Többször írtunk már a helyről, először, amikor megnyílt és elkezdett ebédmenüt kínálni, aztán Ádám jött rá, hogy imád itt dolgozni, amivel szerencsére nincs egyedül.

Most viszont megváltozott a helyzet. Valami más lett. 

…dobpergés…

Leszerződött a Konyhába Huszár Krisztián!

(fotó: Konyha, Facebook)

Oké, nem akarunk belterjesebbnek tűnni a legbelterjesebbeknél, és úgy tenni, mintha ez nem szorulna magyarázatra.

Dióhéjban: Huszár egészen eddig a Zónában dolgozott. Abban az étteremben, ami ugyan nem kapott Michelin-csillagot, ettől függetlenül ott tudtad a legjobb kajákat enni Budapesten a Laci!Konyha! mellett. Mindkettőre jellemző a szenzációs minőség, és még valami, ami a Michelin-csillagosokból gyakran hiányzik: az őrült kísérletezés, az ízeknek mindenféle modorosságtól vagy szabályszerűségtől mentes hajszolása, imádata, és a végeredmény ennek megfelelően mindig közel tökéletes, de ennél sokkal fontosabb, hogy fokozhatatlanul izgalmas! 

Ezek tették naggyá a Zónát és ezért olyan jó folyamatosan a Laci.

És ezért lesz mostantól megkerülhetetlen tényező a Konyha is, ami a furcsa eredettörténet miatt olyan menő gasztrókeverékké állt össze, hogy nem találsz hasonlót a városban.

Nézzük az adottságokat:

• a belváros közepén van
• a belső tér minden eltúlzott eleganciától mentes, biciklik, fadobozok közt kajálsz
• az atmoszféra szuperlaza, simán felrakod munka közben a lábad az asztalra, és ez belefér
• a személyzet fiatal, kedves, de inkább haverok ők, mint klasszikus értelemben vett pincérek, ami itt JÓ
• és az egészen a közepén ott van a város egyik legjobb séfje

És akkor most képzeld el, hogy épp dolgozol a laptopodon, lábad a fadobozon, a pincérrel elnevetgélsz valami poénon, körülötted özönlenek az emberek, mert rengetegen járnak ide, majd mindenféle túlmisztifikálás nélkül kapsz egy olyan kaját, amilyet csak nagyon-nagyon kevés helyen Budapesten, eszel délben három fogást kétezerért, mellé iszol a kihelyezett kancsóból ingyen vizet, majd a szinte szakrális magasságokat elérő gasztronómiai élmény után újra felrakod a lábad a fadobozra és dolgozol tovább.

Soha ilyen laza nem volt még a csúcsgasztronómia Budapesten.

És tényleg csúcs.

Pedig a tegnapi menü elvileg tök szimpla volt, ugyan mi a franc tud érdekes lenni egy paradicsomsalátában, igaz? Hát csak annyi, hogy ha a séf reggel a saját kezével válogatja ki neked a legjobb paradicsomot, meg a hozzá való zöldségeket, rak mellé ezt-azt, majd az egészet nyakon önti egy szenzációs házi majonézzel, ami nemcsak krémes, de savanykás mellékízével hihetetlenül jól hozza helyzetbe a paradicsom édességét, akkor hirtelen egészen más minőségről beszélünk.

Vagy ott van az étlap alapján elég semmilyennek tűnő baszk kolbász babpürével és salátával, aztán elkezded enni és fogalmad sincs, melyikért légy jobban oda. A babpüréért, aminél krémesebb, lágyabb, visszafogottan édeskésebb cucc még nem volt a tányérodon, az ezzel bátran szembeszálló, kraftos, fűszeres kolbászért, az egész kompozíciót pont jó ütemben könnyítő salátáért, vagy azért a tök jó színdarabért, amit ez a három eltérő karakter rendez a szádban?

És persze a tejberizs is egészen más szint, mint amit megszoktunk, csak a desszerthez érve szokás szerint kifogytam a jelzőkből.

