A budapesti gofri evolúciója nekem három sarokponthoz köthető: Jégbüfé - Habos gofri - és most már: Go-Free. Kezdtük tehát a Balatont idéző, rendíthetetlenül nosztalgikus, bagamérisapkás kiszolgálástól a "gondoltunk egyet, és kitalálunk valami jót"-on keresztül a húháig. A kérdésig, hogy eddig miért nem szerettem a gofrit?

A Go-free gofrija ugyanis annyira bejött a népeknek, hogy a Dohány utca után most a Teréz körúton is nyitottak egy üzletet. Nekem meg az jött kapóra, hogy Évi bevásárolt egy 2030 forintos bónuszt a Brigádtól, amiben négy (négy!) gofris volt két shake-kel az új helyen.

Tegnap volt az utolsó lehetőség a levásárlásra, hát persze hogy akkor mentünk. A srácok űzött szeméből következtetve nem voltunk egyedül ezzel. Kikértük a csokiöntetes-banános és vaníliafagyis-tejszínhabos gofrinkat, ezt kaptuk:

Zseniális. Most először éreztem, hogy igazán szeretem a gofrit. A külseje ropogós a ráégett cukortól, a belseje puha a vajtól (és persze a cukortól), a feltétek jó minőségűek, és sok cukrot tartalmaznak. Az asztalon pedig egy üvegben természetesen találunk még cukrot is, hogy akinek mindez kevés lenne, garantálja magának a diabéteszt.

De ez mindegy. Aki ide betévedt, az már eleve elkárhozott. És ha már egyszer bűnre adjuk a fejünket, ne finomkodjunk, csavarjuk maximumra a potmétert. Még akkor is, ha a gyomorégés reggelig fog tartani - mint az én esetemben.

A Go-free különlegessége, hogy a tésztát Belgiumból hozatják, amit a gofri őshazájának tekintünk. Itt eleve több mint egy tucat variánsa létezik a németül waffelnek, angolul waffle-nek mondott rácsos tésztának. Szóval jön a mélyhűtött, titkos összetevőket tartalmazó cucc, a srácok meg megsütik ezzel:

Érdekesség, hogy gyöngycukrot tesznek a tésztára, és ide-oda forgatják, hogy mindenhol átjárja az anyagot az édes íz. Az eredmény egy nagyon vastag, vajas, kíméletlenül édes tészta, a hedonizmus csúcsa, pedig a feltét még csak most jön.

Ha Nutellásat kérsz, nem "valamilyen mogyorókrémet" raknak rá, hanem Nutellát. A vaníliafagyi Carte d'Or, a tejszínhab sűrű, masszív. nincs semmi kispórolva, és mindenből az adott szintnek megfelelő legmagasabb minőséget szerzik be. Ez azt jelenti, hogy nem kézzel készítik a tejszínhabot, és nem ültetnek saját mogyorófát, hiszen ez egy gofrisütő, nem fine dining. De a saját szintjüknek megfelelően a maximumot hozzák.

A Bónusz Brigádos árakat fent látjátok, egyébként egy gofri 350 forint üresen, a feltétek pedig 150 és 220 forint között mozognak, vagyis barátiak. Főleg ha a tészta vastagságát nézzük. Van reggelijük is, hasonló módszerrel árazva: 110 forint egy tojás, a feltétek pedig 100-asával dobálják felfelé a végösszeget.

És még egyszer: nagyon finom a gofri, de a cukortartalma vetekszik az aszúeszenciákéval, szóval csak óvatosan.

Go-free Bar
Budapest, Teréz körút 50.
Nyitva hétfő-péntek 7:30 - 23:30, szombaton 17:00 - 23:30

A Bónusz Brigád az Egy nap a városban blog hirdetője