Aki különleges gasztroélményeket keres a Váci utca gyanús arcú biztonsági őreivel teletömött vendéglátóhelyei között, az valószínűleg ezt a mondatot sem érti, mert nem beszél magyarul. És csak pár napra jött. És nem nézett utána rendesen a városnak, még a Best Budapestet sem ismeri.

Most azonban itt ez a tábla, pont egy fent emlegetett, a Foursquare-en csak turistacsapdának nevezett hely mellett::

Meg itt ez a bejárat:

Odabent egy belga:

Aki mosolyog:

És zse-ni-á-lis gofrit, akarom mondani waffelt készít. 

Erről a korábban teljesen félreértett, és a vízpartokon kiherélt édességről korábban már írtunk a magyarosabb vonalat inkább a feltétekkel javító Habos Gofri és a gyöngycukor-túladagoló Go-free kapcsán, utóbbi már képes volt megmutatni, amint a fenti úriember, Michel honosított meg véglegesen. A belga waffelt:

Itt az összes alapanyag Belgiumból jön, így például kihagyhatatlan feltét a belga étcsoki, ami szintén asztalcsapkodósan jó. A waffel tésztája pedig, noha érezni rajta a spéci gyöngycukrot, mégsem tolakodó, mégsem émelyítően édes, csak épp eléggé.

Michel Belgiumból származik, feleségével, Gabival húsz évvel ezelőtt ismerkedett meg. Éltek aztán az Egyesült Államokban, Kanadában, Belgiumban és idén visszatértek Gabi szülőhazájába. Michel nem beszél magyarul, de németül és angolul eléggé jól, valamint használ egy egyetemes jelzést, amit mindenki ért. Mosolyog. Szinte mindig.

Szóval ha Budapest legjobb waffeljét kóstolnátok, bemutatom az új kedvencet: Original Belgian Waffel Bar. Michel tervei szerint még két helyet nyit majd a közeljövőben, de jelenleg még az első helyen tolja reggel nyolctól este nyolc plusz pakolásig. Még csak egy-két hete nyitott, de az alkalmazottak lassan kitanulják a gofrikészítés titkait, és akkor mehet a terjeszkedés.

Az ár nem túl alacsony, de az élmény nekem megérte. 550 egy sima waffel, feltétenként pedig 200 forinttal nő az ár. Kérhetsz tejszínhabot (nem rossz, de nem egetverő), belga csokit (istenkirály), nutellát (az előző feltét fényében NE), szezonális gyümölcsöket - jelenleg banán:( - , még cukrot (úristen), gumimacit (jaj), M&M's-et (jajaj), vanília fagyit (bolti), pillecukrot.

Original Belgian Waffel Bar
Cím: 1056 Budapest, Váci utca 51.
Nyitva: H-P 10:00 - 20:00, Szo-V 10:00 - 22:00 (korábbi tapasztalataim szerint nyitás után ez még sokszor és hirtelen változhat)

Töltsd le az App Store-ból alkalmazásunkat, a Városbant, ami mindig megmondja, hol van jó étterem a közeledben Budapesten, plusz még a gyermekéhezést is segíthetsz felszámolni vele úgy, hogy közben kedvezményesen fogyasztasz a város legjobb helyein. Androidra itt, Windows Phone-ra itt érhető el.

A helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a fogyasztást pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk.

Olvasónknak, Fanninak köszönjük a tippet.

A Wesselényi utca akkor is óriási kedvencünk, ha az egyik legjobb kajálda, a La Taste már megszűnt: van még egy rakás jópofa hely, ahol szenzációs hamburgereket, süteményeket, egzotikus izéket lehet enni, ami viszont nagyon hiányzott innen, az egy betyáros

kolbászos!

Annyi a csavar, hogy olyan még most sincs, a Töltő ugyanis a gourmet-mezőnyt erősíti, viszont a gyors próba után rájöttünk, hogy ez is nagyon hiányzott a Wesselényi utcából, csak nem tudtunk róla.

Azért sem, mert a kolbász meg a gourmet ritkák kerül közös halmazba, illetve egyszer már Budapesten is megtörtént, amikor megnyílt a máig legparasztabb nevű hely, a Faszaládé, ahol szenzációsan átgondolt módon bélbe töltött izéket ehetsz, ehhez a mezőnyhöz csatlakozott most, vagyis ebből az egy helyből csinált most mezőnyt a Töltő, a második spéci hely Budapesten.

