Folytatódik posztsorozatunk, amiben a Rákóczi teret járjuk végig. Régen a legrosszabb hírű terek egyike volt ez, mára viszont egy ütött-kopott, életteli kis ékszerdoboz, ahol egymás mellé feszül, de amúgy jól elvan egymással a száz éves és a modern építészet. A Rákóczi téren minden megvan, amiért izgalmas Józsefváros: különös alakok osztoznak a medence körüli ülőhelyeken, noha az itteni emberekben láthatóan alig van valami közös. A kártyázó öregek, a babakocsis anyukák és a könyvet olvasó bölcsész mellett a kemény élettől elvetemült arcok és nagyon bizarr jelenségek is megtalálhatóak. Csak ki kell ülni, és figyelni.

Az első részben a helyi közönségdíjas éttermet, a Rákóczi tavernát kóstoltuk, majd beültünk a Csigába, múlt héten pedig egy igazán menő berendezésű, a téren szinte futurisztikusnak számító éttermet látogattunk meg, aminek a konyháján még van mit javítani. Most pedig a tér díszét, a Rákóczi téri II. számú vásárcsarnokot jártuk végig.

A vásárcsarnok-láz Budapesten 1896-ban indult útjára, a Vámház körúti Nagycsarnok felépítésével. Azelőtt az árusok, kofák piacokon árulták a portékát, itt  szembesültek először az új rendszerrel, a központilag maximált árakkal, az akkor szűkösnek mondott, számukra klausztrofóbiát okozó árusítóhelyekkel, és azzal az infrastruktúrával, ami minden addiginál profibban, több sínpáron érkező áruval, nagykereskedelmi tevékenységgel és iszonyú pörgéssel szolgálta ki Budapest éhes lakóit. 

Ez a csarnok volt sorban a második, amit átadtak: 1894-től 1896-ig épült. Egy évvel később, 1897-ben pedig több másik épület is megnyitott, a Hold utcai, a Hunyadi téri, a Klauzál téri. Bevált az új elgondolás.

Az, hogy a kettes számú csarnok ilyen jó állapotban van, egy tűznek köszönheti. 1988-ban ugyanis leégett, és 1991-ben újra megnyitották, teljesen felújítva. 

Odabent szokás szerint több hentessel és zöldségessel is szembe találjuk magunkat, utóbbiak közül az oldalsó bejárat mellett különösen szép árukat kínált az egyik.

Itt találjuk Hortig Rezső lajosmizsei tejgazdaságának sajtjait, joghurtjait. Tehéntejet 220 forintos literáron adnak. "Forralás után fogyasztható" - írja a tábla. Egyébként megkóstoltam a sajtokat: a szokásos, sok helyen árult "házi magyar sajt" kategória, a kecskesajt egész kellemes, a másik sláger, a fokhagymás-füstölt sajt íze már beverte a fejét nálam. A tehenet már nem lehetett érezni.

Aqua shop néven egy komoly kínálattal jelentkező halárust is találunk, ahol lazacot, vajhalat, vörös tonhalat, tintahalat éppúgy kapunk, mint süllőt, pisztrángot vagy keszeget. Nincsenek hatalmas mennyiségek, mindenből épp annyi, amennyi el tud fogyni.

És itt van a Borkút is, az a mágikus hely, ahol a falból lehet bort csapolni. 

Ha hozol saját palackot, megtöltik. Ha nincs, kettő vagy öt literes kiszerelésben tudod megvenni, PET palackban. A chardonnay és a kékfrankos 349 forint per liter, a félédes rozé és fehérborok 349 forintba kerülnek, a cabernet sauvignon, valamint a titokzatos "édes vörös" elnevezésű bor azonban már csak 499 forintos literáron kapható. Vittem haza egy száraz rozét és egy Kunsági borversenyen is tarolt cabernet sauvignont: előbbi kissé meglepő, gyanúsan élénkpiros színével, "vörösbor light" aromáival, utóbbi pedig az éretlen cabernet minden ízkombinációjával lepett meg. Egyébként nagyjából erre számítottam, ilyen áron egészen iható borok voltak ezek, ha jók nem is. Egyébként Pest megyéből, a Tápió-Vin borgazdaságból jönnek.

Van még könyvcsere-pont is az egyik szélső bolt mellett: ha hozol egy könyvet, el is vihetsz egy másikat a polcról. Nyilván nem a legaktuálisabb témákat feszegetik, itt van a Dallas összes, A gépek forradalma című képeskönyv, és egy szintén 70-es évek közepén kiadott A mai antikommunizmus című nagysikerű.

Jó pék sajnos itt sincs. Van Fornetti, meg Lipóti, az egyetlen jól kinézű tésztát a Pék Pont nevű helyen láttam, Aristano kenyér néven, csaknem 900 forintos kilóáron. 