Szóval irány a Konyha, ahol mondjuk már kedden is annyian voltak, hogy a menüztetéssel legjobb tudomásom szerint eddig nem próbálkozó Huszár komoly stressznek lehetett kitéve, mert ezt a minőséget ekkora mennyiségben tényleg elég problémás előállítani, és persze nem akarom én, hogy bárki összeomoljon a konyhában, de ezt tényleg meg kell kóstolnotok.

Ha van bennetek egy kis emberség, nem mindannyian a cikk publikálásának a napján, hanem a következő két hétben elszórva néztek be hozzájuk.

Konyha
Budapest, Madách Imre út 8
06306333608

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.

Pista báról már korábban is írtunk, például mert olyan fantasztikus szendvicseket készít, amilyeneket kevesen a városban. Egy ideje már hallottuk, hogy nekiállt valami egészen különlegesnek, a gőzburgernek, de csak tegnap sikerült kipróbálnunk az új csodát.

Pedig a név alapján egyáltalán nem gondoltam, hogy olyasmiről van szó, ami érdemben beleszólhat a budapesti élmezőny alakulásába, annak ellenére sem, hogy Pista bá a nagy átlagnál sokkal ügyesebben kísérletezik az ízekkel.

Egyszerűen előítéletem volt a gőzburger kifejezéssel, mindig a gőzgombóc jutott eszembe róla, aminek meg semmi köze a burgerekhez.

És tényleg elég spéci receptről van szó, az Egyesült Államokban is csak Connecticutban kóstolhatsz hasonlót. A recept lényege, hogy a húst nem sütik, csak gőzölik, amitől jobban benne maradnak az aromák, de egyszersmind kicsit undorítónak is tűnik az egész.

Amíg meg nem kapod a rendelésed.

Mert akkor minden megváltozik.

Kihozzák eléd ezt a csodálatos, dupla húsos szörnyet és szerelembe esel. Rómeó nem nézett úgy Júliára, mint a burgerre éhes tesztelő erre a dögre:

És beleharapsz. És az egész elkezd masszává válva szétfolyni a kezeid közt. És közben olyan ízeket érzel, amilyenekre nem is számítottál. A marhahús gőzölve szenzációs, lágy és karakteres. A ciabatta hiánypótló, a régi Zing eltűnése óta várjuk, hogy valaki újra ilyesmivel kísérletezzen, a sajt nyúlik, de jó félméteresre, a karamellizált hagyma visszafotott, a spéci majonézes házi szósznak meg azonnal rajongója lettem. És az egész mellett ott az uborka, amitől bájosan tájjellegű vizuálisan a cucc, és ami ízben hibátlanul passzol ehhez az egész izéhez.

További fotóim nincsenek, mert amint elkezded enni, egy végeláthatatlan dzsuva az egész kezed. 

A Pista bá gőzburgere kihagyhatatlan minden burger iránt elkötelezett magyar nőnek és férfinak, általa válik jobbá a nemzet. Ez az egyik legjobb hamburger, amit itthon ehetsz, ha eddig kimaradt, próbáld ki: egy hússal 1500 forint, azzal is bőven eltelsz, két hússal 1980-ért meg akkora az adag, hogy ha 3-4 körül betolsz egyet, este 8-9 körül még bőven bírni fogod újabb kaja nélkül.

Pista bá
Madách Imre út 1.
0617899420
H-Szo: 11:30- 22:00

Mindenkinek vannak kedvenc cukisághelyei Budapesten, a mienk pont a Delizia: pár éve megtaláltuk őket, beléjük szerettünk és azóta hozzájuk járunk édességet enni.

Csakhogy.

Ez nem jelenti, hogy nincsenek mások a városban, és bármennyire is nehéz leporolni magunkról a keksz és macaronmorzsákat, időnként fel kell tápászkodnunk a liblingjeink édességhalmai alól és ki kell próbálnunk másokat is.

Pont mint most, amikor végre bevettük magunkat a Sas utcai Chez Dodóba, ahol a Párizs-O-Méter annyira kileng, hogy az üvegbúra alatt kínált macaron adja a másikat.