A Wesselényi utcában ugyanis Juba Benedek a főnök, aki az Olimpiából, a város egyik első extrém jó étterméből jött át ide, és hosszú kísérletezés után most olyasmiket ehetsz náluk, mint a gyömbéres lime-os csirkekolbász, ami egy alapvetően ázsiai beütésű cucc, vagy a sertéskolbász mustármaggal és vörösboros szójaszósszal, vagy a marhakolbászos aszalt paradicsomos szendvics, amit végül én is kikértem.

A jó hír: az árak 990-1500 forintig terjednek, és egy-egy adaggal kábé jól is lehet lakni. 

Viszont: ez nem a hagyományos értelemben vett gyorsétterem. Itt a kaját nem összedobják, hanem megszülik. Egy vendég volt előttem, mégis közel tíz percet vártam a rendelésemre, ami önmagában persze semmi, de szendvicshez képest elég nagy idő és felvet bizonyos kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha majd sokan várnak a gyorsétteremben.

Mert eljön az a korszak is: a Töltő fantasztikus szendvicseket árul, és persze nagyon sok múlik a hozzávalókon, mert ezektől lesz olyan ötletes a végeredmény, a jó zsemlétől, a hosszú kísérletezések során megtalált hozzávalóktól, esetemben a rukkolátol, a spéci mustártól, de a lényeg mégsem ez, hanem mindezek epicentrumában a 

kolbász!

Tök jó, hogy a Töltőnél nem felejtették el, hogy persze lehet bűvészkedni, meg játszani a tálalással, meg erősíteni a gourmet-szemléletet, de az egész nem ér semmit, ha nem uralkodik a falatokban a kolbász. Márpedig itt ezzel nincs gond, nagyon jó, erőteljes, izgalmasan fűszerezett kolbászokat adnak, amik nemcsak kiegészítik a szendvicset, hanem alapvetően meghatározzák annak ízvilágát, a többi alapanyag csak mellékszereplő mellette.

Töltő
1077 Budapest, Wesselényi utca 31,
H-Szo: 12-20:00

Töltsd le az App Store-ból alkalmazásunkat, a Városbant, ami mindig megmondja, hol van jó étterem a közeledben Budapesten, plusz még a gyermekéhezést is segíthetsz felszámolni vele úgy, hogy közben kedvezményesen fogyasztasz a város legjobb éttermeiben. Androidra itt, Windows Phone-ra itt érhető el.

Aki megfordult már a Csörsz utcai biopiacon szombatonként, és történetesen megéhezett, biztosan belefutott ebbe a standba:

Pali bácsi finomságai, vagyis bio termelésű sonkái, kolbászai, virslijei mára már fogalommá váltak ott (itt olvashattok róluk bővebben). De az mégis csak egy biopiac, heti egyszer, szűkebb közönséggel, és nem is túl impozáns környezetben. Múlt pénteken azonban Pali bácsi új standot nyitott,

mégpedig a most újranyílt Klauzál téri vásárcsarnokban.

Ami dupla öröm, mert egyrészt van egy szépen felújított csarnokunk Pest szívében, másrészt mert Pali bácsi does Pest:

Hirdetőnk a Metrodom, akik egy érdekes projektet mutatnak be a blogon: egy évtizedeken keresztül lassan leromló épületet, amivel senki nem tudta, mit kezdjen, de Budapest egy váratlanul felbukkanó sajátossága egy új funkciót adott a falaknak.

A Pünkösdfürdő utca két világot választ el Óbudán. Ettől délre található az a városrész, amit a klasszikus pünkösdfürdői arculattal azonosítanak, egyszintes vagy tetőtér-beépítés kertes házakkal, kutyaugatással, északra pedig Békásmegyer húzódik, magas épületekkel, olcsóbb panellakásokkal. Ahogy pedig a Lángosmágusról szóló posztomban is rámutattam: ez a határvonal tele van lepukkant épületekkel, amikkel egy jó ideje nem foglalkozott már senki.

Mostanában azonban valami megmozdult a környéken. Ezt tanúsítja az utcában nemrég megnyílt minőségi kávézó, aminek nyoma sem volt ezen a vidéken eddig. És ha valaki képes bekukucskálni a Metrodom tervezői asztalára, akkor láthatja azt is, hogy ebből az épületből...

...egy ilyen épület lesz nemsokára.