Végignéztem a lótól a mangalicáig tartó kolbászkínálatot, és két helyen is kértem a legjobbnak kinéző, drágább példányokból. Kértem paprikás sertéstepertőt, bőr nélkül, 1950 forintért. Mangalica szalonnát. Egyéb szalonnát. Mindegyik rendben volt, de egyik sem győzött meg, hogy visszamenjek.

Sajnos a piac erős közepes minőségi szintet üt csak meg, de mindezt barátságos, szellős és nem túllihegett módon. Az épület oldalában találunk még egy Ázsia élelmiszer nevű üzletet is, ahol keleti alapanyagokat és fűszereket találunk, Ceep Calm we're Open Sundays felirattal. Ezenkívül minden a régi Józsefvárost idézi, csak épp kisuvickolva, kifényesítve, tisztán.

Rákóczi téri piac
Cím: 1084 Budapest, Rákóczi tér 7.
Nyitva: H 06:00 - 16:00, K-P 06:00 - 18:00, SZ 06:00 - 13:00

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.

Ildikóval pont egy éve kezdtünk el levelezni arról, hogy bemutatnánk a lakását a blogon, mert a beküldött képek alapján szuper kis kéglit rendeztek be maguknak a Hunyadi tér környékén. De nemcsak nekem tetszett, hanem a külföldi vendégeknek is, az Airbnb-n ugyanis olyan jó foglaltsággal működnek, hogy szinte alig lehetett szabad időpontot találni, amikor nem kellett brit, vagy francia turisták közt alkalmatlankodni a fényképezőmmel (apropó: ha van neked is menő lakásod, és szerepelnél a sorozatba, írj nekünk egy levelet erre a mailcímre).

Most viszont összejött végre a találkozó, becserkésztük a lakást.

Ami egyszerűen szenzációs helyen van, a Hunyadi tér Budapest egyik legszínesebb, legizgalmasabb környéke, ami úgy lerobbant, hogy közben szerethető, úgy külváros, hogy közben belváros, úgy van tele mindenféle emberrel, hogy mégis be mersz merészkedni sötétedés után is. És ott van a szuper piac, aminek megint csak semmihez sem hasonlítható a hangulata, a sarkon meg a Kerkyra ételbár, akik olyan gyrosszendvicset készítenek, mint senki a városban.

Szóval a lakás: Ildikó apránként kezdte el átalakítani, először a fürdőt és a konyhát fejezte be, jó tíz éve, ami meg is látszik, ez a rész kevésbé fancy, mint a többi. Mármint a többi, ami a nappali, és ami tényleg hihetetlenül jó lett.

Értitek, innen indultunk:

És ide jutottunk:

Amikor Ildikó kiköltözött innen férjével, Andrissal, elhatározták, hogy befektetési céllal megtartják a lakást, és ennek megfelelően kezdik el pimpelni. És tök jól haladtak: apránként, de lefestették a hatalmas, nagy belmagasságú szobát, aztán a parketta is fehér lett, szerintem megtalálták a létező legjobb szőnyeget, amit ehhez az összeállításhoz lehetett, raklapokra készítettek egy ágyat, aminek a fejrészénél egy falmintában vezették el a lámpák kábeleit, vettek néhány ikeás bútort, majd ezeket ellensúlyozandó néhány régebbi lomot, amik fantasztikusan mutatnak egymás mellett, mert a kégli egyszerre tűnik modernnek, praktikusnak és mindenféle családi történetekkel átszőtt otthonnak.

Nézzétek meg az összes képet a galériában (fotó: Tuba Zoltán) :

A legjobban persze a fotel tetszett, az világbajnok!

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Atillát is. És megnézheted az esettanulmányokat is, ami alapján nagyjából kiszámíthatod, hogy mennyibe kerülne neked a felújítás.

2010-ben ezzel a kinézettel indult a blog:

Nem sokkal később, 2012-ben aztán lecseréltük a dizájnt erre:

Szerettük. Mindig nagy öröm volt meglátni a fejlécet, a menüpontokat, mögötte a szolgáltatásokat, amiket folyamatosan bővítettünk, a túraszervezések után a Menőlakásom projekttel. 2012 óta tényleg sok ötletet megvalósítottunk. Ezek segítettek nekünk a blog írása mellett olyan vállalkozásokat beindítani, amik egyediek, amiket szeretünk, és amik jövedelmezőbbek, mint a folyamatos titokban tesztelés saját pénzből, amit a bannerek, hirdetések ellensúlyoznak időnként.

Mert ebben mi továbbra sem változtunk. Titokban fedezzük fel a várost, sehol nem várunk különleges bánásmódot.

Nemrég azonban azt vettük észre, hogy az oldal dizájnja elfáradt, eljárt felett az idő. Na jó: már évek óta tudjuk. De most a blogponthus csapatból az aranykezű János és a programozó-zseni Stefi összehozott nekünk egy még szebb, még izgalmasabb, még 2015-ösebb kinézetet.