Igen, a falig eltolt franciás hangulat főleg macaronokra borul rá egyébként ügyesen, úgy értem, hogy a belső tér nincs túlmagyarázva, nem lóg be mindenhonnan valamilyen párizsi attribútum, nem szúrja át az Eiffel-torony a miniatűr diadalívet, egyszerűen csak olyan a hely, mintha átteleportálták volna ide Párizs hatodik kerületéből.

Apropó, ha valaki lemaradt volna a legjobb párizsi programokat bemutató videónkról, az szégyellje magát és pótolja a mulasztást:

További jó pont a helynek, hogy előtted készülnek az édességek, nincs semmi csalás, vagy átverés. És a végeredmény tényleg kivételesen jó, ráadásul a Chez Dodóban nemcsak a klasszikus ízekkel mernek játszani (azokkal is), de trükköznek is, így például a még visszafogottan izgalmas sós-karamellás-csokis tök jó azoknak, akik még épp csak elkezdtek kísérletezni, de a bevállalósabbaknak van például wasabis is, ami nekem százszor jobban ízlett, mint a levendulás - utóbbit semmilyen gasztronómiai kontextusban nem tudom értelmezni, nem itt, hanem általában, de ez már az én hibám. A többi íz viszont szenzációs, szóval megérte a helyet létrehozó Dórinak/Dodónak Párizsban tanulnia hónapokig a legjobbaktól a macaronkészítést, mert tényleg csúcsra járatta a műfajt.

A legjobban viszont nem is a macaron, hanem a canelè ízlett, ez az egyébként jól csak nehezen elkészíthető süti, ami ha nagy ritkán mégis jó, akkor nagyon az, és itt az:

Vannak még forró csokik meg egyéb franciás édességek nem különösebben olcsón, ha számolgatás nélkül rendelsz, négy főre simán elkölthetsz 6-7 ezer forintot, de akkor már olyan édességtúladagolással kell számolnod, hogy néhány napig csak szalonnát akarsz majd enni utána. Reálisan 2,5-3 ezer két főre egy alapos besütizés, forró csokikkal.

Chez Dodo
Budapest, Sas utca 7.
H-P: 8:30-20:30
Szo: 10:30-21:30
V: 10:30-19:00

Mi sem áll távolabb tőlem, mint az egészséges konyha. Messze elkerülöm azt, ami nem hizlal, nem tocsog, ami nem okoz szív-, és érrendszeri megbetegedéseket. Nem tudatosan. Zsigerileg. Azok közé tartozom, akik még gondolati síkon sem ültek fel a vegetáriánus hullámvasútra. Sosem zavart, ha valaki csak zöldségeket evett mellettem, én viszont húsra gyúrok hússal.

Szóval én sem nagyon értettem, mi a fenét keresek a Nagymező utcai Hokedliben, ahol zöldségleveseket, főzelékeket, húsmentes fasírtokat meg hasonlókat árulnak, de ott ültem, és ott volt előttem egy lecsóleves, egy spenótfőzelék és egy túrótorta is.

És megettem.

És jó volt. 

És az egész hely annyira CUKI, hogy ha nem lett volna jó a kaja, akkor is örültem volna az ott eltöltött fél órának, mert nincsenek agyonbrainstormingolt szlogenek, meg túldizájnolt belső terek, látszik, hogy a koncepció annyi volt kábé a hely mögött, hogy de szeretek jó főzelékeket enni, főzök másnak is, Ildi, te olyan szépen rajzolsz, rendezd már be a boltot, ide meg rakjunk sok szobanövényt!

Ettől olyan jó bent lenni.

És az a helyzet, hogy akárki is volt az, aki szeretett főzeléket enni, elkészíteni is kiválóan tudja. A lecsós leves hibátlan volt, benne volt az eredeti kaja eszenciája, csukott szemmel is megmondtam volna, hogy miből készült, csak folyékony volt, ami ezzel az ízzel együtt egészen meglepő, de szórakoztató párosítás.