Amit az első képen látunk, az a valaha itt működő Hotel Touring, egy csúnya épület a szocializmus hőskorából. 1976-tól működött hotelként, a legalacsonyabb kategóriát kínálva, de így is szépen boldogult. A 70-es években ugyanis - akármilyen furcsán is hangzik most ez - divat volt vidékről Budapestre jönni, pontosabban Pünkösdfürdőre, nyaralni, kikapcsolódni. A szállodában a folyosón volt a közös vécé, erkély egyáltalán nem volt, noha a magasság indokolta volna ezt. 

1989-től azonban megszűnt a vidékről a fővárosba irányuló pünkösdfürdői turizmus, ezért lassan elindult az épület a lejtőn: a 90-es években elveszítette a szálloda titulust is, munkásszállóvá avanzsált. A 2000-es években diákszállóként működött, így a funkcióknak és a forráshiány miatt 2008-ra teljesen lepukkant az épület. A tulajdonos felvett még hitelt, a fedezet a szálló volt, a bankhoz került az ingatlan. Öt évig nem nyúlt hozzá senki, nemrég azonban olyanokhoz került, akik új lehetőséget láttak benne.

Az épület egy szálloda, egy kollégium és egy lakóház legjobb tulajdonságait fogja egyesíteni magában, és tele lesz szolgáltatásokkal is.

Az egyik ok a közelben található Zsigmond Király Főiskola: egy magánintézmény, ami egyre népszerűbb Budapesten, tele olyan diákokkal, akiknek szüksége van egy közeli lakásra, ami minőségben föléemelkedik a környéknek, viszont nem száll el az árával.

A panelépület falait megtartják, de minden más repül, sőt új falakkal egészül ki. Egy másik, kizárólag az erkélyeket tartó, külön épületet húznak a másik mellé. Először francia erkélyben gondolkoztak, de a tűzoltóság ezt nem engedélyezte, így döntöttek úgy az építtetők, hogy nagyot álmodnak, és a mediterrán országok szokását követik, és egy külön vasbeton szerkezet húznak fel utólag a ház mellé. 

A lakások pedig - természetesen - már összkomfortosak lesznek, sztenderd méretekkel, légkondi-bekötési lehetőséggel egy külön cseppvízelvezető csőrendszerrel megtoldva. Az épület körül pedig lesz

• egy hatalmas kert sportpályával és tűzrakóval
• pihenőpark
• edzőterem
• szaunák
• portaszolgálat
• mosoda
• étel- és italautomaták
• egy 170 állásos, zárt és temperált, védett bicikli-teremgarázs

És a legjobb: egy különálló, földszintes épületben egy nagy klubszoba, ahol lehet közösen meccset nézni és csocsózni, valamint egy társalgó, ahol kényelmesen lehet dolgozni is (wifi adott, konnektorokkal és drótnélküli telefontöltés lehetőséggel kiegészítve), mindez ingyen a lakóknak.  

Többek között az épület tetején található antennák bérletéből segítik, hogy a közös költség alacsonyabb legyen, és a fentiek ne számítsanak luxusnak. Ebben természetesen az is sokat segít, hogy Békásmegyer közelében vagyunk, és az ingatlanárak mindenhol barátságosabbá teszik a számokat.

Az épület igazodik a huszonévesek és egyetemisták életviteléhez. Eladható, mert kiemelkedő dolgokat kínál olyanoknak, akiknek pont erre van szüksége. Egymásra talál a kereslet és a kínálat, aminek eredményeképp szebb lesz a város, és élet költözik egy olyan környékre, ahol már csak a szél fújta a leveleket.

A következő részben bemutatjuk a kialakításra kerülő lakásokat, valamint a kilátást az épületből.

Az összes kép a galériánkban található a jelenlegi, és a készülő állapotról:

Pár hónapja nyitott a Dohány utca egyik legizgalmasabb helye, úgyhogy ideje volt, hogy túljutva az új éttermek kezdeti, nehézségekkel kevert lelkesedésén meglessük, értjük-e, mi ez, szeretjük-e ezért, és mit kapunk a tányérunkba az ESCA-ban.

Az étteremben az a különös, hogy legfeljebb alig több mint egy tucat ember tud leülni, vagyis a gyakorlatban általában négy-öt asztalnál ülnek csak. Mondjuk tíz ember: ennyire figyel a bárpult mögött álló felszolgáló, és a mellé bezsúfolt apró konyha. Az egész hely nagyon kicsi, és mégsem szűkös, mindenhol épp annyi hely van, amitől nem leszel klausztrofóbiás. 

