Abban október másodika óta biztos voltam, hogy megkóstolom a Ring ételeit: Ádám aznap hívott elhaló hangon, hogy beszámoljon a hamburgersorozatunk best evör fogásáról. "Legalább olyan jó a húsuk, mint amit te készítesz, miközben a zsemle tökéletes, a saláta helyett használt rukkola meg beszarás" - suttogta, aztán tovább ette a burgert.

A hívás után a teszt még jóideig folytatódott, végigkóstoltam vagy egy tucat hamburgert, ettem rosszabbul és kiválóan sikerült falatokat is, telítődtem, ételmérgezést szenvedtem, majd végül az összesítésnél kiderült, hogy pont a legjobb helyre nem sikerült eljutnom.

Tegnap este aztán Dórával, Ancsával és Ádámmal együtt visszatértünk a tett színhelyére. Egy dologban biztosak voltunk: hamburgert nem fogunk kóstolni, azzal 2010-re már leszámoltunk, viszont a steakekből elpusztítunk annyit, amit csak lehet.

Választék van bőven, hiszen a marhahúsokat is ugyanolyan kigondolt koncepció mentén állítják itt össze, mint a hamburgert: ritka ez Magyarországon, de nemcsak egyszerű steak van, kiválaszthatjuk azt is, hogy milyen húsból kérjük azt a steaket. Van egyszerű hátszín, van rib eye, van T-bone és persze bélszín is. Dóra inkább a salátás vonalon mozgott, mi hárman azonban igazi ragadozóként a húsokra vetettük magunkat: Ancsa bélszínt kért, Ádám jól átsütve szereti a steaket, így ő a hátszínnél maradt, én meg rib eye-t már kóstoltam, sőt, készítettem is, a T-bone-t viszont azóta ki akarom próbálni, hogy Józsinál, a hentesnél először megláttam, így azt választottam.

Miközben készült a vacsoránk, Susánszky Ádám, a hely üzemeltetője és szakácsa (aki a Balettcipő felpörgetésében is részt vett) rendszeresen felbukkant a vendégek között, elbeszélgetett velük, és megkérdezte, hogy ízlik-e, amit kaptak. Nagyon fontos ez egy hely minősége szempontjából, hasonló akciókra lehet számítani Takács Lajostól, az Olimpia chefjétől (akinél egyébként Susánszky is járt gyakorlaton), és ezt tapasztaltam Észak-Olaszország egyik legjobb éttermében, a két Michelin csillagos L'Osteria Francescanában is, ahol Massimo Bottura izgatottan járkált az asztalok közt, a vendégek arcát fürkészve.

A Ring persze nem Michelin csillagos hely, nem is állítja magáról, de az biztos, hogy a szokásosnál sokkal nagyobb odafigyeléssel és háttérmunkával készítik a fogásokat. Susánszky eljutott hozzánk is, tőle tudjuk, hogy többnyire ugyanott veszi a marhát, ahol én: a vásárcsarnokban, Józsítól. Ráadásul nemcsak elmegy, és hazaviszi a halott állatot, hanem válogat is. Többnyire magyar marhahússal dolgoznak, amit vágás után minimum tíz napig érlelnek, és ez a titka annak, hogy a steak végül puha lesz, de nagyon ízletes. Pácokkal egyszerűen lehetetlen elérni azt a minőséget, amit a megfelelő környezetben végzett érleléssel.

Nézzük, miket ettünk. Itt van például ez az előétel, amit Dóra rendelt:

A fokhagymás rákfalatokkal ízesített bocadillo zseniális, a kedvenc tapas-báromban, a Pata Negrában sem kéne szégyenkeznie ennek a fogásnak. Krémes, ízes, ropogós, ötös.

Került egy saláta is az asztalra (mellette a bélszín):

A Ring Bacon & Avokádó saláta rákkal ötletes és eredeti, bár a bacon szerintem kicsit megbontotta a koncepciót, tolakodónak éreztem a többi ízhez képest.

Steakből kettőt kóstoltam. Ádám ugye hátszínt rendelt, ami neki nagyon ízlett, én nem voltam annyira elragadtatva tőle, nem volt elég erőteljes a szerintem nem elég meleg hús íze, persze pont ezért nem rendeltem hátszínt. Én T-Bone-ban gondolkoztam, ami viszont valami brutális volt:

Hatalmas, ötvendekás húst hoztak a tányéromra, a félig átsült marha belül porhanyós, szaftos volt, tökéletes a zsírréteg az oldalán, és értékeltem azt a bátorságot is, hogy túlfűszerezés helyett a T-Bone valódi ízének előcsalogatására törekedtek a konyhán. A kétszer átsült krumplit Ádám már dicsérte, amikor a burgert ette, a sült paradicsom és gomba kötelező kísérő, ha könnyíteni akarjuk valahogy a hatalmas marhaszeletet, amit egyébként még testesebbé tesz a mellé adott jus (hússzaft). Nem is maradt belőle sok:

Desszertnek házi madártejjel kezdtünk, biztos velem van a probléma, de sem ebben, sem abban nem sikerült felfedeznem az átütő erőt, amit nyáron ettem a Kistücsökben, pedig mindkettőre nagyon büszke az alkotója.

Az Ádámnak hozott banán flambé viszont olyan látványos volt, hogy a fél étterem a lángoló gyümölcsöt nézte:

A ring brownie meg olyan kiválóan sikerült, hogy a steak után is tudtam értékelni, pedig a desszertekkel általában nem nagyon tudok mihez kezdeni, nem tudom önmagában értelmezni.

A Ring az Andrássy út 38-ban található, szemben az egyik kedvenc budapesti könyvesboltommal, a Párisi Nagyáruházzal, amiben meg az egyik legmenőbb fővárosi kávézó üzemel. Jó környék.