, pirított rozmaringos burgonyával
• Gödöllői töltött csirke zöldborsós rizzsel
• Lecsós tarhonya pirított Gyulai kolbásszal

Bármelyiket kóstoltam, rögtön beugrott a kép, ahogy a Németországban élő ismerőseink elé tolom, hogy “na, ez az”. Ezen nőttünk fel, ilyenekből áll a hétvégi menü ott, ahol az édesanya vagy a nagymama jól tudott főzni. Egy perces néma csend azoknak, akiknél ez nem így volt.

A harcsapaprikás külön öröm volt, egyrészt a jó minőségű hal miatt (végre nem afrikai harcsából tolják eléd, mint sok helyen), másrészt a szósz sem ment el a közönséges, erőteljes fűszerezés felé, hagyta érvényesülni az ízeket. A csuszatészta "házias jellegű" - nem kézzel készült, de jóféle -, a juhtúróval önmagában is nagy élményt ad (pirított szalonna mellékelve egy tálban, bár a sok külföldi vendég nem tudta, mit kezdjen vele).

Nagy kedvenc volt még a libacomb és a lecsós tarhonya. Ezerszer ettem őket, de mégis jó volt kipróbálni azokkal az apró eltérésekkel, ahogy Áron készíti. Hirtelen rájöttem, hogy miközben széles mellkassal nyitok a világ ízei felé, és egy-egy vacsora kapcsán mindig valami ismeretlent keresek, a megszokott ízek kutatásáról elfeledkeztem.

Az ételekhez kínált fehérbor egyszerű, de a vörös valami félelmetesen jó volt. Úgy meglepődtem, amikor belekortyoltam, hogy csak néztem a pincérre. 2006-os pécsi cabernet franc volt a M.Aurelius Pincészettől. Nagyon jó évjárat, nagy bor, és még a csúcsán volt nyolc évesen is. Nem ezt szoktam meg egy büféasztalos vacsora mellé.

Miközben ettünk, a Magyar Népzenei Nagykövetség zenészei játszottak, az öttagú zenekar szinte végig húzta az ismerős dallamokat, mindig egy másik tájegységről. A desszert alatt megjelentek a táncosok is: szólótáncokkal és párosokkal mutatták be, hogyan veri a csizmáját a magyar vitéz, aztakutyaúristenit.

A desszertek egyébként nagyon jók voltak, rétes, Gundel palacsinta és mákos guba vaníliaöntettel. Az utóbbit nem lehet abbahagyni, úgyhogy jobb neki sem kezdeni.

Szóval a “Magyar ízek és zene” esemény elsősorban külföldieknek ideális, akik így megismerkednek a magyaros konyha egy jelentős szeletével, népzenét és néptáncot is látnak, gyakorlatilag kompakt megkapnak annyi ingert, amit sokkal hosszabb idő alatt, és silányabb kivitelezésben lehet megszerezni. De élvezik a magyar vendégek is, nosztalgikus ízekkel telhetnek el, jó bort ihatnak, élvezhetik a műsort egy kiszámítható, fix összegért. A vacsora 8.490 forint egy főnek, amiben az üdvözlő ital, a három pohár bor, a víz (víz nincs a csomagban, benéztem), a korlátlan ételfogyasztás és az élőzene is benne van.

A vacsorát péntekenként tartják, korlátozott férőhely miatt előfoglalás szükséges, az alábbi elérhetőségeken (parkolás ingyenes a mélygarázsban).

Cím: 1074 Budapest, Dohány utca 42-44.
Telefon: +36 1-815-1100
E-mail: araz@araz.hu

Disclaimer: az Araz az Egy nap a városban blog hirdetője.