És mit csinál a jó éttermes, ha kis helyet tud csak kibérelni az álmai megvalósításához? Olyan helyet nyit, aminek az apró méret nem hátránya, hanem kifejezetten stílusjegye.

Minden nagyon koncentrált: a kevés vendég miatt a felszolgálás azonnal megy, a kezet sem kell feltartani, csak elkezdeni hangosabban beszélni, máris figyelnek rád. Beköszönhetsz a séfnek egy kis ablakon a konyhába, mielőtt az apró mosdóból visszaülnél az apró székedre, amit egy trükkel varázsoltak sokkal nagyobbra: műszőrméket terítettek rájuk, így nagyvonalúnak, szinte túlzónak, és mindenképp kissé bizarrnak tűnik az ülés. 

A séf és a tulajdonos egyébként Fehér Gábor, aki a mára már bezárt Kocka konyhájából érkezett, a Kazinczy utcából. Abból a helyből a később felfedezett ebédjükön kívül nekem annyi maradt meg, hogy ha megbeszéltél egy menedzserrel egy asztalfoglalást, másnap a másik ügyeletesnek már fogalma sem volt semmiről. Ebből a két szempontból egyaránt izgalmas hely volt.

Szóval saját helyet nyitott Gábor, ami a méretet és az elrendezést tekintve simán elmehetne egy mezei gyrososnak is, a nyitott konyha, a pult mellett sorakozó asztalok a gyorséttermeket juttatják eszünkbe, holott ha csak a sorszámozott, szép evőeszközökre nézünk, láthatjuk, hogy mi folyhat itt valójában.

Meg hadd emeljem már ki az írógéppel írt étlapot is, imádom:

Lássunk egy ebédmenüt az ESCA-ban:

A csicsókakrémleves ízletes, a nyers zöldségekkel izgalmas élmény, valahogy mégsem érzem a "ijjdeállatijó" effektust, nem csukódik le a szem, bekanalazom. 

A sertés szűz, cékla elnevezésú kreálmány nem túl bonyolult, itt is az alapanyagokon van a hangsúly. Rozé hús, mellette a cékla pácolt és kérmesített-habosított állaga. A köret csak a zöldség, kenyeret kapunk még a fogás vége felé: kell, mert ez így ebédnek nem sokáig marad meg a gyomorban, szerencsére a tésztát utánaküldjük. Hibátlan elkészítés. 

Végül fahéjfagylalt a desszert, Fehér Gábor családjának cukrászdájából, eszméletlen ízgazdag, annyi fahéjat érzel benne, ami normál esetben már csíphetne is akár, itt mégsem teszi.  

Az ESCA konyhája a frissességre épít. Sok hal, roppanós zöldségek, tiszta és minőségi alapanyagok, minden nap más és rögtönzött menü, attól függően, mit sikerült beszerezni a piacról. Tényleg csúcsminőségű ebédet kapni itt, a Kockában már megkezdett szellemiségben, annál kicsit drágábban: két fogást 2250, hármat 2550 forintért adnak. 

Viszont az adagok még a műfajhoz képest is túl kicsik. Egyáltalán nem vártam, hogy versenyezzenek az olcsó szénhidrát-zsírkombós helyekkel, de szerintem még 30-40 százalékkal többet kellene a tányérra tenni, hogy ne kelljen feltétlenül kenyeret kérni az asztalra. Ja, és a kis méret, meg a kevés vendég ellenére ne várjuk, hogy a konyha villámgyorsan dobálja ki a fogásokat. Akár ebéd, akár vacsora, a séf a lehető legtöbb folyamatot a tálalás előtt végzi el, így simán belefuthatunk egy háromnegyed órás ebédbe. 

Végül nem lettem rajongó, de azt hiszem, túl nagy elvárásokkal mentem az ESCA-ba. Ha önmagában nézem, tényleg minden stimmel, a berendezés, az alapanyagok, a technológia, a lelkesedés, a borok. Valahogy mégis szétfolyt előttem a hely koncentráltsága, kicsúszott a kezeim közül, nem bírtam megragadni, megérezni. Lehet, hogy Gábor túl korán fogott saját vállalkozásba, de az is lehet, hogy én tévedek, és nemsokára a stúdióétterem műfaját Budapesten megalapozó, ünnepelt séffé növi ki magát. Valami kéne még ez utóbbihoz, de már majdnem kész van.

ESCA
Cím: 1074 Budapest, Dohány u. 29
Tel: 06 20 360 0394
Nyitva: K-P 11:30-23:00, Szo 16:00-23:00

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, és a számlát saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk