Van egy éledező tér Budapest központjában. Régen a legrosszabb hírű terek egyike volt, mára viszont egy ütött-kopott, életteli kis ékszerdoboz, ahol egymás mellé feszül, de amúgy jól elvan egymással a száz éves és a modern építészet. A Rákóczi téren minden megvan, amiért izgalmas Józsefváros: különös alakok osztoznak a medence körüli ülőhelyeken, noha az itteni emberekben láthatóan alig van valami közös. A kártyázó öregek, a babakocsis anyukák és a könyvet olvasó bölcsész mellett a kemény élettől elvetemült arcok és nagyon bizarr jelenségek is megtalálhatóak. Csak ki kell ülni, és figyelni.
Az első részben a helyi közönségdíjas éttermet, a Rákóczi tavernát néztük meg, majd beültünk a Csigába, egy olyan helyre, ami tökéletesen beleillik a Rákóczi tér különös világába. Ma pedig megnézzük a tér legújabb, tavaly nyitott üdvöskéjét, az Oinos borbár és bisztrót.
Gyorsan spoilerezünk: a konyhája miatt nem írnánk a helyről. De mivel most körbejárjuk a teret, tanulmányozzuk a trendeket és erővonalakat, nem hagyhatjuk ki. Főleg mert tényleg egy fontos intézmény. Mégpedig azért, mert egy kicsit sem szakadt, ellentétben a környékbeli helyekkel. Sőt, ha van a "szakadt"-nak homlokegyenest ellentmondó jelző, azonnal kiírhatnák az ajtóra. Antiszakadt.
Mert nézzük meg az Oinost:
És maximális kontrasznak a vásárcsarnok átellenes oldalának egykori üzleteit, hangulatát:
Az Oinos tehát egy érdekes kísérlet. Vajon megérett-e már a tér erre a színvonalra? Bemennek-e az erre járók, hogy olasz vagy magyar borokat kóstolgassanak, és mondjuk kikérjenek egy vörös lazac steaket, karfiol variációkkal?
(A fotó az Oinos Facebookos oldaláról van)
Én azt gondolom, noha valóban nagy jövőt jósolok a megújult Rákóczi térnek, hogy egyelőre nem lesz áttörés. Két dolog miatt mondom ezt.
Az egyik, hogy túl korai ez a kísérlet. Még csak most bontogatja a szárnyait a környék, sokkal inkább érdemes még a Csiga és a Rákóczi vendéglő által megrajzolt autentikus vonalon elindulni, és lassan építgetni a minőséget, semmint így beledurrantani a közepébe egy olyan bisztróval, ami a külseje alapján a Széchenyi István térre is simán elférne.
Az sem segít, hogy a weboldaluk angol nyelven fogad, és nincs lehetőség magyarra váltani.
Másrészt - és ez talán a legfontosabb - az Oinos konyhája átlagos, kicsit mesterkélt, többnek akar látszani, mint ami valójában. Ez pedig szintén nem könnyíti meg a beilleszkedését. 1190 forintért kétfogásos ebédmenüt kínálnak, ami az én látogatásomkor előételként átlag bolti minőségű mozzarellából, salátából és balzsamecetből, valamint kissé íztelen paradicsomból állt, főételként pedig egy picit émelyítő édes-savanyú csirkét és burgonyát hoztak, ha jól emlékszem. Nem nagyon ragadt meg az emlékezetemben.
Pizzát is lehet kérni, egy capricciosa 1990 forint, a hely nevére keresztelt Oinos pedig már 2390 forint. Déltől hatig azonban egy pizzát egy limonádéval vagy fröccsel 1700 forintért is kihoznak. Mivel úgy tudjuk, a tulajdonos olasz származású, nagyon vártuk, milyen lesz. Csalódtunk: a pizza vékonytésztás, de körülbelül úgy fest és olyan élményt nyújt, mintha Rómában a Campo de' Fiori egyik turistaéttermébe ülnénk be. Igen, Olaszországban is lehet unalmas, vérszegény pizzát kapni, kábé ugyanolyan valószínűséggel húzol bele ott is a rossz élménybe, mint itthon.
Szóval a hely elsősorban a konyhája, de a mesterkéltsége miatt sem tud valahogy megállni itt a Rákóczi téren. Persze mindkettőben lehet még fejlődni. Az azonban biztos, hogy van egy járulékos nyeresége: erőteljesen felhúzza a környék színvonalát, és bárki, aki itt étterem nyitását tervezi - és egy-két év múlva ez egy nagyon menő tér lehet - erről a szintről kell, hogy indítson.
Oinos
Cím: 1084 Budapest, Rákóczi tér 7.
Nyitva: H-CS 11:00 - 00:00, P-SZ 11:00 - 01:00, V 11:00 - 00:00
Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!
A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.