Tegnap elhatároztam, hogy sétálok egyet. Nem egy nagy dolog, mégis a kelleténél sokkal kevesebbszer jut eszembe, most azonban az ősz színei nagyon vonzanak, ráadásul pólóban indulhattam útnak, ami tovább fokozta a kedvemet.

Eleinte úgy terveztem, hogy a Séta van! felhívás keretein belül teszek egy túrát. Ez egy játék, aminek során mindig egy újabb budapesti helyszínre hívnak gyaloglásra, meg valami nyereményjátékot is csatoltak mellé. Persze nem ez a lényeg, hanem hogy egy kijelölt útvonalat kapsz leírással, útmutatóval. Gondoltam én. De aztán ahogy átolvastam, úgy nőtt bennem az érzés, túl kevés benne a város, és túl sok a reklám, az egész egy tervezett séta a nevezetes üzletek és vendéglátóhelyek mellett.

Nyakamba vettem a várost, és legnagyobb meglepetésemre addig rángattam le magamról a ruhákat, míg egy pólóban találtam magam. Most is egy padon ülök, a hátamat melegíti a nap, és jól érzem magam.

November 6-a van egyébként. Eszméletlen.

Szóval innen a Szubjektív Budapest Tér-Képek kiállításra megyek az Arany János utcába, aztán az egyik soron következő sorozatunkhoz nézek meg egy gyönyörű budapesti bérház lépcsőházát (ha van tippetek a legszebb budapesti lépcsőház díjra, máris küldhettek javaslatot). Ezután a budai vár környékén tervezek egy sétát.

Figyelem, már csak néhány óra van sötétedésig. Családosoknak alternatív javaslat a Fővám téri játszótér, tegnap lőttem ott ezt a képet, tele volt:

Szóval aki otthon maradt volna ma inkább, azonnal fejezze be.

Vannak olyan üzletek, amik csak a vevőnek jók, olyanok is, amik csak az eladónak és megesik, hogy a közvetítő viszi el a hasznot. Arra viszonylag ritkán van példa, hogy mindenki nyer, most viszont pont egy ilyen szolgáltatásról szeretnék írni pár sorban.

A Bónusz Brigád módszere tök egyszerű: felkeres egy helyet, és felajánlja, hogy felpörgeti a keresletet. Megígéri, hogy sokkal több vásárló, vendég fog érkezni, mint korábban, cserébe jelentős árcsökkentést kér. Nem tíz-húsz százalékra, inkább ötven-hatvan százalékra, vagy még többre kell gondolni, ami már hosszútávű gondolkozást igényel: nem biztos, hogy a betérő vendégek óriási hasznot fognak hozni, hiszen a kedvezmény el is viheti a nyereséget, de könnyen lehet, hogy néhányan odaszoknak a helyre, így összességében a partner is nyer az üzlettel.

A Bónusz Brigád sem bukik, nyilván százalékot kapnak a betérő vendégek után.

A vásárló meg a legjobban jár: kockázatok nélkül megveheti a szolgáltatásra váltható jegyeket a honlapon, és élvezheti a kedvezményes ajánlatokat.

Az elmúlt néhány hétben például ilyesmik voltak: háromezres virágcsokor 1500-ért abból a virágszalonból, ahonnan Claudia Schiffer, Sophia Loren, de még II. Erzsébet angol királynő is kapott néhány szállal. 3200 forintos, többfogásos vacsora 1500-ért egy ismertebb belvárosi étteremben. Fogfehérítés 15 ezer forint helyett 6900-ért, egy órás kreatív fotózás 27 ezer helyett 3,5 ezerért, de olyat is láttam, hogy szabadidőt ajánlottak valami hatvan százalékos kedvezménnyel: vállalták, hogy elintéznek mindenféle adminisztrációs ügyet, amíg én otthon lógatom a lábam. Az oldalukon folyton új akciók bukkannak fel és van facebookos page is, ahol a követők kommentjei is segíthetnek a választásban.

