Szent István mellett augusztus 20-án az Új Kenyeret is ünnepeljük. Ennek apropóján pékműhelyes Józsi versenyt szervezett, amivel végre úgy tiszteltük meg a kenyeret, ahogy illik. Nem óriáskenyeret sütöttünk, nem szalagokat aggattunk randa veknikre, hogy átvágja az államtitkárúr, hanem megkértünk mindenkit:

süssetek olyan kenyeret, amire igazán büszkék vagytok.

A versenyen profi pékségek és otthonsütők egyaránt indulhattak. Az esemény ötletéről és a verseny szabályairól itt írtam bővebben. Most inkább képekkel mutatom be, milyen volt a tegnapi nap.

A Margitutcakilenc remek helyszín volt. Szellős, sokan elfértek, és az egésznek van egy falusi vásár hangulata.

A szervező osztotta a croissant-jait. Az egész rendezvényre jellemző, hogy senki sem kér pénzt semmiért: nincs nevezési díj, a helyszín, a zenészek, a műsorvezető Tilla, a kávékat kínáló Casino Mocca és a borokat ingyen öntögető Bortársaság is ingyen vállalta be a részvételt.

Néhány évvel ezelőtt még tök szembetűnő volt a különbség a két város között: Prágában a rendszerváltás után rajtaütésszerűen, szinte egyetlen éjszaka alatt ledíszburkolatoztak mindent, ettől a belváros olyan pofás lett, hogy váratlanul több millió nyugati turista találta ott magát.

Budapest ehhez képest egy lassan csörgedező patak, 5-6 éve még alig volt felújított szakasz a belvárosban, és azt is kirakatban mutogattuk, hogy ilyet is tudunk (Ráday utca, Liszt Ferenc tér), vagy zavartag dugdostuk (Király utca, ami olyan béna díszburkolatot kapott, hogy szinte öröm látni szétesni).

Aztán 2010. környékén elkészül az új főutca az elegáns, valódi kővel, és bár azóta is előfordulnak rettenetes tévedések, például a nemrég átadott, szégyenletes burkolatot kapott Váci utca, alapvetően a belvároson belül kezd valamiféle egységes kép kialakulni. És ez a kép jó. Az új főutca, a Március 15. tér, a mellékutcák, a Kálvin tér már megkapták az új, elegáns burkolatot és a modern, de nagyon is tökös térelemeket (lámpákat, bringatárolókat, szemeteskukákat) és most nemsokára a Szervita tér is szintet ugrik, rövidesen elkészül ugyanis a hónapok óta feltúrt környék.

Nem azt mondom, hogy ez lesz a legfantáziadúsabb szakasza a belvárosnak, de legalább belesimul majd abba az egységesszerű arculatba, ami mostanában kezd kialakulni és amihez szerencsére az egyik legjobb budapesti felújítástól vették a mintát (mert másolhatták volna a Király utcát is, azzal nem lennénk ki a szarból).

Jelenleg így néz áll az építkezés:

És az látszik ugyan, hogy a forradalom elmarad, mégis egy fokkal menőbb lesz Budapest. Persze nem annyira menő, mintha elkészült volna Zaha Hadid ide tervezett irodaháza:

De azért menőbb. Csak nehogy átessünk a holtponton, mert ha így folytatjuk, nemsokára elbécsülünk vagy elzürichülünk, amitől az ég óvjon minket, de szerencsére a belvárost még pont annyi dzsumbuj veszi körül, hogy sose váljon kirakattá Budapest.

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.

Múlt héten írt régi barátom, Dávid:

“Nemrég találtam egy jó helyet a Klauzál téren. PolaPola a neve, balkáni kajákat adnak, nekem nagyon bejött. Főleg csevap meg plejskavica van ott, a 2-személyes tál viszont brutál adag, csak szólok.”

Nyilván elmentem.

Kezdjük egy kis disclaimerrel: ha balkán kaja, akkor az nálam Budapesten a Montenegrói Gurman, rendszeresen rendelek tőlük, brutálisan jól főznek, grilleznek, házhoz szállítva is csodálatosak a pljeskavicás burgerek, hibátlan az egész.

Ez tehát a szint, amit a PolaPolának meg kellett volna ugrania.

És a franc se gondolta volna, de sikerült nekik.

Pedig ezt a grillezős sztorit olyan könnyű elrontani, Ádám például nem is jár hasonló helyekre, mert előítéletes velük szemben (a Montenegróit persze ő sem képes negligálni), szóval mindenképp rám várt a rettenetes feladat: a kóstolás. Ezt mérte rám a sors. 

Ezzel kell együtt élnem. 

