Figyelem! 2014. júniusában ismét séfváltás volt az étteremben, a posztban leírt minőség nem garantált!
update: a hely elköltözött, erről bővebb írás itt olvasható
A nagy gyorsbüfé-forradalom közben ne feledkezzünk meg egy másik fontos intézményről, a déli menükről sem. Főleg azért, mert a "fix áron három fogást" kínálati tengerében egy új kedvencet találtam, egy köpésre Wang mester éttermétől, a Gizella utcában. Az Almárium bisztrót.
Persze, a hely nem új, a séf viszont igen. Februárban hagyta el az éttermet Kerekes Sándor, aki 2011 óta tartotta itt a magas minőséget (korábban a Gold bisztrót és a Hold bisztrót vitte). A séf pótlását megoldották házon belül, most Bacsa Gábor irányítja a konyhát.
A váltást állítólag nem érezték meg a törzsvendégek. Az étterem mindenesetre messziről nézve is folytatja a korábban megkezdett utat: 11:30-tól 16 óráig ebédmenü, négy előétel, öt vagy hat főétel, három desszert közül lehet választani egyet-egyet. Vacsorára egy fekete táblára krétával felírt menüből lehet választani, szezonális jelleggel, évszakonként változtatva. Mindössze 11 sort láthatunk rajta, jól látható tehát, hogy az étterem inkább délben számít vendégekre, a környező irodaházakból: három hónap alatt több mint 160 féle fogást kínálnak fel ebédre (mínusz az ismétlések persze), és mindössze tizenegyet vacsorára.
Több dolog miatt érthetetlen ez nekem. Az egyik, hogy az éttermek általában az ebédmenüztetésnél összeszorítják a fogakat , hogy este majd profitot is termeljenek. Itt meg ez a fő irány, ráadásul úgy, hogy nem állnak tömött sorok a bejárat előtt.
Mondhatnátok, hogy nem, hiszen 1850 forint a menü, míg Wangnál ilyenkor kínai büfés árcetlik sorakoznak az önkiszolgáló pult mentén. De ez becsapós, mert kipróbáltam, és (dobpergést kérek)
ennyiért ilyen jó minőséget még nem kaptam.
Tényleg. Az államat kerestem. Vannak az 1000-1400 forint között kínált háromfogásos ebédmenük ugye, amiket örülünk, ha jókedvvel fel tudjuk falni. Van pár kiemelkedő hely, de ezektől sem üvöltesz örömödben, csak eszel egy jót. Aztán van a másik vége a madzagnak, az 5000-6000 forintos déli menük, az Onyxban vagy az Arany Kaviárban (Costes már felhagyott vele), ezeknél ugyanazt a minőséget kapjuk, mint vacsorára, de bele is kell nyúlni a tárcába rendesen.
A kettő között lehet igazi kincsekre lelni. Például Csaba kedvence, a Laci!Konyha! menüje, ami végül elhagyta Újlipótvárost. Most a Bazilikánál kínálnak 2950-ért három remek fogást (közben visszatértek, így Újlipótvárosban is). Meg ilyen kincs az Almárium is, csak ez ahelyett, hogy kétszerese lenne a maximális alsó kategóriás menüárnak, alig kerül többe annál.
És micsoda izgalmak vannak itt. A savanyú, citromos halleves, a mediterrán ízek és az orosz szoljankás gazdagság egyvelege:
Tökéletes állagú és vastagságú, lédús rozé kacsamell, aminek a kicsorgó leve összekeveredik az édes szőlőzselével, hogy aztán mindkettejüket felszívja a ropogós kérgű, belül puha burgonya:
Miután a köret egy kis rusztikusságot adott az édes, túlságosan finomkodó zselés húsnak, a végén egy fél szőlőszemet elroppantva kapja meg a falat a végső egyensúlyt. És ekkor jössz rá, hogy a séf direkt olyan szőlőt vásárolt, ami kellően savanyú ahhoz, hogy feltegye ezt a koronát. Ezt jelenti az igényesség. Az ebédmenüknél szokatlan igényesség. És mondhatnám, hogy túl édes a szőlőzselé, de nem mondom, mert ez így van kitalálva, így van egyben.
Muszáj tolnom egy pornóképet is:
A málnás grízpuding állaga is tökéletes, tejszínnel fellazítva, a krémességet málnadzsemmel kitámasztva, remek.
De említhetném egy másik ebédemet is, egy remek mascarponés, lágy tonhalkrémet kovászolt (tehát erőteljesen savanyú) spárgával, friss salátával, toaston, amit egy feledhetőbb fogás, lassan süt sertéssült követett zöldspárga velouté-vel, meg egy iszonyúan finom citromtorta. Gondolom mindenki észrevette a spárgatobzódást, ami arra utal, hogy az étterem jó bisztróhoz hűen abból főz, aminek idénye van és frissen lehet kapni.
És amikor azt mondom a főételre, felejthető, úgy értem, remek fogás, alig van hely a városban, ahol ilyet adnak ebédre, csak épp nem fogok rá emlékezni egy napnál tovább. Nekem úgy tűnik, itt ez a legrosszabb, amibe belefuthatunk.
Amit még szeretek itt: a 200 forintos tele szódásüveg, amivel szabadon locsolhatod meg a poharadat, vagy az arra járó vendégeket (néha akad a ravasza).
A pincérhölgyek kedvesek, rutinosak, és ami nagyon fontos: mindegyik fogást kóstolták. Tehát nem csak véleményük van, amit bátran elmondanak, hanem tudják is, miről beszélnek.
Oké, a Gizella utca sokaknak kiesik, de az ár-érték arány olyan magas ebben az étteremben - Kerekes Sándor távozása mellett is -, hogy ezeket a körzeteket simán be kellene vonzania a helynek:
Aztán meglátjuk, mit tesz az idő az új séfet kapott hellyel. Remélem, megmarad olyannak, mint most, mert gyakran tervezek itt enni. Kétezer forintot itallal együtt akár minden nap hajlandó vagyok kiadni ebédért, és ezt ilyen minőség mellett eddig elképzelni sem tudtam.
Almárium bisztró
1143 Budapest, Gizella út 42-44.
Nyitva H-P: 11:30-21:00, Sz: 11:30-21, Vas: 11:30-18:00