Viszonylag nehéz már szenzációs hírként közölni, hogy új hamburgerező nyílt a városban, mert amióta ez a kaja virágkorát, sőt, röneszanszát éli Budapesten, szinte minden napra juthatna egy ilyen cikk.

Ez persze nem baj, mert az új éttermek többsége legalább olyan minőséget kínál, mint az öt évvel ezelőtti csúcsmezőny alsó harmada.

Persze most már, hogy megmutatták nekünk néhányan, hogyan kell jó burgert csinálni, nem olyan nagy kunszt újra belecsapni a lecsóba. Ahhoz valami nagyot kell dobni. És a Marha Bamba Burger pont ilyesmivel próbálkozik, de erről majd később.

Szóval az étterem szuper helyen, az Oktogon mellett van, szinte karnyújtásnyira a Burger Kingtől próbál beinteni a nemzetközi gyorsétteremláncságnak. A beltér közepesen hívogató, túl sok a meleg szín, amibe nagyon beleolvad minden burger, szóval instás kajafotózásra például kevésbé alkalmas a környezet.

Az viszont remek jel, hogy előtted sülnek a burgerek, a zsemlék házi recept alapján készülnek, a húsok 14 dekás marhanyak-faggyú-kombók és mindegyikben spéci szószok vannak, amikért amúgy is rajongunk. Természetesen a névadó burgert próbáltuk ki, és az a helyzet, hogy a Bamba Marha Burger tényleg egy jelentőségteljes darab, aminek helye van a budapesti mezőnyben. 

A specialitása: ráment az umamira.

Mit ráment, felolvassa az umamiszótárt!

Az umami az ötödik íz, nem édes, nem sós, nem savanyú és nem keserű, inkább olyan, mint az anyatej. Az anyatej maga az umami, éppen ezért mindenkinek ismerős az íz, mindenkiben mély, jó emlékeket ébreszt, legalábbis erről próbált meggyőzni Nobu mester jó három évvel ezelőtt, amikor a DTK Show felvételén elmentünk hozzá enni egy jót D. Tóth Krisztával:

És a Bamba Marha nem bízta a véletlenre a dolgot, mert miközben az umami ízt például a marhából, paradicsomból, gombából, parmezánból lehet előcsalni, addig a névadó burgerben marha, paradicsom, gomba és parmezán van. És esküszöm, hogy lehet valamit érezni, kábé pont olyan hangsúlyosan, mint annak idején a Nobunál, szóval az íz 97 százalék placebo és 3 százalék valóság, de határozottan van ott valami.

Mintha.

És a burger ettől is, meg egyébként is teljesen jó, a zsemle nagyon tetszett, se nem szikkadt, se nem túl puha, a húst jól sütötték, a koncepció izgalmas, gondot inkább csak az jelentett, hogy ahova nem jutott parmezán, ott nagyon sótlan volt, ahova meg jutott, ott rettenetesen sós.

Ezzel együtt is ott van a Bamba Marha a város legjobb burgerei közt, baj talán csak az árával van: ez a darab 1800 vagy 1900 forintba került, nem emlékszem pontosan, de nem is azon az 5 százalékon múlik: ez sok. Egy utcával később, a Zingben ennyiért már a Guitar Herót is megkapod és az tényleg hatalmas, két hús van benne, és akármennyire nincs benne umami, a budapesti hamburgerkultúrát beindító Susánszky Ádám mégis olyan bitang jó kaját készített, hogy az még mindig igazodási pont. A Bamba Marha ezzel együtt egy tök jó, izgalmas alternatíva, csak olcsónak nem nevezném.

És akkor arról, hogy mitől spéci ez a hely: a Burgerblog szerzője, Jancsa János rakta össze a recepteket, ha minden igaz, a tulajdonosi szerkezetbe is betagozódott valahogy, ugyanakkor kedvezményt nem fogadtunk el, pontosabban Ludas Matyi kétszeresen fizette azt borravalóban vissza.

Bamba Marha Burger
Budapest, Andrássy út 46
06309644664
H-V: 12-22:00

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.

Folytatódik a Karcsikám-sorozatunk, amiben rendszerváltást és gasztroforradalmat túlélő éttermeket kutatunk, olyanokat, amik változatlanul képesek voltak fennmaradni, és láthatóan a kétezres évek is tetszenek nekik.

