Nyitottak egy bankfiókot. De milyet.

Oké, először is: milyen egy bankfiók? Húzol sorszámot, a biztonsági őr leültet a szemével, várakozás közben hallgatod a pusmogást meg a klaviatúrák csattogását, odamész a kiégett ügyintézőhöz, akitől egy másfél méteres asztalfelület választ el, és aki minden egyes kérésed után húsz percig nézi a monitort, és valamiért leüt vagy ötezer karaktert. És nem, nem amatőr író vagy ilyesmi. Az egész hideg, embertelen környezet, egy olyan kor lenyomata, ahol a Tőke meg a Bank valami félelmetes hatalmak, ami előtt a kisembernek érdemes összeszorított lyukakkal, sapkát levéve elnézést kérni.

Na, mutatom az új MagNet fiókot:

Ja. Egy kávézó. Az Andrássy úti, egyébként remek kávékat készítő Ecocafe főz kiváló bio- és fair trade kávékat itt. A bankfiókban. 

Ha belépsz, egy kifogástalan öltözetű és modorú fiatalember ugrik eléd határozottan, hogy megtudja, mi járatban. Csak kávézni szeretnél, vagy a bank miatt érkeztél? Amennyiben előbbi, jobbra leülhetsz az egyébként menő belső térbe, ahol gyereksarok, kutyabarát környezet, PET-palackokból újrahasznosított székek és falra futtatott növények várnak, zseniális eszpresszóval.

Ha a bankban is intéznél ügyet, akkor jön az újabb csavar.

Először a kávépult negyedét elfoglaló üres területen egy hölgyhöz mész, aki a kisebb kéréseidet, kérdéseidet simán megoldja, kikeresi, kinyomtatja, akármi. Ha ügyintézőhöz szeretnél menni, akkor egyszerre csak ott terem melletted egy, akivel elsétáltok a kávézó egy sarkába, ami nem nagyon különbözik a kávézó többi részétől, és ott leül

• melléd
• egy laptoppal
• annak a kijelzőjét feléd is fordítja, hogy lásd
• és dumáltok. Itt:

De nem? Mennyivel jobb már így. Mennyivel emberibb, megnyugtatóbb, életszerűbb. Oké, biztos nem mindenkinek. Biztos vannak olyan ügyfelek, akiknél ez nem jönne be, akiket könnyebb úgy kezelni, hogy tartod a hat lépés távolságot. A MagNet azonban megteheti, hogy ne tartson ilyen ügyfelektől, hiszen nem akar hatalmasra nőni, és szeretné, ha házon belül mindenki azt a filozófiát vallaná, mint ők.

A falon olvashatók, hogy mik ezek:

És a kedvencem: 

Néhány ember annyira szegény, hogy nincs mása, csak pénze.

Igen, elég fura ilyet olvasni egy bank falán. És a MagNet jótékonysági, civil és világmegváltó ötlettámogatását gondolhatnánk valami kirakattevékenységnek is, pedig itt tényleg komolyan gondolják. A banki nyereség tíz százalékát civileknek utalják - minden ügyfél maga rendelkezhet az összegről -, a kedvezményeket az alapján osztják, ki mennyire társadalmi célra költené a hitelt, ingyen osztogatnak összecsomagolt takarónak használható csomagokat, amiket a hajléktalanoknak vihetsz, famagokat tesznek ki a falra, amikből vihetsz bármikor elültetni. 

És ha a megnyitón rá kellett volna mutatnom a tulajdonosokra, nehezen ment volna. Csupa nyílt tekintetű pasit és hölgyet láttam, akik közül egynek sem görbült lefelé a szája, és egyikük torkát sem piszkálta karó.

Szóval nekem tetszik, ahogy ilyen ötletszerűen mennek a projektek ennél a kis banknál. Magunkra ismerek Csabával. Mi is így vágunk bele jó dolgokba: beleszeretünk egy sémákra nem hallgató ötletbe, aztán megvalósítjuk. A MagNetesek kedvenc kávézójukban ülve arra gondoltak, egy bankfióknak is ilyennek kéne lenni, és olyan lett. Most gondolkoznak biozöldségessel és hasonló tevékenységet végző vállalkozókkal is egy fedél alá költözni, persze előbb meglátják, hogy tetszik ez a koncepció az embereknek (szerintem biokönyvelővel kellene összecuccolni, és akkor minden pénzügy egy helyen lenne, de nem akarok beleszólni).