Elindítottuk a lilafejű bloggerek korát!

Reméljük, tetszik nektek is.

Egyébként ez csak az első lépés. 2015-re, a blog ötödik születésnapjára az Egy nap a városban blog egy rakás meglepetéssel készül, köztük egy olyannal, amik alapvetően rázza fel az országot. Tényleg. Alig várjuk, hogy eldördüljön a startpisztoly.

Addig is maradjatok velünk, mert elkezdődött egy folyamat, aminek a végére érve legalább olyan elégedetten fogunk hátradőlni, mosolyogva, mint 2010-ben, amikor elindítottuk a szívünk csücskét,

az Egy nap a városban blogot.

Nemrég írtam egy viszonylag új budapesti cukrászdáról, mint a trendiséget kimaxoló vállalkozásról, ahol majdnem mindenmentes édességeket is lehet kapni. Nem is rosszakat, sőt.

Aztán Évi rámszólt, hogy ha már ott jártam, miért nem ugrottam be végre a Desszert.Neked-be is, ott van mindjárt mellette, és már évekkel ezelőtt szólt nekem - még mielőtt ide költöztek volna -, hogy ki kell próbálni. Én meg nem próbáltam, bűnös hanyagság, szánombánom, miegymás.

Szóval. Hiánypótló jelleggel következzen a Desszert.Neked.

Ahogy belépsz, egy kicsit hátrahőkölsz. Nem túl barátságos a dizájn, egyrészt nagyon magas a plafon, amit különleges lámpákkal inkább kiemeltek, mint elrejtettek. A székek nagyon ötletesek, de valahogy semmi kedvünk ráülni, inkább nézegetnénk egy múzeumban, kiállítási darabként. Édességet nem egy ilyen helyen eszik az ember, inkább belehuppan valami otthonos hangulatba, és ott bűnöz.

A kiszolgálás azonban már kedves, hozzáértő, angolul is ugyanolyan folyékony, mint magyarul. Az édességek pedig istenien néznek ki, pont olyan érzésem van, mint Budán a Zazziban. És mivel ők nagy kedvenceim, és az itteni édességek méretben, tálalásban, ötletességben és árban is nagyjából megegyeznek az ottaniakkal, önkéntelenül is velük hasonlítottam össze a Desszert.Neked kínálatát.

Itt van mindjárt a Jardin nevű édesség, a Kert, ami fantasztikusan egyszerű trükkel teszi mindennél különlegesebbé a csokoládémorzsát:

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem nyár elején elzárják a borcsapot, és egészen ősz elejéig legfeljebb egy-egy rizling- vagy rozéfröccs miatt engedem el a söröskorsókat. Emögött semmilyen tudományos megfontolás nincs, egyszerűen így esik jól.

Ezért aztán ilyenkor elkezdem felkeresni a régi és új sörös helyeket, hogy ha már dübörög a magyar kézművessör-vonat, és egyre többen állnak neki kikísérletezni egy-egy új ízt, hadd kóstoljam már meg ezeket az izgalmakat a tömeggyártásban palackozott egyenízű lágerek helyett. Amiknek szintén megvan a maguk megszentelt ideje, például a fűnyírás órái a nyaralónk körül, 37 fokban.

Imádom az Élesztőt, ami mára már bolygóként vonzza magához a különös kezdeményezéseket: a Mahungot, a Rengeteg RomKafét, és olyan szervezett sörkészítő tanfolyamokat / csapatépítőket, amik után újabb és újabb nyakkendős urak emelkednek fel az irodák gurulós székeiről, hogy sörgyártó félistenek legyenek onnantól már mindörökké. Beszippantja őket a világ.

És van még hely a piacon bőven. Aki ilyet tervezne, most még könnyen be lehet lépni.

Szóval imádom az Élesztőt, de néha túl hangos. A Csakajósör is szuper hely a bevásárlásra, de beülni egy inkább köszi, de köszi nem. Olyan hely kell, ami árnyas, kiesik a nagy forgalmú utak gyűrűjéből, vannak is látogatók, de hely is akad. Ahol lehet dumálni, aztán kipróbálni egy addig még nem kóstolt poharat, aztán dumálni tovább.

Megtaláltam a kedvencemet, a Sörmanufaktúra (ex-Sörspecialista) személyében.

A helyet úgy találod meg (az izgalmasabb útvonalat mondom), hogy a Bem József utcából beveted magad a lakóházak közé, ahol a fák, meg a sűrűn rakott falak elnyelnek minden városi zajt. A sötétben sétálsz egy darabig, majd a Király fürdő hátsó falára tapadva meglátsz egy pislákoló fényforrást. Egy kapualjat, borostyánnak bőven benőtt tereptárgyakat, asztalokat, székeket, és egy csomó embert, akik félhangosan beszélgetve iszogatnak. 

Nézzétek, ilyen sötét az utca mögötte: