Kérdeztek már tőlem fura dolgokat. 

A postán például azt, hogy a csekkfeladás mellé szeretnék-e utasbiztosítást. A telkó ügyfélszolgálatos érdeklődik, hogy sokallom-e a telefonszámlámat. Hát persze! Legutóbb meg például beléptem a Balassi Bálint utca 9-be, azt kérdezték tőlem, hogy kávézni jöttem, vagy pénzügyeket intézni.

Most azonban mindenen túltett a címben szereplő helyen a felszolgáló, amikor azt a kérdést szegezte felém rögtön a bejáratnál:

fodrászhoz jött, vagy ebédelni?

Önmagában a kérdés is fura persze, de ha hozzávesszük, hogy a blog fejlécében látható szerzők közül én vagyok a kopasz, akkor mindenki megérti, miért fagytam le tökéletesen. Nem voltam fodrásznál a kilencvenes évek óta.

Ebédelni, válaszoltam, mintha mindez magától értetődő lenne. És leültem, újragondolva az univerzumban elfoglalt pozíciómat. 

A hangszórókból lágy sanzon szólt, amit viszonylag vaskos hangzásúvá tett a galériáról lehallatszó zúgó hajszárító hangja. Merthogy felül épp egy hölgyet nyírtak, míg alul megrendeltem az ebédmenüt. Mindezt vagy 15 négyzetméter alapterületen képzeljétek el, egymás felett, ide tudtak besűríteni

• egy fodrászatot
• egy fodrász várót a galérián
• egy konyhát
• egy bárpultot
• asztalokat
• és egy kirakati asztalt, ami azért elég menő:

Október elején mutattunk be egy épületet, ami két egymástól homlokegyenest különböző budapesti városrész, Pünkösdfürdő és Békásmegyer határára épült. Mint többen említettétek, a régóta elhagyatott, csúnya panelház szakasztott a Tétényi úti kolesz, és tényleg:

Annyira, hogy az építtető Metrodom mérnökei a tervek között átsatírozott hivatkozásokat is találtak a Tétényi út nevére vonatkozóan.

A poszt után nem sokkal megkezdődtek a bontási munkák, hogy a végén ez nőjön ki a földből, a Metrodom Young:

Egy olyan épület, ami feszegeti a megszokott kategóriákat, mert pontosan az igényekre szabva készül, kicsit összekeverve a szálloda, a kollégium és a lakóház előnyeit.

Szálloda, mert tele lesz különféle szolgáltatásokkal. 24 órás portaszolgálat, hatalmas kert, sportpálya, pihenőpark, edzőterem, szaunák, mosoda. Egy külön közösségi épület is található lesz az épület előtt, ahová csak az ott lakók mehetnek, ahová nyugodtan lehet menni dolgozni vagy tanulni. Egy 180 kerékpár befogadására alkalmas teremgarázst is kap az épület, úgyhogy itt kizárt, hogy egyetlen kétkerekű is eltűnjön. A klubhelyiségben kényelmes fotelek, kanapék és egy nagyképernyős tévé várja a lakókat.

Kollégium, mert a lakások nem nagyok. Vannak egészen kicsik, és valamivel nagyobbak, de a legnagyobb is 37,5 négyzetméter terasz nélkül. És abból már mindet el is adták. A legkisebb lakás pedig mindössze 19 négyzetméteres plusz egy kis erkély-kilépő.

És végül lakóház, mert ezek a lakások nem kollégiumi szobák. Teljes értékű lakások, ugyanazokból a jó minőségű anyagokból építve, ami már új építésű házban is találhatóak. Tehát a vevők ugyanazokból a burkolatokból választhatnak például, mint más, drágább lakásokat árusító projekteknél szokásos. Sőt, a hangelnyelést sem bízták a 15 centis vasbeton falakra: a lakások között külön hangszigetelést kaptak a falak, és a padlóburkolat alá is lépéshanggátló kenőcsöt kentek, ami elnyeli a tűsarkú kopogását is.

A lakások

A két leggyakoribb lakástípus a Single Plus és a Double lakások. Ezek úgy jöttek létre, hogy az eredetileg 19 négyzetméteres kollégiumi szobákból vettek hármat, a középsőt pedig kettévágták. 

Amelyiknek az ablakos rész jutott, ott építettek egy hálószobát, egy fürdőszobát és egy külön vécét: megszületett a Double. A Single Plus pedig a folyosó felé eső kisebb részt kapta meg, fürdő-vécének. Összességében 11 négyzetméterrel jutott több a Double-nek.

Ilyen a Single Plus:

Ilyen a Double:

Apropó fürdőszoba: az egészet úgy találták ki, hogy mindenből a normál méret férjen el. Tehát egy teljes értékű akril zuhanytálca, falba épített Geberit tartály, és a konyhabútornak is úgy hagytak ki helyet, hogy - ha az IKEA új kollekciója nem is minden esetben -, egy szabványos méretekkel rendelkező, olcsóbb konyhaszekrény minden további nélkül befér.

Nincs falon kívüli kábel, cső, külső konnektor. A közös területeken üvegszálas kábelek futnak végig, a szobákban CAT6-osok. Egy pár évtizedig ezeket nem kell majd cserélni. A fenntartás pedig mindezek ellenére állítólag nem lesz nagy teher: a téli fűtésszámla 4000 forint körül áll meg, a havi közös költség pedig kb. 6800 forint lesz a Metrodom becslése szerint a Single Plus esetében.

Az erkély

Jól ráéreztek a Metrodomnál, hogy ez mind jó, de kell valami plusz. A szobáknak végképp el kell venni a régi kolesz hangulatát, főleg a méretből adódó bezártságérzés miatt. Így úgy döntöttek, hogy A meglévő épület mellé egy újat építenek fel, kizárólag azért, hogy minden lakáshoz teraszt tudjanak adni. A legkisebb teraszok, a legolcsóbb lakásoknál csak 2 négyzetméteresek, a legnagyobbaknál 12 négyzetméteresek. Ez egy 6-os:

És tényleg, ha ránézünk egy alaprajzra, és először letakarjuk, aztán felfedjük ezeket a teraszokat, azzal elválasztjuk egymástól az élhetetlen és az élhető lakást. 

Ár

A lakások ára úgy nő, ahogy egyre feljebb megyünk az épületben, de alapvetően a legolcsóbbak 9.390.000 forintról indulnak, a Single Plusok 10.890.000 forintról, a Double másfél szobás megoldások pedig 14.990.000 forintról. A lakások fele már elkelt, és az építtető szerint tervben van egy újabb áremelés, mert így is sok ingatlanspekuláns vásárolt már lakást, amit annyira nem szeretnek. Ők olyanoknak akarják eladni ezeket a különös hibridotthonokat, akik használni szeretnék, mert pont erre van igényük.

Tudjátok, ahogy a nevében is ott van. Young.

Biztos tudjátok, hogy az Egy nap a városban blognál imádjuk a társadalmi felelősségvállalással és jótékonykodással kapcsolatos projekteket és nemcsak a lózungok szintjén, vagyis pont azon a szinten nem, a Város Hősével azonban elég alaposan belecsaptunk a lecsóba mi is.

De a nagy segítés közben azt sem felejtjük el, hogy vannak más problémák is, mint a gyermekéhezés, és ha valaki szellemes módon próbál javítani valakiknek a helyzetén, vagy egyszerűen csak szimpatikus, amit csinál, megpróbálunk beszállni a küzdelembe médiahadtestünkkel.

Most például egy kedves régi ismerősöm szólt a Freshkáról, ami egy tök jó sztori: a cég egyedi tervezésű figuráit nagymamák horgolják országszerte. Mindenki jól jár: a Freshka terjesztheti a játékokat, a nagymamák imádnak horgolni és Zebulonnak, a zebréóának, vagy Oszkárnak, az oroszlánnak köszönhetően olyanok is munkához jutnak, akiknek nagy szükségük van az ilyesmire.

Mert a tévhittel ellentétben a nagymamák nem gazdagok, csak nagyon sok farhátat esznek.

És ott vannak végül a gyerekek, akik kézzel készült, biztonságos, mindenféle minősítéssel felvértezett, de mégiscsak sok lélekkel horgolt játékokhoz jutnak.

A Freshka szeretné ezt a tök szimpatikus kezdeményezést most világgá vinni: ki akarnak jutni a világ legnagyobb játékkiállítására Nürnbergbe, hogy betörhessenek a nemzetközi piacokra is, ezzel biztosítva annak a száz nagymamának, munkanélkülinek, megváltozott munkaképességű hölgynek a megélhetését, akik jelenleg ebből a projektből jutnak elsősorban jövedelemhez.

Az út ára mindennel együtt 6400 dollár, amit az Indiegogón keresztül tudtok támogatni, a támogatásért cserébe még ajándékokat is kaptok, kezdve az öleléstől (6 dolláros adomány) a kedvezményen át (12 dollár) egészen odáig, hogy a Freshka tervezője, Donner Andi felfest a saját kezével mindenféle cukiságot a faladra (500 dollár).

Hát így.

update: többen jeleztétek, hogy ezek a nagyik nem is kötnek, hanem horgolnak, úgyhogy a cím helyesen: Mentsük meg a horgolgató nagymamákat. Persze nyilván elvontan is értelmezhetjük, így éljen minden kézimunkát végző nagymama, sőt azok is, akik nem csinálnak semmit. Mert nagymamák. Éljenek a nagymamák!

Ha asszociálni kell valamire a távhőről, sokaknak valószínűleg a Szomszédok KGST-szagú lakótelepei ugranak be, pedig például az olyan menő városokban, mint Koppenhága, 98 százalék ennek a fűtési típusnak az aránya. Nem véletlenül: bár Magyarországon sokan megbélyegezték a távfűtést, mert összekötötték a lakótelepek rossz szigetelésével, az a helyzet, hogy egy normálisan kitalált rendszer mellett tök gazdaságosan tudsz fűteni ezzel a technológiával is. Sőt.

Szóval ha a régi lakótelepi módival ellentétben az ablakaid szigetelésénél érdemi változást tudsz elérni azzal, ha becsukod őket, illetve ha egyéni szabályozód van, szóval nem kell kinyitnod az ablakot a mínusz 10-ben, amikor a túltolt fűtés miatt már meleged van, nagyon sokat nyerhetsz a távhővel.

Budapesten egyébként közel negyedmillió lakásban fűtenek így, sőt, olyan spéci helyszíneken is, mint a Mátyás-templom. Több fürdőben, kórházban, oktatási intézményben is ugyanez a technológia van, de az olyan csúcstechnikás közösségi terekben is ez a helyzet, mint a MÜPA, a RAM Colosseum vagy a Millenáris. Rengeteg irodaház és bevásárlóközpont is a FŐTÁV mellett döntött, amikor a fűtési rendszerüket kiépítették, mert el tudtak vonatkoztatni a rossz beidegződésektől és mert kiszámolták, hogy ha rendesen van felépítve az épület, a távhő is tök jól tud szuperálni.

A legtöbb intézmény alapvetően azért választja a távfűtést, mert ezzel számos problémától szabadulhatnak meg. Egy jól kialakított, korszerű rendszer esetén ugyanis a fenntartóknak nem kell hőtermelő berendezéseket és kéményeket beépítenie és karbantartania – és mindezekért fizetnie, ami elég nagy összeg is lehet a végén.

További jósága a távhőnek, hogy a szolgáltatás folyamatos, kényelmes, kiszámítható és felhasználóbarát: nem kell kazánokkal, meg hasonlókkal bajlódni. A Főtávban számos szakember monitorozza folyamatosan a házad fűtését: hogy nincs-e túl meleg, nincs-e túl hideg, minden berendezés szuper pontosan üzemel-e.

Mivel a fenti esetekben olyan épületekről van szó, amikben egy időben több száz vagy ezer ember is tartózkodik, nem elhanyagolható szempont a biztonság sem. A távhő esetében nem fordulhat elő semmilyen mérgezés, nincs tűz- és robbanásveszély, hiszen a fűtési energiát a város széleinél, nagy erőművekben állítják elő, amikre óriási kéményeket kötöttek, hogy a gáz még véletlenül se jusson be a városba. A FŐTÁV beruházásainak és fejlesztéseinek köszönhetően ráadásul a távfűtés egyre gazdaságosabb, és emellett környezetkímélő is.

Ki az, aki tudja, melyik a Dohány utcai Zsinagóga? Most az tartsa csak fent a kezét, aki járt is odabent.