Én már bejelentkeztem, hogy megbeszéljük, milyen feltételekkel fogadnák a céges számláinkat. Persze oké, a MagNet az Egy nap a városban hirdetője, de tényleg belelkesültem, na.

MagNet Bank Belvárosi (kávézós) fiók
Cím: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9-11. 
Nyitva: Bankfiók H-CS: 8.00-17.00; P: 8.00-16.00
Kávézó: H-SZo: 8.00-18.00
Telefon: 06 1 428-8808

Ősszel két opciód is van:

• otthon készülsz a téllel érkező örök sötétségre
• megpróbálod még egyszer utoljára jól érezni magad, mielőtt mindent elront a hideg 

Tök szép időnk van, éppen ezért mi úgy döntöttünk, hogy a második opciót választjuk és elmegyünk néhány napra valahova a közelbe. Viszonylag rövid gondolkozás után a Magas-Tátrát szúrtuk ki, ami lényegében Szlovákiát és Lengyelországon jelenti, és van két óriási előnye minden más hegyes célponthoz képest:

• közel van
• olcsó

A közel van mondjuk igaz is, meg nem is. Mert a Budapesttől 272 kilométerre fekvő Tatranska Lomnica (Tátralomnic) ugye egy köpés, viszont olyan utak vezetnek oda, hogy reálisan 4,5 óra alatt érsz oda, márpedig ennyi idő alatt Ausztria felé mondjuk 460 kilométert is megteszel. 

És ez az út tényleg kemény, érdemes világosban haladni, mert délután 4 körül olyan sötétség nyeli el a tájat, ami az alapvetően sík Magyarországon elképzelhetetlen, még az autólámpa sem képes áthatolni rajta, mintha a fotonokat felfalná az éjszaka. És ilyenkor nem olyan vicces a kanyargós kis hegyi utakon közlekedni, de ha tíz körül elindulok, négyre már meg is érkezhettek valami hangulatos kis szállásra. 

Mi a Villa Meribelt vettük ki Tatranska Lomnicában, ami szuper választás volt, hasonlóan jó fej tulajdonossal még nem találkoztam, egész nap azt leste, hogy miben segíthet, és ahhoz képest, hogy két szintes, két hálószobás, hetven négyzetméteres, kandallós lakást kaptunk az egyik legnépszerűbb turistaövezet mellett, olcsó volt a 30 ezer körüli éjszakánkénti díj (az 7,5 ezer fejenként).

És ha már a környéken vagy, ezer helyre elmehetsz kirándulni. Mondjuk arra érdemes számítani, hogy a környéken nincsenek titkos Párizsok vagy Salzburgok, Szlovákiának ez a része pont olyan szomorúan kelet-európia, mint Magyarország néhány kevésbé menő régiója, a környék legnagyobb városának és turisztikai központjának számító Popradot például várfalként öleli körbe a panelrengeteg, ami elég vigasztalan látványt nyújt a hegyek előtt. 

És vannak olyan kis települések, mint Késmárk, amik nagyon szépek, de valami ezekben is történik a fénnyel. A 16 ezres kisváros ugyanis öt után annak ellenére is vaksötét, hogy van közvilágítás, ráadásul pont úgy érzed magad, mint egy neutrontámadás után, a főtéren akár öt percig tudsz úgy nézelődni, hogy semmi és senki sem mozdul, és még mindig csak délután öt körül járunk, ha meg a gyereked meg akar nézni egy játékboltkirakatot, zseblámpával kell világítanod, mert ezek is sötétségben úsznak.

