Amikor a Zing Király utcai megnyitóján jártunk, akkor mondta a hely egyik tulajdonosa, Eszti, aki egyébként vagy húsz éve a barátunk, hogy készülnek még valamivel az idén. Egy sátánian zseniális, ördögien világhódító tervvel, amiről akkor még csak suttogva annyit mert mondani, hogy
Ka-ra-ván.
Na ez a Karaván nyílt meg tegnap nem hivatalosan a Kazinczy utcában, de mától már simán látogatható Budapest új őrülete.
A koncepció a Zingtől indult: ez volt a város egyik első minőségi burgere, amit egy food truckból, vagyis mozgó teherautóból árultak (a legelsők viszont ők voltak). Azóta már három kocsi járja az országot, akkora a siker, amin néhányan úgy felbuzdultak, hogy kitalálták: keresnek néhány társat, közösen berendezik a Szimplakert melletti foghíjtelket, és megnyitják a Karavánt. És persze meghívták a Zinget is.
Ennyi. Van bent egy rakás teherautó és mindegyik másféle gyors ételt árul. És mindegyiket végigettem!
Apró technikai részlet, hogy ez időnként elég komoly akadályba ütközött, a nem hivatalos nyitás ugyanis azt jelentette, hogy csak barátokat vártak tegnapra, de engem egyedül Eszti ismert, a Zing viszont még nem állt be, csak januárban jön ide az autójuk. A többiek éppen ezért gyanakodva méregettek, amikor kértem tőlük valamit, és a fizetés is csak nehézkesen ment a legtöbb helyen, mert ilyesmire tegnap még nem voltak felkészülve.
Azért valahogy megoldottuk.
Elsőként a Paneer&Cheese-re csaptunk le, ez Sváby András projektre, és a nevében kábé benne is van, hogy miről szól: fognak néhány sajtot, aztán kirántják őket. A végeredmény meglepően jó, a sok sült ipari hulladék után nem is gondolnád, hogy mennyi lehetőség van a műfajban. De ha rendes ementálit, cheddart, mozarellát vagy valami hasonlót sütsz ki, akkor egészen új dimenziót kap a rántott sajt, és így nézve nem is olyan vészes ár 1200 forint egy ilyen dobozért:
Oké, valójában többet fizetsz, mert a spéci szószok még további 100-150 forintos kiadást jelentenek, a rizs, sült krumpli meg 380, de értitek, miről beszélek.
Van egyébként melegszendvicsük is 680-ért, ezekre 220 a spéci feltét, például a szárított paradicsom, viszont a végeredmény egy ekkora szörny:
A következő blokk a Lángos Máshogy volt, itt alapvetően az a koncepció, hogy a tészta csak az alap, és a hozzávalók adják a lényeget. A lángos tényleg nem túl nagy, viszont se nem zsíros, se nem száraz, még ha nem is érhet az ország legjobb lángosának, a széplakinak a nyomába. De a feltétek tényleg ötletesek, a fokhagymás izétől a lilahagymás izéig van minden, kérhetsz töltött verziót, amibe bolognai ragút vagy kolbászt pakolnak, én viszont ezt a juhtúrós-rukkolás-sajtos összeállítást kértem hétszázért (négyszáz az alap, minden feltét egy százas), ami tényleg nagyon jó volt:
Tovább! Belezabáltam gimnáziumi barátom, Dávid tányérjába, ő sajtos kolbászt kért a currywurstosoktól (utóbbi Berlin egyik kedvenc étele, curry-s kolbász, valami rettenetes, aki nem hiszi, a Karavánban megkóstolhatja), ez szintén egy remek fogás, jó az alapanyag, jól van megsütve, csak 1250-ért nem olyan olcsó, főleg, hogy sült krumplival már 1800 a menü.
Ettem még crepe-et, amire rámondanád, hogy palacsinta, én is azt mondtam, de kijavítottak, hogy ez crepe, ami ugye kevesebb olajat jelent, és igazán jó szószokat. Én a sonkás-sajtos-paradicsomszószost kóstoltam, ami tényleg izgalmas darab, de az árát nem tudom, mert tegnap még nem fogalmuk se volt, mennyibe fog kerülni, így fizetni se engedtek (szerintem ismerősnek néztek).
Végül kértem egy mangalicás burgert, ami a sok hagymával és a ciabattával együtt szintén kiváló jó darab, laktató is, ha nem lett volna finom, akár hányni is tudtam volna ekkora zabálás után, de erre végül nem került sor. A hús egy ősmasszívum, nagy, szaftos, és bizonyítja, hogy egy sertésnek is lehet keresnivalója egy hamgurgerben, a ciabattáról régóta mondjuk, hogy van helye a műfajban, a kicsit füstölt íz meg tök jól harmonizál a sülő hús tetejére locsolt paradicsomszósszal. 1800 forint az ára a hamburgernek, ami viszont elég komoly konkurenciát kap, amikor januárban beáll mellé a Zing.
És hát ennyi: van még egy italos hely, és egy tésztás, ami tegnap nem volt nyitva, ennek egyébként őszintén örülök, mert egészen biztosan a vomitóriumban végeztem volna. A Karaván igazi streetfood központ néhány igazán remek és elég változatos kajával, jobbat el se tudnék képzelni a bulinegyedbe, és ne felejtsük el, hogy az utcában, a közelben már eleve van egy rakás remek hely.
Mától elvileg már látogatható, péntektől viszont már gyakorlatilag is.
Disclaimer: az Egy nap a városban blog hagyományőrző módon bejelentés nélkül érkezett a standokhoz és fizetett az ételekért, kivéve azokért, amiket haveroktól kunyerált és a crepe-ért, amiért nem tudott. Amikor más a protokol, azt mindig jelezzük az írásainkban.