Van néhány ember - nem sok -, akik örültek annak, hogy a négyes metró végül nem épült meg a Bosnyák térig, hanem egy heveny finanszírozási izomgörcs következtében megállt a Keletinél, hogy egyáltalán ne lehessen alternatívája a felszíni közlekedésnek, a hetes busz vonalának. Ilyen ember lehet például az Aranyhal étterem tulajdonosa is, aki a Thököly úton várja a vendégeit már évtizedek óta, és neki jót tesz, ha a buszról látják az emberek a szépen felújított bejáratot és éttermet.

Már a weboldaluk is olyan, hogy sikítva jelentkezik egy Karcsikám-tesztért. Nem épp a mai elvárásoknak megfelelő, de azért becsületes munka, a fejlécben sorakozó, nélkülözhetetlen konyhai alapanyagok közül pedig a cukrozott ketchupot szúrtam ki egyből - én kis gonosz -, ami szívmelengetően békebeli gasztronómiai szemléletet ígért.

És még egyszer mondom: a hely emellett szépen felújított. Szóval a kíváncsiság máris kocogtatja a fejem: mi a titkuk?

Már a bejutás is elég kalandos. Nyáron szinte mindenki a hátsó teraszra szeretne kiülni, ami azonban az étterem felől csak a konyhán keresztül megközelíthető. Így aztán azok a vendégek, akik a szabadban költenék el a vacsorát, kénytelenek a szomszédos kapualjban csengetni - úgy emlékszem, a 22-es számot kell beütni -, ekkor a pincér elénk jön, és kinyitja az ajtót.

Van egy nagyon érdekes, az egész világon átívelő jelenség, amit érdemes mindenkinek megjegyezni, mert bármikor hasznos lehet. Ez pedig nagyjából így hangzik:

azoknak, akiknek sok a pénze, sokkal több dolog jár ingyen.

Nem tudni, miért alakult ki így, de így alakult. Azokon a helyeken, ahol sok pénzt költenek az emberek, az alap szolgáltatások ingyen vannak.

Így aztán, ha ellátogatsz például a Hegyvidék Központba, amiről Csaba három éve írt posztot a hely minőségi gasztronómiai kínálatát felsorolva, egy különös kis sarkot találhatsz magadnak, ahol ideális körülmények között dolgozhatsz.

Rögtön a földszinten találod ezt a fapadlós, kanapés részt, ahol külön laptopozásra kialakított székeket is kitettek, így nem kell a combodon egyensúlyozni a gépet.

Rögtön mellette egy gyereksarok is helyet kapott:

Tegnap írtunk arról, hogy a Telekom városi aktivitásba kezdett az Erzsébet téren. Egy kiselefánt méretű dobozt helyeztek el az Akvárium előtt, amiből ma négy órától mindenféle különös meglepetés fut majd ki. Egész sokan összeverődtek a korlátoknál és az asztaloknál, amivel újra bizonyítást nyert:

a budapestiek szeretik a meglepetést.

A turisták meg még jobban, természetesen.

A fellépők sora idáig meglepetés volt, és... nagyjából most is az. De legalább már láttam pár ajtónyitást, úgyhogy tudok nektek referálni. Négy órakor egy hatalmas héliumos lufit (kiselefánt-fej méretűt) fújtak fel, majd engedtek fel az égbe.

Ha ma este benéztek az Akváriumhoz, azt veszitek észre, hogy váratlanul kinőtt a földből egy bazi nagy magentás doboz:

Nyilván eljátszhatnánk a fogalom nélküli bloggert, a valóság ezzel szemben az, hogy azért írunk erről a dobozról, mert:

• régi partnerünk, a Magyar Telekom megkért minket rá
• sejtjük, hogy mi lesz ebből a dobozból holnap, és a program elég jónak tűnik.

Szóval egyelőre még csak azt látod, hogy mindenféle feliratok vannak rajta, például hogy ne felejts el gondoskodni a folyamatos folyadékbevitelről (gondolom amikor megtervezték a szöveget, még 42 fok volt), meg hogy Ennek a doboznak nincsenek ellenségei, és közben persze megy a magentaszínű villogás ezerrel.

A doboz viszont valójában majd holnap délután négykor vált aktív üzemmódra és bár a vázlatosan átküldött program alapján azt nem tudom megmondani istenbizonyra, hogy mit fog csinálni, de ha arra jársz vasárnap délután 4 és este 8 között, biztos érdemes megnézned.

Disclaimer: a Magyar Telekom az Egy nap a városban blog hirdetője.