Na de. Az olyan turisztikai települések, mint például Tatranska Lomnica hangulatosak, és ha van egy olyan jó szállásod, mint nekünk, akkor a sötétedés utáni időtöltés meg van oldva, ráadásul megfizethető és jó éttermeket is találsz a környéken. Mi a Stará mamába jártunk, ez egy klasszikus szlovák étterem, mindenben van juhtúró, pörc, káposzta, semmi Michelin-csillag, de remek és hatalmas zabálásokat tudsz itt csapni három fogással (több nem fér be), fejenként kb. 4-6 ezer forintért, ami Ausztriában ugye például kivitelezhetetlen. 

És ha kirándulni indulsz, akkor megérted, hogy miért olyan fasza ez a hely. A hegyek gyönyörűek, a túraútvonalak izgalmasak, de annyira, hogy engem például legtöbbször gyorsítórakétákkal sem lehet elhúzni a belvárosokból, itt viszont nagyon élveztem a hegyek közti sétát. Azzal együtt, hogy a látvány nemcsak gyönyörű, de tök szomorú is: tíz éve volt egy hatalmas szélvihar, ami kidöntött hárommillió fát. Aztán a probléma elhibázott kezelése miatt a maradék állományt elkezdte felzabálni a szú, ennek további kétmillió fa esett áldozatul, majd tavaly májusban lecsapott egy újabb vihar, ami további kétmillió fenyőt tépett ki.

Szóval igen. A Magas-Tátra déli lejtői kopaszok, de egy-egy jobb útvonalon azért bőven van mit nézni, mi például Vysoké Tatry-ból indultunk a lanovkával felfelé (9 euró a retúrjegy) és onnan mentünk egy kétórás kört a Vodopády Studeného Potoka felé, ami egy gyönyörű kis patak vízesésekkel és hasonlókkal (kösz a tippet Alex!). Persze errefelé bőven vannak 6-8 órás túrák is.

És napközben elmehetsz például a Szepesi várba, ami elég romos, de azért jó buli, vagy a Csórba-tóhoz, ami meg egyszerűen csak szép.

Azért két napnyi természetnézés után elkezdtem rettenetesen vágyódni valami urbánus közeg után, amire a környéken a legjobb lehetőséget Zakopane nyújtja: ez a város már Lengyelországban van és annyiban különbözik a nagyobb észak-szlovák városoktól, hogy jó alaposan kivilágították, panelek helyett régi faházak vannak mindenütt és nagyon ügyesen feküdtek rá a turizmusra, óriási élet van a belvárosban. Van egy rakás kirándulási lehetőség, de lovas kocsikázhatsz egy órát 12 ezerért, vagy csak sétálhatsz a főutcán tök ingyen, az is jó buli. Felvonó a hegyre Zakopanéban is van, az utcán nyugodtan vegyetek grillezett helyi sajtokat, nagyon finomak, ha meg nagyobbat ennétek, üljetek be a Dobra Kasza Nasza nevű helye, valamivel drágább, mint a szlovák éttermek, de még mindig bőven az osztrák árak alatt járunk (kábé annyi minden, mint itthon). Az első két képet az apám, Magyarósi Péter készítette:

A környéken unatkozás nélkül el tudsz tölteni 4-5 napot és pont jó arányban tudod adagolni a túrázást, a hatalmas túrázás után mindennél jobban eső féktelen zabálást és a városi császkálást, ráadásul egész olcsón: ha összeáll két pár egy autóval, akkor három éjszakányi szállás páronként 45 ezer forint egy menő kandallós helyen, a benzinköltség ilyen távolságok mellett elhanyagolható, de páronként mondjuk tízezer, ehhez jön még minden nap egy étterem, egy felvonózás, százezerből simán ki is jön négy nap, és közben annyit tisztul a tüdőd, hogy az felér egy szervátültetéssel. 

Oké, elég sok minden az elektromos autó mellett szól, ha Budapest kerül szóba. Elég csak a most hétvégi szmogriadóra gondolni, amikor az ember megpróbált minél kevesebbet utcára menni, mert odakint levegőt venni egyszerűen, tudományosan és egyébként is egészségtelen. És igen, ez túlnyomórészt az autók miatt van: a hatvanas évek végéig az ipari termelés, azóta azonban a járművek a városok legfontosabb légszennyezői. És a közelmúlt autóipari botrányai - amik épp a károsanyag-kibocsátással voltak összefüggésben - nem sokat segítettek helyreállítani a kipufogók renoméját.