Jó sorsom van. A PolaPola ugyanis több szempontból is remek élmény. Egyrészt tök jó, hogy közel van a belvároshoz, kevésbé nyüzsgő helyen, mint a Blahán tanyát vert nagy előd, viszont legalább csak öt perc séta a Gozsduból. A Klauzál tér amúgy is fasza környezet és a közelben üzemelő Kádárral már igazi gasztronagyhatalom alakul itt szépen.

A belső tér hangulatos, jobb, mint a Montenegróban, ide simán be lehet ugrani barátokkal egy esti vacsorára, az egésznek kevésbé van gyorséttermi jellege, jó itt ücsörögni.

És a kaják szenzációsak. Kár, hogy nem voltam ketten, így nem tudtam kipróbálni a kétszemélyes tálat, de cserébe megvigasztalódtam valahogy ezzel a nyolc darabos csevappal 1590 forintért, ami elég jó ár: ennyiért degeszre eheted magad és nem is akárhogy. 

A húst ugyanis nem hülyére, szimplán csak pont jóra grillezik: nem arról van szó, hogy izomból meg akarják mutatni, hogyan készült a csevap, mert jellegzetes az mindenféle erőlködés nélkül is. Az ajvár nem túl csípős és nem túl keserű, ahogy sokszor a rossz alapanyagok miatt szokott lenni, a buci az egyik, ha nem a legjobb, amit eddig a műfajban Magyarországon ettem, a saláta meg a reszelt fetával épp elég jellegzetes ahhoz, hogy szóhoz tudjon jutni a többi hozzávaló mellett.

Jó kis étterem tehát a PolaPola, méltó ellenfele a Montenegróinak, szóval ha épp erre és nem a Blaha közelében jársz, kockázatok nélkül beülhetsz kajálni.

Ha olyanoktól akarod megismerni a legjobb budapesti helyeket, akik nem bejelentkeznek, csak úgy beállítanak egy étterembe és rendes vendégként fizetnek is a kajáért, csatlakozz az Egy nap a városban blog facebookos oldalához, hogy ne maradj le egyetlen szenzációs falatról se!

PolaPola
Budapest, Klauzál tér 11
06704340502
V-Sze: 8-23
Cs-Szo: 8-02

Viszonylag ritkán futok már bele olyan ételbe Budapesten, amit mosolyogva tömök a számba, mert annyira jó és annyira újszerű. A blog hőskorában, a gasztroforradalom elején még minden napra jutott egy ledöbbenés, ma már talán ha minden ötödik-hatodik éttermi próbából lesz cikk, annyi a közepes, jellegtelen az új mezőny. Persze simán lehet, hogy a kétezres évek elején még szenzációsnak tűntek volna ezek a helyek, de azóta szerencsére olyan sokat emelkedett az átlagos budapesti színvonal, hogy már komolyan oda kell tennie magát annak, aki maradandót akar alkotni.

Szóval a héten ültem a Bazilika mellett a Bestiában, amit annyira rátoltak a sörcsapolós vonalra, hogy konkrétan még a piszoárok is szétbarmolt söröshordók a vécében, és ahol vagy harmincféle spéci sört kóstolhatsz (de én kihagytam mindet, mert sörretardált vagyok, kár belém a minőség), ücsörögtem az étteremben, faltam a bárányból készült bestrami szendvicset, és közben végig mosolyogtam.

Ez ugyanis nemcsak egyszerűen jó volt, de annyira máshogy volt jó, mint a többi, hogy egyszerre voltam elégedett és meglepett. 

Egy új íz!

Mindez tökéletesen elkészítve. A kenyér szenzációs alapanyag, remekül pirítva, zsiradékkal kenve. A sajt karakteres és nyúlik, mint a technocol rapid, a grillezett padlizsán meg olyan ütős páros ezzel a zsíros, omlós, puha báránnyal, hogy arra napokkal később is emlékezni fogsz.

Nem kóstoltam több főfogást, de a Bestrami szendvicse ott van a város legjobbjai közt, ami legalábbis feltételezi, hogy a többi étel is legalábbis elég jó. Egy túrótortát mindenesetre kértem még, finom volt, de kevésbé megrázó, van néhány remek cukrászattal működő étterem Budapesten, azokkal nem feltétlenül veszi fel a versenyt ez a cucc, de arra több, mint elég, hogy a szendvics után betolva elégedetten dőlj hátra.

És az árak: elfogadhatók. Nem olcsó a hely, de elfogadható, hiszen pastramit kapsz Budapesten 2900 forint környékén is, annál itt azért kevesebbet kell fizetned. Nagyon alaposan elteltem, ittam üdítőt is és 4,5 ezer forintot fizettem szervizdíjjal együtt (12%), ami ezen a környéken ennyi kajáért teljesen vállalható. 

Bestia
Szent István tér 9-11
0613007575
V-Sze: 12-24
Cs-Szo: 12-02

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.