Ugye-ugye?

Budapesten van Európa legnagyobb zsinagógája, sőt világviszonylatban is csak a New York-i Temple Emanu-El előzi meg méretben. Mégis, valahogy kevesen érzik úgy, hogy be kell állniuk a turistákkal tömött sorokba, és egyébként is, van az egésznek a rendőrökkel, magas és vaskos kerítéssel valamilyen "inkább most ne" hangulata.

Jól mutatja a látogatók összetételét, hogy naponta egyszer van magyar vezetés, viszont félóránként tartanak angol nyelvű sétát, meg persze német, spanyol, olasz, francia, héber nyelven is indulnak vezetések. 

Bevallom, én is most először vettem részt ilyenen. Mégpedig azért, hogy meglessem Ágit, aki állítólag olyan szenvedélyesen vezet csoportot, hogy a Tripadvisoron "Agnes" egy külön bejegyzést kap sokszor, kiemelve, mennyire szuperül vezette a csoportot abban a háromnegyed órában. Agnes egy budapesti látványosság lett.

Nyilván meg kellett néznem.

Az első öt percben Ági úgy lesz mindenki kedvence a csoportban, hogy egyébként lazán, hangosan, kissé "vagányan" libben elénk, végigkérdez mindenkit, merről jött, felméri a dinamikát, a támogató és az esetlegesen ellenséges hozzáállást (utóbbiról később), a tudásszintet, hogy mennyire kell magyarázni, mi a holokauszt, kik voltak a németek, és hogy álltak az oroszokkal.

A támogatók általában az USA-ból érkezett vendégek közül kerül ki, ők hozzászólnak, helyeselnek, kérdeznek, elmondják a véleményüket. Tehetik, 6 milliós az ottani zsidó közösség, toronymagasan a legnagyobb a világon.

Ági a szerethető pimasz karaktert hozza, akivel lehet viccelődni, és aki ugyanúgy elereszt egy-egy poént nagyszerű ütemben, de lehet érezni, hogy ez csak egy szintig működik. Érezni, hogy Ágival nem lehet szórakozni, és gyorsan helyre tesz, akár csak ha hangosan elkezdesz a szomszédoddal beszélgetni. Mindez nem üres magabiztosság, egy megalapozott tudáson alapul - az itteni vezetőket a főrabbi vizsgáztatja, és szigorú -, ez pedig a visszakérdezésnél derül ki igazán: nehéz sarokba szorítani, de ha valakinek mégis sikerülne, ő onnan is kibújna.

Azt vettem észre, hogy a 30-60 százalékban unalmas épület-körbevezetések emléke ellenére itt tátott szájjal figyeltem, és kénytelen voltam közbe is szólni, annyira családias lett a hangulat. Megtudtam közben, hogy az épület bazilikális elrendezése - ahogy Ági mondja, "churchy" - egyáltalán nem megszokott, mint ahogy az épület számos eleme nem az, élen a tóraszekrény felett látható sípokkal.

A tóraszekrény az a hatalmas épület ott középen, amiben 15, holokausztot túlélt tóra ejtőzik. A háborút a Nemzeti Múzeum alatt töltötték, majd onnan szállították ide vissza a hihetetlen értékes, kézzel írt tekercseket, amik különlegessége, hogy ha elszakadnak, elássák őket, és a tóra készítője az írás során egyetlen hibát vét, abbahagyják, és kezdik készíteni az újat. 

Az orgona azért különleges, mert egy zsinagógában a férfiak és az emeleten helyet kapó nők egyedüli feladata a tóra tanulmányozása. A zene: szórakozás. Mégpedig sabbatkor tiltott is a zenélés, így zsidó vallású ember nem játszhatna egyébként sem az istentiszteleteken. Felvételről sem mehet a lejátszás, mert a gomb megnyomása is munka, az elektronika beprogramozása is munka, amit nem vállalhat be sabbatkor senki az ott ülők közül. A megoldás: egy nem-zsidó vallású zenész minden alkalommal, meghívásra (nem is dolgoztathatsz senkit sabbatkor) játszik, mégpedig hátulról. Az orgonának csak a sípjai néznek befelé, a kezelőjét a szent helyen kívülről lehet elérni.