Budapest az egyik legszennyezettebb levegőjű város az Európai Unióban. Ezen nincs mit szépíteni.

Pedig milyen messze vagyunk már Jedlik Ányostól, az első villanymotor - ő villámdelejes forgonynak hívta - feltalálójától, aki még a 20. század beköszönte előtt meg is halt, aztán tessék: ránk hagyta azt a technológiát, ami az akkumulátorok fejlődése miatt már személyautókban is megtalálható. Azóta egy komplett évszázad szólt a kőolaj különféle helyi elégetéséről, és csak most, a 21. századra jutottunk el odáig, hogy a megújuló energia, az elektromos sportautó vagy akár a környezetvédelem inkább számít menőnek, mint valami rálegyintős ostobaságnak.

Ennek megfelelően a fejlesztések is egyre inkább az elektromos autók mellett szólnak. Pár hete óriási áttörést jelentő lítium-levegő akkumulátortól volt hangos az internet, ami  tízszer annyi energiát képes tárolni, mint a lítium-ion akkumulátorok, ötödakkora súly mellett. És nem elég, hogy a Tesla sportautó tesztvezetésért is gyilkolni tudnának egyesek, már a leggyorsabb utcai autóból, a Venom GT F5-ből is készítik az 1000 lóerős elektromos autót. 

Meg hát van csendesebb forradalom is. Ez:

És itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt nagyon lehet szeretni az egy hetes budapesti tesztvezetést egy elektromos autóval. Ez egy fővárosi töltőállomás, amiből összesen 25 található a városban, és ahol ingyen lehet tölteni az autókat. Mellette két parkoló, amik szintén az ELMŰ-ÉMÁSZ tulajdonában vannak, és ahol szintén ingyen lehet parkolni, ha töltesz. 

Értitek, ez olyan, mint hogy kapsz ingyen jégkrémet, ha kérsz ingyen üdítőt.

Az Oktogonon, az Erzsébet tér mellett, a Margit- vagy a Lánchídnál is belefuthatunk ilyenbe, meg még jó pár helyen. Odaállsz az autóval - szinte mindig van legalább egy szabad hely mindenhol -, elindítasz egy alkalmazást az okostelefonodon, amit előzőleg az ELMŰ-ÉMÁSZ-tól kapott jelszóval érvényesítesz, összekötöd az autót az állomással, és 2-3 óra múlva már fullos akksival vár a gép. A következő 80-100 kilométert, amíg le nem merülnek a cellák, nulla forintos fogyasztással teszed meg.

Volt azonban egy különleges oka annak, hogy a Mitsubishi i-MiEV éppen hozzám került, és nem Csabához. Én ugyanis ki tudtam próbálni, mennyire fekszik egy kisebb hatótávolságú városi/elővárosi autó annak, akinek igazán sok üzemanyag fogy a hétköznapokon: az ingázóknak. 

• az ingázók költik a legtöbbet üzemanyagra
• az ingázók bocsátják ki a legtöbb káros anyagot, hiszen távol élnek a munkahelyüktől
• az ingázók jelentős autóforgalmat jelentenek a városnak, több mint 200 ezer autó pöfög be a városhatárokon - az odabent található autómennyiség harmada.

Én is ilyen ingázó lettem, ugyanis pár hónapja az erdőszélre költöztem, kábé 45 kilométerre Budapest központjától, ami ugyan az autópályán 30-40 percet jelent, mégis kellemetlenül sok tud lenni forintosítva. Az autóm 6 literes fogyasztásával számolva napi több mint 2000 forint oda-vissza. Ez az átlagos napi parkolási díjakkal könnyen 3000 forint fölé is csúszhat, ami 63.000 forint havonta, 750.000 forint évente.

Tényleg meg lehet spórolni egy elektromos autóval 750.000 forintot évente?

Kezdjük az elején. Ott tartottam, hogy erdő. Csend, madarak, őzek, rókák. Amikor átmegyek az erdőn, és a futómű rezgésén kívül mást nem hallok, az azért elég kellemes érzés. Ráadásul ez egy olyan környezet, ahol a benzin is büdösebb, jobban feltűnik, nagyobb lelkiismeret-furdalást okoz. Egy hétig ez elmúlt.

