Folytatódik a Karcsikám-sorozatunk, amiben rendszerváltást és gasztroforradalmat túlélő éttermeket kutatunk, olyanokat, amik változatlanul képesek voltak fennmaradni, és láthatóan a kétezres évek is tetszenek nekik.

Van néhány ember - nem sok -, akik örültek annak, hogy a négyes metró végül nem épült meg a Bosnyák térig, hanem egy heveny finanszírozási izomgörcs következtében megállt a Keletinél, hogy egyáltalán ne lehessen alternatívája a felszíni közlekedésnek, a hetes busz vonalának. Ilyen ember lehet például az Aranyhal étterem tulajdonosa is, aki a Thököly úton várja a vendégeit már évtizedek óta, és neki jót tesz, ha a buszról látják az emberek a szépen felújított bejáratot és éttermet.

Már a weboldaluk is olyan, hogy sikítva jelentkezik egy Karcsikám-tesztért. Nem épp a mai elvárásoknak megfelelő, de azért becsületes munka, a fejlécben sorakozó, nélkülözhetetlen konyhai alapanyagok közül pedig a cukrozott ketchupot szúrtam ki egyből - én kis gonosz -, ami szívmelengetően békebeli gasztronómiai szemléletet ígért.

És még egyszer mondom: a hely emellett szépen felújított. Szóval a kíváncsiság máris kocogtatja a fejem: mi a titkuk?

Már a bejutás is elég kalandos. Nyáron szinte mindenki a hátsó teraszra szeretne kiülni, ami azonban az étterem felől csak a konyhán keresztül megközelíthető. Így aztán azok a vendégek, akik a szabadban költenék el a vacsorát, kénytelenek a szomszédos kapualjban csengetni - úgy emlékszem, a 22-es számot kell beütni -, ekkor a pincér elénk jön, és kinyitja az ajtót.

A terasz is teljesen rendben van, egy összecsukott pingpongasztal jelzi, hogy itt nemcsak az evésnek, de a sportnak is hódolnak a tulajdonosok. Az étlap láttán pedig elsírod magad: horgolt. Azaz horgolást mímelő, de jó minőségű papírra, jó felbontású mintákkal. Ritka a hasonló helyeken.

A borlap is ígéretes, nem túl bőséges, de tartalmas. A fehérborok között Mátra, Somló és Eger képviselteti magát, de tartanak tradicionális eljárással készült pezsgőket is. A ház bora a Bujdosó pincészet fehér házasítása, rozéja és vöröse, ezeket a legtöbbször 400-490 forintos deciár helyett 250-ért poharazzák. Sörből Krusovicét csapolnak, jó kis nyári ital, ízletes, 590-ért négy deci. Itt már kissé elrugaszkodtak az árak, ahhoz képest, hol is járunk. 

Lássuk az ételeket.

Én rögtön az étlap első levesénél leragadtam, a "cukorborsó krémleves rántott lazaccal" ugyanis elképzelhetetlen kombináció volt számomra. Oké, lazac és borsó, alapvetően jól kijönnek, de ebben a formában szerintem még nem sokszor találkoztak.

Egyébként jó volt a leves, a lazaccal sem volt nagy gond, de a kettő együtt komolyan nem passzolt össze. De értékeltem az igyekezetet.

A halászlé csészében: rendben volt. Nem a legjobb gulyás :)))) leves életünkben, de nincs vele gond.

A kötelező: bécsi szelet. Itt sertésből hozzák, két szeletet illesztenek össze, ahogy egy barátom fogalmazott: autópályát készítenek belőle.

Nekem bejött a panír, a hús is kellemes volt - akinek bejön a menzás agyonlapított kivitel, ezt szeretni fogja -, de a 2190-es árat túlzónak éreztem érte.

Főtt-füstölt csülök, házi dödöllével. A húson még lehetett volna dolgozni, dödölléből is ettünk már jobbat.

A harcsa steak lecsós házi tócsnival viszont tényleg elvette a kedvemet attól, hogy visszajöjjek: a tócsni elég régen lehetett friss, cipőtalpat áztattak be lecsós lébe, ettől teljesen kiábrándultam. 

A tócsninak szinte az egyetlen kritériuma, hogy frissen süssék ki.

Alapvetően megvan itt minden, ami kell itt: igényes belső tér, terasz, természetesen kedves pincérek, kellemes hangulat, jó borlap, jó sörök, friss hal. Úgy ülsz itt, mintha egy falusi parasztház verandájára tévedtél volna, pedig a buszok megállás nélkül tépnek el a bejárat előtt. Nem veszed észre. A mosdó tiszta, ráadásul kis törölközőket raknak ki, minden kézmosáshoz jár egy a vendégeknek, itt már-már ötcsillagos a kiszolgálás.

A konyha viszont a legtöbbször átlagos, időnként pedig kifejezetten hanyag. Olyan, amit a legtöbb magyar étteremben kapunk, az meg kevés. Itt nem tették magasabbra a lécet.

Kár, mert tényleg jó volt itt ücsörögni, sörözni, és ha aki nem éhes, annak tényleg javasolt a 22-es kapucsengőt megnyomni. De a helyzet az, hogy ilyen árakon máshol - a belvárosban akár - jobb ételeket kapunk.

Aranyhal étterem
Cím: 1145 Budapest, Thököly út 121.
Nyitva: H-SZ 11:30 - 22:00 V 11:30 - 21:00

Megszokott ízek 4/5
Minőség 3/5
Ár 3/5
Adag 4/5
Úri pincérek 4/5
Otthonosság 5/5
Extrák, specialitások, hungarikum! 2/5
Ház bora, söre, pálinkája 4/5

A sorozat alapötletét itt olvashatjátok.

A pontozási rendszerről itt írtam bővebben.

A hely értékelése: 73%
A titok: Hangulatos titkos kert, jó sör, udvarias kiszolgálás. Ügyes húzás: egy ilyen kezdés után hajlamosak vagyunk jobbnak érezni az ételeket, mint amilyenek valójában.

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!