És már ezzel majdnem jóllaktam, amikor jött a spenót, amiben nem volt semmi csavar, csak friss zöldségből készült és nem cseszték el készítés közben, nem lett keserű, egyszerűen csak jó. És a végén megérkezett a túrótorta is, aminél ettem azért finomabbat, viszont ez a három együtt került zsemlével együtt 1590 forintba, és a spenót egy részét már meghagytam, mert képtelen voltam letolni.

Szóval ha egészségesre vágysz, vagy nem vágysz egészségesre, csak ennél egy gyorséttermi menü áráért valami egyszerű, de jó kaját, a Hokedli szuper választás. Főleg, ha elviszed a kaját, leülni ugyanis nem tudnak sokan.

Ja, és kutyáknak ingyen adnak elrágcsálható izéket!

Hokedli
Budapest, Nagymező utca 10,
H-P: 11:30-17:00

Nagyjából egy éve kért fel a Hamu és Gyémánt, hogy készítsek egy sokinterjús anyagot a Budapesten élő külföldi származású emberekkel, akik valamilyen területen kiemelkedőt alkotnak, alkottak. Nagyon élveztem, hogy megismertem 20-30 olyan embert, akinek valamiért Budapest volt a fő célpont, és itt tudott kibontakozni. Persze az arány nem volt túl jó: akkor már naponta költöztek el az országból legalább négyszer ennyien, mégis örömmel töltött el az az gondolat, hogy miközben a mieink ott, ők itt próbálnak, és találnak szerencsét. 

Egyikük volt Fukui Yusuke is, a Brody Studiosban dolgozó japán festő, képzőművész. Akinek az egyik festménye szembejött velem a Facebookon:

Az van a festményre írva: 1991 nov. Budapest Keleti pu.

Aki nem tudja, mit rejt ez a pont a téridőben, annak nem mond semmit a kép. Én viszont tudom, milyen erős pillanat volt az Fukui Yusukénak:

Akkor szállt le a vonatról, a Keleti pályaudvar 9-es vágányán, a bőröndjével a kezében.

Japánból idáig utazott, Budapestre, mert egy tokiói antikváriumban rátalált Barcsay Jenő Művészeti anatómia című könyvére. Akkor rájött, hogy művészeti anatómiát akar tanulni, amit nem sok helyen tanítottak a világon. 

Képzeljétek el, hogy a barátok, rokonok, ismerősök sok ezer kilométeres messzeségben vannak, te pedig egy egészen eltérő kultúrájú országból érkezel meg Kelet-Európába, a rendszerváltás után. Nem ismersz senkit, nincs szállásod, nem beszéled a nyelvet. És leszállsz a vonatról, kezedben a poggyászoddal, és arra gondolsz: hát akkor start.

Na jó, valójában nem tudom, mit gondolt abban a pillanatban Fukui Yusuke. A japán zárkózottság minden fegyverével védte a beszélgetés sorá na személyes szféráját, így azon kívül, hogy azon az 1991-es estén egy hostelben szállt meg, és a szállás alatti kocsmában megismerkedett néhány budapestivel, nem sokat tudtam meg. Nem tudtam kihúzni belőle sokat.

De most itt van ez a festmény, ami állítólag elmondja.

Most szombaton a művésznek kiállítása nyílik egy elég különleges budapesti helyszínen, az Everybody Needs Art nyitott tetejű, Budafoki úti kiállítóterében. Hogy megmutassam, miért különleges a helyszín, pár fotót mutatok a Facebook-oldalukról:

Akit érdekel egy Budapesten élő japán festő kiállítása, és az, ahogyan ő a világot látja, menjen el.

Augusztus 29-én nyílik Fukui Yusuke - "Worlds on canvas" című kiállítása este hatkor az Everybody Needs Art Viewing Space-en. A részvételhez emailben történő regisztráció szükséges 2015.08.28, Péntek 20:00-ig. Az esemény Facebook eventje itt található minden egyéb információval.

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.