A hangtalan léttől picit féltem is: a városban többen lépnek le elém az úton? A fülükre hagyatkoznak a városi zajokban a járókelők? De nem, még ha el is indulnak szórakozottan az úttest közepe felé, egy gyors oldalpillantás után ijedten megállnak az emberek. De az biztos, hogy szokni kell. 

Szóval oda-vissza 90 kilométer a táv, egy elvileg 100 kilométert is bírni képes, de azért már 35.000 kilométert futott autó mellé, amiben még a gyári akksik vannak. Elvileg tehát képes az autó arra, hogy ha a belvárosban teletöltöm, és hazamegyek, másnap újra be tudjak vele jönni anélkül, hogy otthon töltenem kellene. Mert persze otthon is lehet tölteni: egy sima 230 V-os csatlakozó is jár az autóhoz, így a villanyszekrényből is simán telenyomható a cucc. 16 kWh az kábé 600-700 forint: ennyibe kerül nulláról teljes töltöttséget elérni otthon. Ami, ha csak az árat vizsgáljuk, 100 kilométeres elvi távnál két literes fogyasztásnak felel meg körülbelül.

Persze az éjszakai hideg vagy épp a nagy meleg álló helyzetben is csökkenti az akksiból kicsavarható árammennyiséget. Ugyan én szibériai hidegben nem tesztelhettem, de azért mínusz néhány fokos estéi voltak. Nem nagyon látszott meg reggel, hogy végigdideregte az éjszakát, a 16 darab, töltöttséget mutató csík közül ugyanannyi volt hajnalban, mint lefekvéskor. 

Viszont ennek ellenére egyszer sem tudtam oda-vissza megfordulni vele. Vagyis szerintem tudtam volna, ha óvatosan nyomom, az ECO sávban maradok, csigalassúsággal gyorsulva, és nem törődöm az egyre fogyatkozó töltöttségi csíkokkal (az utolsó eltűnése után is megy még vagy 20 kilométert), de két dolog miatt nem tudtam ezeket megtenni:

1. Nem bírsz nem tövig nyomott pedállal gyorsulni. Ugyanis élvezed az átmenet nélküli, folyamatos és intenzív gyorsulást. A piros lámpánál a sportosabb, de azért alacsony árú autók tulajdonosai folyton teszteltek. A játékautónak tűnő, könnyű kis városi jármű azonban úgy hagyja ott őket, hogy öröm nézni.
2. Feszült leszel, ha az autód gyorsabban merül, mint az okosmobilod. Folyton nézed, ellenőrzöd, számolgatsz, mennyi van még hátra. Nem akarsz ott maradni sehol az út szélén, és ez nem olyan, amit betolsz a benzinkútra. Meg minek is, ugye.

Úgyhogy töltsz, minden nap kétszer. Egyszer hosszan a belvárosban, másodszor röviden, otthon, hogy másnap biztosan beérj megint. Persze ha egy kicsit hosszabb utat megtenni képes elektromos autót választasz (a Japánban kapható modell például 150 kilométerre hitelesített, így azzal ez nem lenne gond), akkor a budapesti agglomeráció tökéletesen ideális az ingyeningázásra.

Oké. És mi van akkor, ha nem olyan helyen parkolnál, ahol van töltőállomás, és a nap végére így elfogy a szufla? Egyrészt az autóval parkolni nagyon egyszerű bárhol, jól fordul, keskeny és rövid. Persze ilyenkor nem tölt az autó, így gondolkodnod kell a hazajutásról. Szerencsére van egy vészmegoldás, egy gyorsabb töltési mód is: az egyenáramú töltők az Alkotmány utcában és az Istenhegyi úton:

Ezek a monstrumok több mint 110 amperrel zizegnek, és 20 perc alatt 80 százalékosra tolják fel az akksit. Ennek megfelelően az Alkotmány utcában folyton elektromos taxisok állnak sorba, hogy mehessenek új fuvarért: ezeken a helyeken regisztráció és saját töltőkábel nélkül tölthetsz, gyorsan megvagy, és persze itt sem fizetsz semmit.

