Ha azt mondjátok nekem, hogy a Budapesten kívüli kalandjaimról leginkább a magyar borvidékekkel összefüggésben írok, azt válaszolom, jó megfigyelők vagytok. Nem bennfentesként írok ezekről a túrákról, nem is a borokat csillagozom be nektek valamilyen objektívnek kinevezett…

Nem tudom eldönteni, hogy a jó példával kezdjem, vagy a rosszal. Ugyanis Tokaj-Hegyalján jártam, egy rövid látogatást tettem Tokajon és Mádon, és mivel már elég régen jártam errefelé, úgy gondoltam, egyszerű a képlet: Tokaj a központ minden szempontból, Mád pedig nem sok…

Ahogy Budapesten egyre magasabb csúcsokra tör a gasztronómia vertikális metropolisza, úgy lesz egyre több jó étterem, jó borbár, egyre több kóstoló és borvacsora a városban. Csak kapkodom a fejem. Egyre több helyen adják elénk a bort úgy és annyiért, ahogyan és amennyiért mi…

A következő a kiinduló állapot: otthon ültem, és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megbontsak egy pinot noirt. Egy könnyű, nyári bort, a vörösök királykisasszonyát. Volt egy Szeremley 2006-os pinot a spejzban, ez a probléma tehát már a felmerülés pillanatában le volt…

Az egész egy hete kezdődött, elhatároztam, hogy megnyitom a Rosso di Montalcino boromat Csabáéknál, megünnepeljük egyrészt az esküvőjét, másrészt az államvizsgáját, harmadrészt meg úgy általában. Nagy napok az életben.A bor pedig méltó ezekhez. Montalcino egy kis olasz…