Eddig állítólag 5,1 milliót spóroltak meg a vásárlóknak, nyilván ezt nehéz ellenőrizni, de a Brigád mögött álló Kaprinay Zoltán személye (aki részt vett az Index meg az A38 felpörgetésében is) nekem elég garancia arra, hogy korrekt szolgáltatással állunk szemben.

A Bónusz Brigádnak egyébként számos nemzetközi előzménye van, és bele is passzol a blog tematikájába: a kedvezményeknek hála olyan helyekre juthatunk el, olyan szolgáltatásokat ismerhetünk meg, amikről korábban tudomást sem szereztünk volna, szóval mélyére áshatunk egy kicsit a városnak úgy, hogy összességében kevesebb pénzt költünk, mint egyébként.

A következő pár hétben kipróbálunk majd Ádámmal néhányat a szolgáltatások közül, hogy segítsünk eldönteni, melyik éri meg az árát, és melyik az, amelyik még a kedvezménnyel együtt sem tűnik jó választásnak.

Abban október másodika óta biztos voltam, hogy megkóstolom a Ring ételeit: Ádám aznap hívott elhaló hangon, hogy beszámoljon a hamburgersorozatunk best evör fogásáról. "Legalább olyan jó a húsuk, mint amit te készítesz, miközben a zsemle tökéletes, a saláta helyett használt rukkola meg beszarás" - suttogta, aztán tovább ette a burgert.

A hívás után a teszt még jóideig folytatódott, végigkóstoltam vagy egy tucat hamburgert, ettem rosszabbul és kiválóan sikerült falatokat is, telítődtem, ételmérgezést szenvedtem, majd végül az összesítésnél kiderült, hogy pont a legjobb helyre nem sikerült eljutnom.

Tegnap este aztán Dórával, Ancsával és Ádámmal együtt visszatértünk a tett színhelyére. Egy dologban biztosak voltunk: hamburgert nem fogunk kóstolni, azzal 2010-re már leszámoltunk, viszont a steakekből elpusztítunk annyit, amit csak lehet.

Választék van bőven, hiszen a marhahúsokat is ugyanolyan kigondolt koncepció mentén állítják itt össze, mint a hamburgert: ritka ez Magyarországon, de nemcsak egyszerű steak van, kiválaszthatjuk azt is, hogy milyen húsból kérjük azt a steaket. Van egyszerű hátszín, van rib eye, van T-bone és persze bélszín is. Dóra inkább a salátás vonalon mozgott, mi hárman azonban igazi ragadozóként a húsokra vetettük magunkat: Ancsa bélszínt kért, Ádám jól átsütve szereti a steaket, így ő a hátszínnél maradt, én meg rib eye-t már kóstoltam, sőt, készítettem is, a T-bone-t viszont azóta ki akarom próbálni, hogy Józsinál, a hentesnél először megláttam, így azt választottam.

Miközben készült a vacsoránk, Susánszky Ádám, a hely üzemeltetője és szakácsa (aki a Balettcipő felpörgetésében is részt vett) rendszeresen felbukkant a vendégek között, elbeszélgetett velük, és megkérdezte, hogy ízlik-e, amit kaptak. Nagyon fontos ez egy hely minősége szempontjából, hasonló akciókra lehet számítani Takács Lajostól, az Olimpia chefjétől (akinél egyébként Susánszky is járt gyakorlaton), és ezt tapasztaltam Észak-Olaszország egyik legjobb éttermében, a két Michelin csillagos L'Osteria Francescanában is, ahol Massimo Bottura izgatottan járkált az asztalok közt, a vendégek arcát fürkészve.

Tegnap megnéztem a moziban a mai premierfilmet, amiben Robert Downey Jr. és Zach Galifianakis (mondd ki ötször egymás után a nevét!) osztja egymást több mint háromezer kilométeren át.

Két remek előjel is volt: az egyik a szereposztás, a másik meg a rendező, akit főleg a Másnaposokkal lehet vádolni, 2009 egyik legviccesebb vígjátékával. Galifianakis annak a filmnek is főszereplője volt, Robert Downey Jr.-t meg tizenöt éve az egyik legélvezhetőbb amerikai színésznek tartom, és azóta csak minden évvel jobb lett.