Persze hozzá kell tenni: még. Azt sejteni lehet, hogy ha már az elektromos autók töltése az ELMŰ-ÉMÁSZ-nak komolyabb költséget jelent - és nem csak havonta 500 töltési ciklust mérnek a budapesti oszlopokon, hanem ennek a sokszorosát -, akkor fizetőssé válhat a szolgáltatás. De egyelőre, a következő pár évben ettől nem kell tartani, sőt a plázák saját zsebbe is nyúlnak, hogy az ELMŰ-ÉMÁSZ náluk is telepítsen egy állomást. A Mammutban és a Westendben az elektromos autóknak több óra ingyenes parkolást és töltést biztosítanak, egymásra licitálva a menőségben. 

Az ideális persze az lenne, ha a gyorstöltők terjednének, hiszen, ha nem is pár perces mutatvány, mint a Teslák akksicseréje, mégis sokkal vonzóbb egy reggelizés ideje alatt "megtankolni". Csakhogy ezen oszlopok telepítése 10 millió forint körüli, az éves üzemeltetés pedig egymillió forint körül van, és nem is nagyon látható, hogy ez az összeg csökkenni fog a jövőben. A hagyományos váltóáramú töltő, ami 2-3 óráig tölt, ennek a töredéke költségben, így akármilyen menőnek is tartja magát egy pláza, óhatatlanul is az utóbbi mellett dönt majd.

Van még egy szokatlan fétis, ami hatalmába keríti az elektromos autósokat. Nem arra gondolok, hogy különös módon kedvesek és előzékenyek egymással, vagy hogy minden töltés alkalmával odalép hozzájuk valaki, hogy megtudja, hogyan működnek a fent részletezett folyamatok. Hanem a műszerfal "Charge" feliratára, ami minden fékezésnél és lassításnál aktívvá válik. 

Míg a benzinmotoros autóknál a fékezés ablakon kidobott energia, féktárcsa-kopással tarkítva, addig az elektromos autóknál a lassulás tölti a beépített akksikat. És egy idő után elkezded figyelni, elkezdesz arra játszani, hogy ne csak optimálisan gyorsulj, de optimálisan is tölts vissza. Persze egy 400 kilométer hatótávú autóban valószínűleg jobban elengedtem volna magam, de így sem volt gáz: ez a kis gamification még tetszett is rövid távon.

És akkor jöjjenek a hátrányok: az elektromos autók nem olcsók. A fenti Mitsubishi vagy a Nissan LEAF majdnem 9 millió forintba kerülnek, a BMW i3 alapára 11 millió forint felett van. Az autó árának nagy hányadát teszik ki a lítium-ion akksik, amiket bizony cserélni is kell időnként. A most forgalomba kerülő elektromos autók akkumulátorai gyártóik szerint kb. 1000 teljes töltési ciklust képesek kiszolgálni. Ez 200 kilométeres hatótávot feltételezve nagyjából 200 000 kilométerenkénti cserét tesz szükségessé. Az akkumulátor költsége körülbelül az autó árának 30-40 százaléka, vagyis több millió forint, ami remélhetőleg az akkumulátor-technológia fejlődése révén egyre olcsóbb lesz.

Valószínűleg mire elfogy a 200.000 kilométer, már kevesebbért lehet hozzájuk jutni.

Szóval megszerettem az elektromos autós közlekedést. A kezdeti paráim, az egyre fogyó csíkok réme egy idő után nem zavart, jobban be tudtam osztani a napomat úgy, hogy valahol tölthessek. De az tény, hogy ez szervezést igényelt, noha világos az is, hogy a nap 24 órájából több mint 20 órát áll egy helyben egy átlagos autó - ez pedig mind lehetőség a töltésre. Mindenesetre felrémlett egy olyan város képe, ahol sem lég- sem zajszennyezés nincs ilyen mértékben, éppen ezeknek az autóknak köszönhetően. Ha e mellett az erőművek is megújuló energiaforrásokat pumpálnának a kocsiba, az maga lenne a sci-fi. 

Egy reális sci-fi, tegyük hozzá. Megvalósítható, simán.

A Haxent az isten is a Karcsikám-sorozatba teremtette. 1893-ban nyitott, és ha ez nem lenne elég, a honlap az alábbi szöveggel ingerel tovább minket:

A vendéglő ma Budapest egyik legkedveltebb helye, ahol megfordult már a város talán összes ismert művésze, politikusa, sportolója és üzletembere. A mai siker titka a jó hangulatban, a kiváló ételekben vagy az ízletes magyar borokban rejlik? A titok megfejtése Önre vár!

Mondom, szinte nyílt kihívás.

A helyre belépve az az érzésed, mintha Colombus hajójának tiszti étkezőjébe lépnél be. Tiszta faborítás minden, a galériát is vastag cölöpök tartják, az ablakokon a tejüveg miatt nem látsz ki, ettől, és az egész helyiség hosszúkás, szimmetrikus kialakításától én rögtön elkezdtem ringatózni, ahogy a hosszú hajóutakon szokás.

Segített ebben az, hogy a kikért sörömet - Paulanert csapolnak, most egy spéci "októberfesztes" kiadásban - egy literes kiszerelésben hozták.

Hónapokkal ezelőtt kaptam egy sajtóközleményt, amiben egy Low Carb nevű, alacsony szénhidráttartalmű hamburgert kínálgattak sajtókóstolásra. Ismertek minket, tudjátok, hogy sajtókóstolásra nem szívesen járunk, de azért felírtam, már csak a cím miatt is.

A hely ugyanis a Thököly úton volt. Nem, nem azon a Thököly úton. a 18. kerületben, a Liszt Ferenc reptéről egy köpésre.

Nem egy gasztrokánaán a környék, bár nem messze ettől a Chilidortól található a város egyik top gyrosozója, illetve rögtön kettő: a Fotios/Leonidas és a Big Gyros Taverna. Ilyen előzmények után kénytelen voltam kiautózni, hogy megtudjam, van-e valami hatalmas, Pestszentlőrincet maga alá temető gasztrorobbanás arrafelé, és nemsokára egy Wekerle városnézés - Bozsik stadion meccs - streetfood fesztivál hármasból álló programcsomagot kínálnak majd az utazási irodák a bulinegyedtől elfáradt turistáknak.

A Chilidog több szempontból is meglepetést tartogatott.

Egyrészt tök üres volt ebédidőben, bár ezen a lokáció miatt nem csodálkoztam annyira. Ráadásul elég volt egy pillantást vetnem az étlap áraira, hogy tudjam: ez ennél nem is lesz jobb. Nem ezzel akartam kezdeni a posztot, de kénytelen vagyok, mert saját gravitációs mezője van az áraknak itt: egy klasszikus, 20 dekás Angus húsból készülő, mustárketchupos burger ára 2590 forint, és ebben nincs benne a sült krumpli. Azért plusz 500 forintot kell kiperkálni kábé.

Ez nagyon-nagyon drága, belvárosi viszonylatban is. Ez drága lenne a Citadellán, hát még Pestszentlőrincen.

Mint ráadásul kiderült, a hamburgerpogácsákat készen darálva kapják, és nem saját gépsorral készítik el azokat (mint mondjuk a Zing, ahol az alap Angus hambi 1240 forintért kapható, igaz, csak 14 dekás hússal, na de akkor is). Ez pedig megúszós: egyrészt nem kell költeniük annyit berendezésre, másrészt nem tudhatják biztosan, mit tesznek a hamburgerbe. Értem, hogy a szállító azt mondja, hogy csak a legjobb ésatöbbi, de _akkor_ _sem_ _tudhatják_.

Ennyit az első meglepetésről. A második sokkal kellemesebb: az étlap izgalmas. Na nem gasztronómiai értelemben, hanem olvasmánynak: hol máshol lehet Chuck Norris menüt kapni, fél kilós hússal, John McClaine-ről vagy Machetéről (nagyon csíp!) elnevezett kajákat kapni? 

Vagy amit én kértem. Egy Big Kahuna burgert, Sprite-tal!